Fénykereszt és Lejegyző üzenetei 20.

 

A földönkívüliekről

Ismét időszerű lett elővenni a földönkívüliek témakörét sajnos. Nem éppen előrevivő események a valószínűek.

Évek óta sok „csatornázó” nagyon sok olyan információt is átad embereknek, ami nem segíti elő a fejlődésüket, sőt kimondottan hátráltatja. Jó példa erre a földönkívüliek, és szerepük az emberiség fejlődésében. Amelyik üzenet arról szól, hogy pl.: dolgozz magadon, járj a fény és a szeretet útján, azokkal semmi gond. Ám amint arról is szól, hogy majd jönnek a földönkívüliek, és például átadnak technológiákat, építenek gátakat, meg megmentik az embereket a katasztrófáktól, akár űrhajókra felvíve az embereket, akár megakadályozzák, hogy a napszél elérje a földet, és még sorolhatnám, hazugság az egész. Semmi ilyesmi nincs engedélyezve számukra, mert ez beavatkozás lenne. Ezekkel az üzenetekkel csak azt lehet elérni, hogy az emberekben azt a hitet erősítik, hogy nem kell saját maguknak tenni semmit, mert úgyis megmentik őket, és nincs is ebben felelősségük, mert azt ezáltal átadják a földönkívüliek kezébe. Mert majd ők megmondják mit tegyünk, és mit ne. Ott számítják el magukat mind ezek a csatornázók, és mind akik követik őket, szinte vallást csinálva a témából, a földönkívüli segítségből, hogy ettől a felelőssége minden embernek megmarad. Mindenki felelős mindazért amit tesz, vagy amit tenni elmulasztott. A felelősség nem áthárítható!  Ez a megváltásvárás nem más, mint a birka hozzáállás megerősítése az amúgy is lusta és felelősséget vállalni nem akaró emberek számára. Sajnos a legtöbb vallás is ezt tette az emberekkel. És most kialakult a földönkívüliek vallása, megváltásvárása.

Mi lett ennek a következménye? Beépült a kollektív tudatalattiba nagyon erősen a földönkívüliek várása, hogy majd ők segítenek, hozzá pedig ott volt régóta berögzülve, hogy majd valaki mindig megmondja mit tegyünk, és mit ne tegyünk. Csak gondolkozni, felelősséget vállalni ne kelljen. És ezt a vágyat sugározza ki az emberi kollektív tudatalatti az univerzumba. És az univerzum igyekszik teljesíteni a kérést. És ezt hogyan tudja? A jószándékú földönkívüliek nem tehetnek semmit, mivel tisztában vannak a kozmikus törvénnyel, ami tiltja a beavatkozást. Még akkor is, ha az emberek azt kérik. Tehát a fejlődést, a dimenzióváltást segítő beavatkozás kihúzva. Mi maradt? Az ártó szándékú földönkívüliek segítsége, válasza a kérésre. Azoké, akik miatt feloszlott a Fény Galaktikus Szövetsége. Akiknek eleve az volt a tervük, természetesen titokban, hogy a segítség leple alatt leigázzák a Föld lakosságát. És még rajtuk kívül is vannak még ilyen szándékú fajok, nem is kevés, akiknek már a látszat sem számít, csak a leigázás. Ők csak teljesítik a kérést. Az univerzum válasza a kérésre. Mert a kérésnek ez a része teljesíthető. Számtalan üzenetben megkapták az emberek, hogy amit kérsz, megkapod. A kívánság kisugárzik az univerzumba, és az amit lehet, teljesít. És az emberi kollektív tudatalatti kérése nagyon erős energiájú lett. Úgyhogy örülhetnek, akik várják a földönkívülieket, találkozhatnak velük nagy valószínűséggel, de nem lesz benne köszönet. Uralni és kizsákmányolni akarják az embereket. A jószándékúak a Fény Szövetségének vezetésével megpróbálták és még egy ideig megpróbálják távol tartani őket, mert a Földistenség megkérte őket, de már nem sokat tehetnek. Egyrészt nagyon sokan vannak az ártó szándékúak, folyamatosan jönnek, másrészt, az emberek akarata ellenére nem tehetnek semmit. Sokan láthatják esetleg éjszakánként a „tűzijátékot” az égen. Folyik a csata az űrhajók, fajok között. (A média szerint a Magyarország feletti tűz meteortól származott… Az egy kilőtt űrhajó volt…) Dehát az emberek akarata nagyon erős, sajnos nem a fejlődés irányába. Ők azt akarják, hogy valaki megmondja nekik, mit tegyenek és mit ne, azaz irányítsák őket. Az univerzum úgy néz ki, teljesíti kívánságaikat. Természetesen a sok „csatornázónak” fogalma sincs az eseményekről. Ideje lenne végre a „csatornázóknak” és azok üzenetei közvetítőinek elgondolkodni, hogy mit tesznek, mit segítenek elő. Tele vannak a blogok ilyen „majd a földönkívüliek segítenek” típusú csatornázásokkal.

És a világmeditációk. Rombolják vele a Föld energetikáját, és annak védelmi képességét. Olyan energiákkal játszanak, amiket nem értenek, nem érthetnek, mivel nem az ő dolguk. Vagy az általuk elérhető energiákkal sokkal magasabb szintű energetikákba avatkoznak bele.  A dimenziókapuk nyitogatásáról nem is beszélve. Akik ezeket csinálják, fogalmuk nincs, hogy ténylegesen mi a célja, hová vezet. Ezekből is özönlenek be az ártó szándékú fajok. Rengeteg dimenzió kaput megnyitogattak felelőtlen csoportok, köztük második dimenziósokat is, ahol nem éppen a fény és a szeretet az úr. Ha azt mondom az emberiség többségének nem éppen szeretetteljes gondolkodásmódját vesszük alapul, a második dimenzió annál ezerszer rosszabb, és még lehet, hogy keveset mondtam. Ideig- óráig fel tudtuk tartani őket, de az emberek kollektív akaratával mi sem szállhatunk szembe.

Nagyon szeretném, ha nem ez a verzió valósulna meg, ám jelenleg sajnos erre tartunk. Annyit tudok még mondani, amennyiben bármilyen földönkívüli veszi fel a kapcsolatot az emberiséggel, bármilyen jó szándékot is mutat, óvatosan a lelkesedéssel. Nagy árat fizethet érte az emberiség…

Az üzenet annak szól, aki érti. Nem kell elfogadni, és ne is fogadja el feltétel nélkül  senki se ezt, sem egyetlen más üzenetet sem. Mindenki járja körbe, keressen megerősítést felsőbb szintektől, gondolkodjon, amennyiben érzelmektől függetlenül is képes valaki tekinteni a világra, az információkra, hallgasson intuíciójára.

Vigyázat, a legkisebb félelem, ego stb. befolyással van az intuícióra, a józan ítélőképességre!

Mindenkit töltsön el a szeretet fénye, és világítsa meg utatok!

Fénykereszt és Lejegyző üzenetei 19.

 

A várható jövőről szóló információk átadásáról

A csatornázásokban, üzenetekben átadott információk sokfélék. Vannak a lehetőségekhez képest tisztábbak, naprakészek, és kevésbé tiszták, változó minőségben. Mindenki szíve joga, mit fogad el belőlük, akár egészében, akár részeiben.

A "szíve joga" nagyon szép dolog. Ám ez az emberek legnagyobb többségében a vágyait jelzi, nem az intuíciót. Az intuíciót a vágyak, és a lelkesedés képes teljesen elnyomni, amint ezek az érzések elkezdenek "működni". Ugyanez érvényes a "látók" többségére is. Ezért célszerű több forrásból meggyőződni adott információk valódi voltáról. A "látók" is azt látják, érzékelik, amit a tudatuk be tud fogadni. Ez nagyon változó mértékű. És amikor valaki többet lát, érzékel és ért, egyeseknél máris bejön az ego, hogy az biztos nem  is lát, vagy érzékel helyesen.... A jelenlegi emberi és földi szintű energetika annyira változó, hogy aki valamennyire érti az összefüggéseket, máris láthatja, hogy túl csapongó, változó. Az emberek többsége nemhogy fejlődne, inkább visszafelé tart, erre fejlődésre alapuló globális tervet kialakítani, és azt tartani, szinte lehetetlen. Ezért is változnak a tervek "felsőbb" szinteken, ahol egyáltalán tervek készülhetnek, és igazodnak az állandó változáshoz. A világegyetemben amúgy is a változás az állandó…

Ebből a szempontból a látszatfejlődők a legrosszabbak, mert aki egyenletesen tart a sötétség, az alacsonyabb rezgések felé, nagy valószínűséggel meg lehet mondani mi lesz velük. A tényleges fejlődőkre (sajnos ők vannak a legkevesebben) lehetne építeni, tervezni.  A látszatfejlődők időnkénti belelkesedés hatására, vagy külső segítséggel, akár mágiával, angyalokkal vagy egyéb módon (van még jópár) megtisztíttatják magukat, időlegesen magasabb rezgésen léteznek, de mivel a kellő belső változásokat nem teszik meg a tartós hatás érdekében, nem stabilizálódnak adott szinten, állapotban, és rendszeresen visszaesnek. Mivel nagyon jól érzik magukat a tisztítás után, vagy a lelkesedéstől, azt gondolják, nem is kell már tenni semmit. A legelső teszten, próbán megbuknak, és újra leesik a rezgésük. Ezek a próbák nem szólnak másról, csak arról, hogyan viszonyulunk másokhoz, a természethez, környezetükhöz. Akit nem a szeretet és a fény vezérel, hamar elkapja valamelyik negatívnak címkézett érzelem. Például harag, neheztelés, félelem idegesség stb. Ezek mind csökkentik a rezgésszámot. Ezek miatt nem lehetséges, hogy az emberiség legnagyobb része az ötödik dimenzió rezgésszámát elérje, és ott tudjon létezni. Ezért a legközelebbi elérhető cél a negyedik dimenzió, sajnos az sem mindenkinek. Alapvető cél minden lélekmagnak, hogy a 13. dimenzióig jusson és egyesüljön a Legfelsőbb Teremtővel. Ám hogy ez milyen kerülőkkel, kacskaringókkal valósul meg, az egyéni életek sorának útja. Ezt egy példával szoktam illusztrálni. El lehet jutni például Győrből Budapestre autósztrádán is bő egy óra alatt. De el lehet jutni Los Angelesnek kerülve is gyalog és csónakkal is, sok-sok év alatt. Egyéni döntés kérdése ki melyiket, vagy milyen más útvonalat választ. És a földönkívüliek sem fejlődhetnek helyettünk, hiába lelkesednek és várják őket sokan… A velük való találkozás sem oldaná meg a belső emberi lélek és tudati problémákat. Senki sem tudja megmenteni az embert, még egy másik ember sem, nem is szabad, mert beavatkozás. Mindenkinek saját magát kell megmentenie. A kulcs, (ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni) a viszonyulásunk a környezetünkhöz, másokhoz, a természethez. A szeretet vezérli, vagy nem. Kellően körültekintőek vagyunk ezen a téren vagy sem. És senki nem fog erről elszámoltatni minket, csak és kizárólag mi magunk, magunkat. Senki nem fog ítéletet mondani felettünk az elszámolásnál, csak és kizárólag saját magunk.

És nemcsak felfelé lehet haladni, hanem lefelé is, az alacsonyabb dimenziókba is, mindezt váltva is, ki hogyan oldja meg adott szinten a feladatait.

Sajnos azok a „csatornázók” akik az ötödik dimenzióba átlépésről írnak, nem követik az eseményeket. Lehet, hogy a vágyaik akadályozzák őket a valós információk vételében. Lehet, hogy már nem tudnak csatornázni, információt lehívni és csak a már meglevőkből dolgoznak. Lehet, hogy csak mások információiból gyúrnak össze egy sajátot. Lehet, hogy elcsípnek néha egy-egy információmorzsát az éterből, és abból kreálnak egy üzenetet. De más okai is lehetnek. De ettől még a csatornázók felelőssége nem csökken, sőt… És az üzenetek továbbadói, fordítóik felelőssége is ugyanúgy áll. Senkit nem kényszerítenek csatornázásra és azok üzeneteinek továbbítására. „Mindenki felelős azért amit tesz, vagy amit tenni elmulasztott...” Ismerős?… Attól, hogy valaki elnyomja az intő jeleket, intuíciót, vagy a lelkesedése elvakítja, inkább elfogadja azok tanácsát, akik megerősítik az elgondolásában, és elutasítja mások figyelmeztetését, felelőssége akkori is él. Ez nem áthárítható!

 Nekünk több forrásunk is van, akik információval ellátnak bennünket, az Akasha Krónikán kívül is. Azok is meg vannak „vizsgálva” milyen indíttatású, energetikájú lények. És mi képesek vagyunk a legbelső magjukat és az azt körülvevő energetikát érzékelni, ami elárulja, hogy ki milyen lény, vagy ember, milyenek a jellemvonásai. Nem szoktunk meglepődni a negatív kritikán sem. Legfeljebb azon, ha valaki képes túllépni önmagán, és megnyílni a fény és a szeretet útjának, és akkor nagyon örülünk. Azt sosem állítottuk, hogy tévedhetetlenek volnánk. Nincs olyan lény aki az lenne, de igyekszünk a legkörültekintőbben eljárni, tisztában lévén felelősségünkkel. És ezt tanácsoljuk mindenkinek.

Az információkat átadjuk legjobb tudásunk, képességünk, szándékaink szerint. Az hogy ki mit fogad illetve utasít el belőle, ő dolga. Mi ettől sem kevesebbek, sem többek nem leszünk. Viszont érezzük és köszönjük azok szeretetét, akik támogatnak bennünket ebben, akár volt kapcsolatfelvételük velünk, akár nem. Akiknek nem éppen szeretetteljes érzelmeik vannak velünk kapcsolatban, ő dolguk, az ránk nem hat. Az ok és okozat mindenkire vonatkozik és hat. Ránk is… Ha kritikát kapunk elgondolkodunk. Ha úgy érezzük tényleg szükséges a változtatás, megtesszük. Amennyiben úgy érezzük nem, szeretetet küldünk írójának esetleg információt, és tovább nem foglalkozunk vele…

Remélem, tudtam ismét pár fejlődést elősegítő gondolatot, információt, saját tapasztalatot átadni azoknak akik értik, és tudják hasznosítani. Akiknek nem, köszönjük, hogy időt és energiát fordítottak az üzenetek elolvasására, és bízunk abban, hogy legközelebb nekik is tudunk számukra is hasznos információt átadni.

Töltsön el mindenkit a szeretet fénye, és világítsa meg utatok!

Fénykereszt és Lejegyző üzenetei 18.

 

A dimenzióváltásról

Úgy gondoltam írok erről is, mivel szinte minden "csatornázás" az ötödik dimenzióról beszél, pedig az a terv már a múlté, aki ezeket kitalálja, fogalma sincs a tényleges történésekről, és legtöbbször nem attól csatornáznak, akiket forrásként megjelölnek... Pl.: Salusa, Mihály arkangyal, St.Germain és még sorolhatnám.

Az eredeti, nagyszabású terv valóban az emberiség harmadik dimenzióból az ötödik dimenzióba történő nagy ugrása volt. Sok földönkívüli faj is azért jött, hogy tanúja legyen a nagy eseménynek. A külső energetikai támogatásokat, és egyéb feltételeket a felsőbb rezgésű dimenziókból bevont segítők biztosították. Csakhogy az emberiségnek is hozzá kellett volna tennie a magáét, elsősorban saját egyéni szintű fejlődésüket, aminek fizikai szinten is meg kellett volna nyilvánulnia. Például a természet, környezet óvása, hozzáállás más emberekhez, indigó és kristálygyerekekhez való hozzáállás stb. Erről bővebben már írtunk előző üzenetekben. Már régen látszott, hogy ez nem fog menni, ezért a következő terv került elfogadásra, a negyedik dimenzió.

Többen feltették azt a kérdést, hogy a következő dimenzióban gondolati úton tudunk fizikai tárgyakat, akár élelmiszert megteremteni? A gondolattal teremtés azon módon, mint például Sai Baba, St. Germain az ötödik dimenzióban kezdődik, ott is csak a fejlettebb lények tudják megtenni. Az ötödik dimenzió alsó rétegeiben elsősorban gyümölcsöket, és kisebb részben termelt növényeket esznek az emberek. Igen, jelenleg is létezik már ötödik dimenziós Föld és vannak ott már felemelkedett emberek. Jelenleg is kapcsolatot tartunk egy Atlantiszról főpapként élt felemelkedett emberrel, de ismerünk többet is. Például St. Germain is ott él.

Jelenleg az emberiségből sajnos szó szerint csak néhány ember tud majd az ötödik dimenzióba távozni.

Az emberiség a negyedik dimenzió felé tart, ennek átmenete is lesz jó pár hónap a tervek szerint. Tehát nem 2012 december 21.-én kezdődik a negyedik dimenzió. Ez egy folyamat, ami már megkezdődött. Ám itt is csak az tud megmaradni, aki elsősorban akar, másodsorban tud fejlődni. Aki nem bírja, egy másik harmadik, de vannak akik második dimenziós bolygón fognak leszületni, ahol kevesebb és egyszerűbb feladatok vannak, mint itt a Földön. Ez fogja jelezni, hogy nem bírták azt a terhelést, ami az itteni életfeladatok sajátja. Kapnak sokkal egyszerűbbet, lassabb fejlődési vonallal. A második dimenziót azok kapják, akik gondolkodásukat, tetteiket az ártó szándék vezérli, ott kiélhetik magukat, és majd elgondolkodhatnak, amikor ők lesznek éppen az áldozat…

Nem lesz háromnapos sötétség, mint egyik variációban az ötödikbe átlépésnél lett volna. Ez sem alvással telt volna, mint páran írják, hanem ébren, mert ez is része lett volna egy próbának az érettségre az átlépéshez.

A pénz mint csereeszköz meg fog szűnni az átmenet alatt, de hogy pontosan mikor, az majd menet közben derül ki. Mint minden, emberek fejlődésén is múló terv, a nagyfokú bizonytalansági faktor miatt, bizonytalan. Legtöbben egyáltalán nem, sokan pedig csak látszatra fejlődnek. Ezért a nagy fokú bizonytalanság. Ezt le lehet mérni a jelenlegi emberiség energetikáján. A jelenlegi állapot szerint kevés ember fogja bírni a negyedik dimenzió sokkal magasabb rezgését.

Sokan csak látszatra fejlődnek, kellő alapok nélkül. A sok begyűjtött információ nem válik tudássá, nem rendszerezik, helyezik összefüggésekbe, és alkalmazzák azokat. Azután a legelső próbán elbuknak, és azután nap, mint nap elbuknak. De azt gondolják magukról, hogy milyen fejlettek. Pedig csak azon kellene elgondolkodni, hogy milyen ténylegesen a viszonyuk a természethez, környezetükhöz, embertársaikhoz. Hogyan reagálnak a szembesítésekre, mások rosszindulatára stb. Ebből mindjárt kiderül, milyen fejlettek. Azután lehet mindenkinek saját magán dolgozni, hogy meg tudjon maradni a negyedik dimenzióban.

Még mindenkinek van esélye rá, csak akarni és tenni kell!!! És most, nem holnap, vagy a jövő héten!!!

És főleg nem a Galaktikus Föderációra várni, ami mellesleg már nem létezik. Az eredetileg még például egy éve itt állomásozó fajok 99 %-a elment vagy el lett zavarva. A szíriusziakra sem célszerű várni, mert közülük talán ezer fő van már csak a negyedik dimenzióban azok is a Turul bolygón, kivéve Veloni, aki a Fény szövetségének egyik űrhajóján szolgál. A többi lesüllyedt már a harmadikba, ahol a puszta létfenntartásért küzdenek már. Ok és okozat, és a megoldatlan feladatok következményeként jutottak idáig. Ott már űrhajóik sincsenek. Ez is intő példa lehetne az emberek számára, hogy út nemcsak felfelé van, hanem lefelé is, és mindenki azon tud csak járni, amiért tesz. Mindenki döntse el, mit hajlandó megtenni saját magáért, céljai eléréséért. Aki keveset tesz, inkább kifogást keres, ne csodálkozzon, hogy lemarad, és egy másik úton tud csak haladni, egy másik bolygón. A döntés mindenki saját joga. A tévedések elkerülése végett, a dimenziók átlépése nem döntés kérdése elsősorban. Csak annak döntés kérdése, aki teljesítette hozzá a feltételeket. Aki a negyedikbe akar jutni, pontosabban megmaradni, mindent megtett ennek érdekében???

 Az hogy a negyedik dimenzióban Zilon, a földi Társteremtő, és a Föld hogyan oldja meg a megmaradt emberek élelmezését, milyen életfeltételeket teremtenek, amint eljő az ideje, el fogják mondani. Előzetes terveket ismerek, de a véglegesítés előtt felelőtlenség lenne ezeket elmondani. Addig is mindenki gondolkozzon el, melyik úton akar járni, és azért mit hajlandó megtenni.

Mint többször írtuk már, feladatunk az információk átadása. Az hogy ki, mit fogad el belőle, mindenki szíve joga. Mi sem az elfogadástól, sem az elutasítástól nem leszünk se több, se kevesebb. Végezzük a dolgunkat.

Mindenkit töltsön el szeretet fénye, és világítsa meg utatok!

3.

 

Amennyiben az emberiség is partner a változásokban, és hajlandó belemenni abba, hogy magát fejlesztve tudatosodjon, olyan terveket is láttam, hogy régen elsüllyedt beavatási helyek ismét a felszínre kerülhetnek. Lehetnek újak is, ez összefüggésben áll azzal, hogy a Föld mágneses mintázata is átalakítás alatt van. Így létrejöhetnek olyan új helyek, amik hordozzák egy magas tudatossági szintre való beavatás lehetőségét, és újabb dimenziókapuk nyílhatnak, míg a jelenlegiek közül sok becsukódik. A pólusváltásra, és a Föld forgástengelyének ismét egyenesbe hozatalára is vannak tervek, de ezekről még nem szólok, csupán tervek, folyamatosan változnak.

A Föld körüli fajok jelenléte is érdekes fordulatot vett. Rengetegen elmentek, jöttek újak, az újak kizárólag a Földet vannak hivatottak védeni, emberi kapcsolatfelvétel nincs engedélyezve, nincs is értelme, nem ez a feladatuk, és az sem, hogy bárminemű technológiát átadjanak nekünk. Ami most történik, amiért itt vannak az az, hogy az emberiség kollektív tudathálója (is) olyan, mint egy intergalaktikus pulzáló energiaminta, egy jel, ami az univerzumban mindenhová eljut. Akik ilyenre vannak beállítva, rögtön érzékelik, hogy itt egy olyan faj él, aki alig várja, hogy leigázzák, aki imádja, ha uralkodnak rajta, mert nem elég tudatos, nem eléggé érett a szabadságra. Az, hogy a szeretet koncentrációja nő a Földön, csak még nagyobb erővel viszi ezt az információt. Így nagy veszélynek tesszük ki magunkat és a Földünket is, saját tudatlanságunkkal. Hogy a Föld és vele az emberiség ne vesszen el, kénytelen volt Zilon megkérni azt a maréknyi magasan fejlett földönkívülit, és más ittlévő negyedik, ötödik dimenziós segítőt, hogy oldják meg a Föld védelmét. Így jöttek ezek az új fajok. Nem mindegyik olyan erőteljesen tudatos, de kellő felügyelet mellett a védelmező funkciót tökéletesen be tudják tölteni. Ezek a hajók több réteg figyelő-hálót alkotnak a Föld körül, egészen nagy távolságtól, egészen kis távolságig. Természetesen a fejletlenebb fajok messzebb vannak, hogy ne legyenek közvetlen kapcsolatban a Földdel és lakosságával. Viszont jelen helyzetben mindegyikük segítségére szükségünk van.

Amit mi tehetünk, továbbra is az, hogy felhagyunk az önsajnálattal, a panaszkodással, és a saját életünket rendbe tesszük. Úgy, hogy ha bárki a legapróbb kellemetlen részlettel szembesít bennünket, akkor azt is képesek legyünk felvállalni teljes felelősséggel. És jelenünkkel egy olyan jövőt alakítsunk magunknak, amiben szabadon élhetünk, senki elnyomására nem tartunk igényt, hanem felelősséggel, tudatosan a saját életünket éljük, egyre magasabb szinten.

Nem kell attól megijedni, vagy rosszul éreznünk magunkat, hogy most rögtön nem az ötödik dimenzióba fogunk átkerülni. Sokan valóban a negyedik dimenzió tudatosságára sem érettek, és oda sem fognak eljutni. De mindenki annyira fejlődik saját életében, amennyire csak szeretne. Nem csukódnak be a kapuk azok előtt, akik valóban megtesznek mindent saját fejlődésük és tudatosodásuk érdekében. Ők, amikor megérnek rá, fejlettségüknek megfelelő dimenzióba fognak kerülni, függetlenül attól, hogy akkor éppen hol fog tartani az emberiség. Természetesen mindannyian hozzájárulunk a kollektív tudathálónk mintájához, hat ránk, de ettől még egyének is vagyunk, szabad individuumok, így a saját fejlődésünk rajtunk múlik csupán, és nem máson, nem a kollektív tudathálón, vagy egyéb rendszeren.

Amit még Zilon kérésére megemlítek, hogy nem árt, ha tudjuk, mit tehetünk és mit nem. Ez az összes beavatkozásra is vonatkozik. Nem ajánlott belenyúlni más életébe, ahogyan a Föld energetikájába sem. Ezt már annyiszor leírtam, hogy nincs kedvem ismét, sokadszorra azt hangsúlyozni, hogy legyünk már belátással, hogy mi csupán 3. dimenziós lények vagyunk jelen megtestesülésünkben, nem ajánlott belekontárkodni mindenféle meditációkkal a Föld energetikájába, vagy kristályokat aktiválni, kapukat nyitogatni és sorolhatnám. Zilon kéri, hogy mindenki tudja meg, aki ezt az üzenetet olvassa, hogy nem fog hatni semmi ilyen meditáció a Földre, de arra igen, aki ezeket megcsinálja, mert a szabad akaratból elkövetett tett, vagyis csak szándék a tettre, meglátszik minden ilyen aktivistán, és ahogyan ő bele akar nyúlni egy 9. dimenziós lény energiáiba, úgy vonzza be hamar azt is, hogy valaki, sokkal alacsonyabb szintű lény majd az ő energetikájába kontárkodjon bele. Csak azt kapja mindenki, amit ad.

Ismét hangsúlyoznám, hogy érdemes használnunk a gondolkodás képességét, ha már egyszer adatott nekünk. Mindent végig tudunk gondolni, csak akarni kell. Tisztán, józanul szemlélve mindent, hamar észrevesszük, mi az, ami valóban hasznos, amit megtehetünk, sőt amit megtennünk kifejezetten ajánlott, és mi az, amibe nem kéne belefolynunk, mert nincs jogunk hozzá, vagy mert egyszerűen illetéktelenek vagyunk hozzá. Utoljára elismétlem, hogy azért is érdemes megvizsgálnunk minden saját dolgunkat, mert az okot okozat követi. Minden esetben. Így tudjuk saját életünket is irányítani. Attól függően, hogy mit szeretnénk megélni, tetteinket, szavainkat, gondolatainkat, szándékainkat alakítsuk aszerint, és jelenünkben megteremtjük jövőnket. Ez hatalmas felelősség, mert bizony valós szándékainknak megfelelően ez lehet jó is, és rossz is. Persze jó és rossz, csupán a duális világban élő fogalmak, igazából csak ok és okozat létezik. Azért az is lényeges, hogy aki nem tesz semmit, nehogy elrontson valamit, az a nem létező akció is reakciót hoz maga után. Így mindenki felelős azért, amit tesz, és azért is, amit tenni elmulasztott.

2.

 

Íme az első igazi üzenet. Megvizsgáltam, hogy jelenleg milyen energetikai folyamatok zajlanak a Földön, egyeztetve mindenkivel, aki ebben illetékes. A következők történnek. Már írtam, hogy Zilon, az új Földi Társteremtő, elrendezte azt, hogy az ok és okozat törvénye időráhagyás nélkül működjön. Ez sok dolgot is jelent. Persze nem lehet ezt sem átmenet nélkül kivitelezni, mert már annyira megszoktátok embertársaim, hogy ritka az az eset, hogy valamilyen akciót rögtön reakció követ, hogy kell némi kis átmenet, mire átáll a tudatotok. Eddig nagyon nagy is lehetett az ok és okozat közötti idő, bizonyos esetekben akár életek is elteltek, mire visszatért az akciót követő reakció. Így nagyon nehéz fejlődni. Ez azért volt így, mert Földanya sem szívesen szembesült tettei következményeivel, és Jahve ( az előző társteremtő) sem. Megtehették, hogy ezt az időt a lehető legjobban kitolták, amennyire csak lehetett. Így is, természetesen a kisebb dolgokban az ok és okozat gyorsabban működött, ezért is érezhette áldásait a tudatosodásnak sok dologban az az ember, aki a fény és szeretet útján kezdett járni. Sajnos ellenben a nagyobb dolgokban ez a hatás már nem jött olyan könnyen, így sokszor a végkövetkeztetés nem véletlenül lett az, hogy aki megpróbál jó lenni mindenkivel, megpróbál segíteni annak, aki kéri, gyógyít, szolgálja embertársait, az az ember csak szenved, nyomorog. Ellenben az, aki átgázol embertársain, lop, csal, hazudik, gyilkol, sanyargatja embertársait, az meg él, mint Marci hevesen. Természetesen ez az ok és okozat közötti időrövidülés is egyénre szabottan mehet csak végbe, hogy mindenki tudata be tudja fogadni ezt a változást. Most valóban érezhetővé válik, és a nagy dolgokban is, hogy érdemes megfontolnia mindenkinek, mit gondol, mit mond, mit tesz. Sokszor azt látom, hogy nem vagyunk tisztában azzal, hogy gondolatainknak, és minden kimondott szavunknak, cselekedeteinknek hatalmas teremtő ereje van. Attól, hogy nem akarunk erről tudomást venni, hogy a felelősséget próbáljuk tologatni, még bizony megteremtünk olyan dolgokat, amikre nem is számítunk. Ez egy óriási lehetőség mindazok kezében, akik valóban fejlődni szeretnének.

Ezt az egész folyamatot úgy érik el, hogy a Földre bocsátott szeretet koncentrációját és mennyiségét egyre növelik. Ezzel növekszik folyamatosan a Föld rezgésszáma is. Így jutunk fokozatosan egyre közelebb a negyedik dimenzióhoz, ahova jelenleg tartunk. Még mindig olyan üzenetekkel van tele a világháló, hogy majd háromnapos sötétség lesz, amikor megtörténik az átkelés, december 21-én. Természetesen mindenki abban higgyen, amiben szeretne, senkit nem akarok megingatni a hitében, csupán információt adok át, jelen esetben Zilon és a Föld kérésére. Ezt az átalakulást, energetikai emelkedést bizony elég érdekes dolgok is kísérik. Földrengések, viharok, pusztító járványok, és hasonlók. A kontinensek is átrendezés alatt vannak, sőt még az óceánok is, vagyis a látható víz mennyisége is. Ez azért van így, mert a szeretet erősen tisztító hatású, de mondhatjuk úgy is, hogy erősen szembesítő hatású. Felszínre hozza azokat a dolgokat, amiket eddig titkolni vágytunk magunk és mindenki más előtt is. Nem véletlen a mondás, hogy a szeretet fényében minden igazságtalanságra, ártó, gonosz szándékra fény derül. Ahogy a bolygónk is tisztul, úgy törnek felszínre az ő olyan dolgai is, amiken változtatnia kell. Ettől függetlenül jelenlegi információim szerint az átmenet fokozatos lesz, nem lesz 3 napos sötétség, nem kell élelmiszert raktároznunk, és hasonlók. Semmi extra nem fog történni december 21-én, a napforduló kivételével. Vannak még tervek, így ez képlékeny még, de jelenleg így áll a dolog. 3 napos sötétség akkor lett volna, ha az ötödik dimenzióba emelkedünk a negyedik átugrásával, de ez most nem fog megtörténni, marad a fokozatosság.

Sok esetben észrevehetjük, hogy az emberek egyre agresszívabbak bizonyos helyzetekben, magunkon is érzékelhetünk feszültséget, ahogy az elnyomott dolgaink a felszínre törnek. Ez egy hatalmas esély mindannyiunk számára, hogy egy magasabb tudatossági szintre lépjünk. Aki nem akarja ezeket a lépéseket megtenni, lassacskán le fog morzsolódni. Ez egy velejárója a fejlődésnek. A magas energiaszintet bizony nem bírja az, aki nagyon negatív. Ez egyszerű, világos és könnyen megérthető. A vakond is elpusztul a napfényben. Aki velejéig romlott, annak a tudata nem bírja az erős szeretetet. Ami még nagyon fontos, hogy a változásokkal párhuzamosan, ahogy a szeretet erősödik, bizony a magabiztosság is nő, és az is, hogy képesek lehetünk kiállni magunkért, az igazunkért. Esetleg érdemes ilyenkor megfontolni, hogy az, amit mondunk, vajon valóban szeretettel van-e átitatva, vagy valamiféle kakaskodás hajtja, és csupán az egó műve. Sokszor többet ér, ha egy haragvó hőzöngőre ráhagyjuk, gondoljon akár rólunk is azt, amit akar, és mi éljük tovább az életünket anélkül, hogy másokat befolyásolni vágynánk, vagy egyenesen meg akarnánk változtatni. Azt sem kell feltétlenül teli szájjal hangoztatni, hogy majd visszatér mindenkihez amit okoz, ez egyébként is így van, nagyon erősen nem kell kívánni ezt másnak, mert ezzel magunknak is megteremtjük, hogy esetenként idő előtt kapjunk vissza olyan dolgokat, amik elfogadására még nem állunk készen. Érdemes észben tartani, hogy csak azt kívánjuk másnak, amit magunknak is kívánnánk. Itt sosem a jelen szituációt érdemes nézni, hanem azt, hogy akinek kívánjuk, mit okozunk, hogy egy hasonló helyzetet képesek vagyunk-e mi magunk is elviselni ahhoz hasonló dolgot.

Azokon a területeken, ahol nagyon feszült a helyzet, gondolok itt most az arab országokra és Izraelre is, borítékolható volt a háború. Ezek az energiák felerősítették az ellentéteket, mert ezeket meg kell oldani. Hogy ki hogyan teszi, az rajta áll. Minden ellentétet meg lehet oldani intelligensen is, de a másik torkának is lehet ugrani. Ők most ezt tették. Amerika is ismét háborúba fogja magát sodorni, van bőven kivel háborúznia, rengeteg az elvarratlan szál, a megoldatlan feladat. Egyelőre hatalmas katasztrófák vannak kilátásban, amennyiben nem képesek megoldani a jelenlegi helyzetet. Akárhonnan is vizsgálom, nem lesz könnyű dolguk, mert az emberek elbutításától kezdve, az indokolatlan környezetszennyezésen át, a szintén indokolatlan feszültséggeneráláson át, nagyon hosszú a lista. Amennyiben nem tesznek lépéseket, akciójukra reakció jön. Gondoljátok, hogy véletlenül vannak ott időjárási katasztrófák, földrengések? Nincsenek véletlenek. Történjen velünk bármi, akármilyen jó, akármilyen rossz, azt mind mi okoztuk magunknak. Sajnos eddig nehéz volt feltárni, hogy mégis mikor, mivel okoztunk magunknak olyat, amit most elszenvedünk, de szerencsére ez most már változik.

1.

 

Most csupán én szólok hozzátok kedves embertársaim. Nem fogok külön megszólaltatni senkit, ettől függetlenül ezeket az üzeneteket Zilonnal és a Földünkkel közösen küldjük nektek. Elöljáróban annyit azért megjegyeznék, hogy ezek az üzenetek, és a blogon található többi üzenet sem helyettesíti a saját, személyre szabott fejlődést. Ezek az információk csupán adalékok, szemezgessen közülük ki mit szeretne. Senki, aki nem érzi úgy, hogy tennie kell magáért, személyes fejlődéséért valamit, ne vegye magára azokat a bíztató szavakat, amik arra buzdítják az olvasót, hogy mi mindent tehet meg magáért. Nem szándékozom senki életét megváltoztatni, az egyszerűen nem az én dolgom. Ellenben, aki változtatni vágyik saját életén, sorsán, esetleg találhat neki szóló információkat, útmutatásokat az üzenetek között. Amit még fontosnak vélek megjegyezni, hogy nem a saját szórakoztatásomra írom ezeket a csatornázásokat. Igen sok befektetett idő és munka mindezt prezentálni, nyilván aki olvassa erre sokszor nem is gondol. Mással is foglalkozom emellett, például a saját fejlődésemmel. Arról már nem is beszélve, hogy, mint normál, egyszerű embernek, nekem is van munkám, amiben pont elég nagy kihívás nap, mint nap helytállni, csakúgy mint másoknak. Semmiben sem különbözik az életvitelem egy átlagos emberétől. Egy apró kis különbség van, hogy bár mindenkinek megadatik az, hogy más dimenzióbeli lényekkel, vagy angyalokkal, vagy istenségekkel, vagy Jézussal, vagy a Legfelsőbb Teremtővel kommunikáljon, ez bennem úgy néz ki, elég erősen jelen van, nekem ez könnyen megy. Arra, hogy ezeket az üzeneteket megírjam, ezek a fejlett lények kérnek, akik sokszor alig várják a lehetőséget, hogy megnyilvánulhassanak. Amit én teszek, hogy igyekszem a lehető legtisztábban csatornázni az üzeneteiket, egy olyan világszemléleten keresztül, ami számomra a realitás, az, ami igazán működik. Ez annyit tesz, hogy tudom, életemben minden jó és rossz dolgot egyaránt én idézek elő, múltam a jelenemet formálja, jelenem a jövőmet. Saját gondolataimért, kimondott szavaimért, tetteimért vállalom a felelősséget, ahogyan egész életemért is. Nem vagyok túl könyörületes és elnéző magammal, mert úgy gondolom, hogy amin változtathatok saját fejlődésem érdekében, azon igyekszem is változtatni. Remélem, hogy az egyre tisztább és erősebb szeretet megvilágítja bennem azokat a hiányosságokat, feladatokat, amik megoldásra várnak, hogy ezeken dolgozva egyre magasabb rezgésszintre érhessek. Ez az, ami működik, nekem. Mióta így teszek, életem teljesen megváltozott, belső látásom sokkal tisztább, mint valaha, egyre több információhoz van hozzáférésem, bárkinek az életébe van belátásom, ha akarom, érzékelek energiákat, aurát, szellemvilágot, előző életeket, látok magasszintű összefüggéseket, és rengeteg dolgot képes vagyok ezekből megérteni.

Ennek a módszernek az előrevivő erejéről folyamatosan visszajelzést kapok a Legfelsőbb Teremtőn át a többi magasan fejlett tudatosságú lénytől, és földönkívüli lénytől szintén. Nem csoda, hogy ilyenekkel van tele az összes csatornázás. Meg szoktam fogadni az ő tanácsukat, és a magamét is, így azon vagyok, hogy magamat fejlesszem. Ezenkívül azok, akik olvassák ezeket az üzeneteket, birtokába kerülhetnek nagyon magasszintű és tiszta információknak. Tulajdonképpen ezért is erőltetik annyira, hogy írjam le a velük folytatott beszélgetéseimet. Tudok én velük anélkül is beszélgetni, hogy azt bárki tudná, sőt olyan dolgokról, amiket le sem fogok írni, mert nem érdemes, és azért sem, mert olyan magasszintű tudást tartalmaznak, amikre az emberiség egyszerűen nem érett. Itt csak azokról a dolgokról esik szó, amivel nem avatkozok bele senki életébe. Mindenki azt tesz a saját életével, amit szeretne.

Látva azt, hogy mennyire felelőtlenek az emberek, érzékelve a kollektív tudatháló energiamintázatát, azt, hogy hol tart most az emberiség, mennyire érett, mennyire tesz valóban saját fejlődéséért, egyáltalán nincs kedvem semmiféle üzeneteket csatornázni. Mint már írtam, kizárólag azért születnek mégis ezek az írások, mert ezek a magasan fejlett lények erre megkértek, és nem hagynának nyugodni, míg át nem adják tudásukat az emberiségnek. Így ez nekem szolgálat és nem kedvtelés. Remélem ezzel sok mindenre rávilágítottam!

Fénykereszt és Lejegyző üzenetei 17.

 

Folytatás:

Belső intuíció és gondolkodás vezet utunkon, vagy követünk-e valamilyen módszert, földönkívüli üzeneteket,  más útmutatást vakon szinte vallást csinálva belőle? Sokan eljárnak mindenféle tanfolyamra, minél több annál jobb címszóval. De hogy bármelyikből kiszedjék a hasznosat, és alkalmazzák is, az már nem cél. Ott jól érzik magukat, elfeledkeznek gondjukról, bajukról, és ezzel letudják a „megoldást”. Azután csodálkoznak, hogy nem jutnak messzire vele. Vannak, nem is kevesen, akik olvasgatják a földönkívüliek, és más „felsőbb” lények „üzeneteit.” Sajnos a többségük igen messze áll a valóságtól, vagy elavult információkat tartalmaz. Hiányzik legtöbbjükből a felelősségvállalásra buzdítás. Amelyik meg véletlenül megemlíti, már nincs is sikere, mert akkor talán tenni kellene magunkért valamit… Inkább várnak, hogy majd jön valaki, például a földönkívüliek, és megmentik őket.

Hát pont ezért nincs engedélyezve a személyes kapcsolatfelvétel néhány ember kivételével, de azokról nem beszélnek általában üzenetekben sem.

Elsősorban magunkkal foglalkozzunk, tudatosodjunk. Ne mások segítésével foglakozzunk saját magunk helyett. Nem másokon kell változtatni, hanem saját magunkon.

Elgondolkodunk-e a számunkra kellemetlen, negatív eseményeket követően, betegségünk, balesetünk esetén, hogy miért e figyelmeztetések? Mit tettünk, gondoltunk olyat, amit nem kellett volna? Mit nem tettünk meg? Mihez nem éppen szeretetteljes, elfogadó a hozzáállásunk? Vállaljuk-e a felelősséget tetteinkért, tétlenségünkért, szándékainkért, gondolatainkért? És még sorolhatnánk a kérdéseket, mindig a belső hozzáállás a lényeg, és hogy végiggondoljuk, hogy kinek (magunknak, családtagjainknak, embertársainknak, Földanyának, természetnek stb.), mit okozunk tetteinkkel, gondolatainkkal, szándékainkkal. A szeretet vezérel bennünket, vagy az ego, úgymint mások lenézése, nemtörődömség, szándékos bántások stb.

Fontos még megjegyeznem, hogy az is nagyon fontos, hogy mire meditálunk. Nem tartom szükségesnek, hogy mindenféle meditációt megcsináljunk, ami nem személyes fejlődésünket segíti. Olyan ez, mint amikor körbejár a neten, hogy imádkozzunk valakiért, aki beteg, mert a családja szeretné, ha életben maradna. Ilyenkor vajon legalább egy kicsit elgondolkodunk-e azon, hogy egyrészt kérte-e az, akiért imádkozunk, hogy a gyógyulását kívánjuk, vagy sem. Másrészt biztos, hogy az ő állapotában, amit legtöbbször nem is ismerünk, ténylegesen az-e a legjobb, ha tegyük fel, életben marad. Lehet, hogy ezzel csak szenvedését hosszabbítjuk meg, mert a családja képtelen elfogadni, hogy már letelt az ő ideje, vagy ha csecsemőről van szó, akkor a szüleinek éppen, hogy tanulni kéne az esetből valami olyat, ami elősegíthetné, hogy legközelebb egy egészséges gyermeknek adjanak életet, viszont jelenlegi hozzáállásukkal esetleg a kicsit egész életére egyébként is megnyomorítanák. Ilyenekbe alig páran gondolnak bele, csak felbuzdulva azon, hogy végre másokon lehet segíteni, addig sem kell magunkkal törődni, rögtön beleugranak ilyen, és ehhez hasonló meditációkba, imádkozásokba.

A legveszélyesebb meditációk éppen azok, amik a Föld energetikájára irányulnak. Hogyan gondoljuk, hogy mi, a 3. dimenziós lények eléggé kompetensek vagyunk ahhoz, hogy egy 9. dimenziós lény 3. dimenziós megtestesülésének energiarendszereibe belenyúljunk? Ezen az, aki belefog egy ilyen meditációba, vajon elgondolkodik? Sokan nem veszik ehhez a fáradtságot.

Az az információ is kering, hogy mi magunk teremtjük meg saját valóságunkat, mert mindannyian egy sajátos és egyedi tér-idő mátrixban vagyunk. Itt megint ugyanaz a helyzet. Ha ez így van, akkor miért másokon akarunk megszállottan segíteni, hiszen mindenki a saját életének alakítója. Legalábbis számomra ez derül ki. És a következő kérdés, ha ez szintén így van, akkor miért nem akarjuk felvállalni életünkért a felelősséget? Miért másokat okolunk a magunk bajáért, miért mástól várjuk a szeretetet, a megváltást, az életünk jobbá válását? Ez is egy olyan példa, ami arra mutat, hogy nem máson, csak magunkon kell dolgoznunk ahhoz, hogy a minket körülvevő világ megváltozzon. Csak akkor lesz béke és szeretet életünkben, ha mi azt magunkban is megteremtjük. Ezért fölösleges arra várni, hogy majd a földönkívüliek, vagy valaki megjavítja az életünket, megváltja a szenvedésünket, feloldoz minket bűneink alól, stb. Ez a valaki mi magunk vagyunk. Így dolgozzunk önmagunkon, az emberiség szebb jövőjéért, és a világunk felvirágozásáért.

Fénykereszt és Lejegyző üzenetei 15.

 

Javaslatok, mire figyeljünk, amennyiben a fény és a szeretet útját választjuk, és ezáltal fejlődni szeretnénk.

Fő szempont, amit sokan nem értenek, félreértenek, az a tudatosság.

Ez annyit tesz, hogy mennyire figyelünk oda tetteinkre, érzéseinkre, gondolatainkra, abból a szempontból, hogy mit okozunk magunknak, más embereknek, állatoknak, növényeknek, röviden a környezetünknek. A tudatosság minden időpillanatra vonatkozik, talán az alvás kivételével, bár azt is meg lehet tanulni, irányítani, még ha fokozatosan is. Először nehéz, sok időt és energiát igénylő lehet a minden pillanatban történő tudatosság, tudatos élet, de amint kezdünk belejönni, automatikussá válik minden élő tisztelete, és ez a típusú hozzáállásunk, azután már nem igényel akkora odafigyelést.

A környezetünktől minket érő hatások jó része, még ha nem is mindig 100 %-ban, mutatja, mi van, mi zajlik a bensőnkben. Ha káosz van körülöttünk, legalábbis azt érzékeljük, akkor káosz van a bensőnkben, főleg a fejünkben. Ideje rendet tenni saját magunkban.

Amennyiben kívül úgy tűnik, hogy káosz van, de az nem zavaró nekünk, mert már meglátjuk a káosz mögött az okot, a kozmikus rendet, már nem érzékeljük azt káosznak.

Ha például ártó szándékokat látunk magunk körül, beszólogató, gonoszkodó, minket rossznak beállító emberek vesznek körül, életünk valamely területén, akkor ezen kell dolgoznunk magunkon. Érdemes megvizsgálni minden visszajelzést rólunk, tetteinkről, és elgondolkodni rajta. Ha az az érzésünk, van benne igazság, változtassunk rajta. Ha azt érezzük, hogy csak bántani akarnak minket vele, mert például ilyen napja van az illetőnek, mérjük eszéhez, és hogy ő a tudatosság ezen szintjén áll. Mindezt sértődöttség nélkül. Amikor már ez nem zavar minket, elfogadjuk a másik embereket olyannak, amilyenek, megoldottuk a problémát, feladatot. Attól a többi ember olyan amilyen, de már nekünk nem tükörképet mutat, hanem próbatételt, hogy valóban megoldottuk-e. És még azt mutatja, hogy bennünk is vannak olyan tulajdonságok, amilyenek a többiekben, minden esetben feladat az is, hogy elfogadjuk saját magunkat. Mert minden emberben és más teremtett lényben van jó és rossz is. (Ez a dualitás világa, ami felnyúlik az angyalok alatti legutolsó szintig, a kilencedik dimenzióig.) Az már a mi döntésünk, hogy a negatív tulajdonságainkat kiéljük-e, használjuk-e.

Az elfogadás része a tisztelet, más emberek, lények, a természet, növények, állatok tisztelete tudva, hogy azok is a Legfelsőbb Teremtő megnyilvánulásai, tehát velünk egyek. Például nem bántunk sem szóval, sem tettel szándékosan, sem meggondolatlanságból, indulatból más embereket. Nem ölünk meg állatokat azért, hogy megegyük, ha van lehetőség növényi táplálékra. Ritka azon helyek száma és területe a Földön, ahol nem tudnak elég növényt termeszteni táplálkozás céljából. Azokon a helyeken pedig nagy tisztelettel és megköszönve az állatnak áldozatát, veszik el életét. (A meggondolatlan emberi túlszaporodás, mint ok következménye is lehet az éhezés sok helyen.)

A növényeket is le lehet szedni és aratni kellő tisztelettel. És például ne tépkedjük feleslegesen az utcán útba eső bokrokat, belső feszültségünk levezetéseképpen. Tiszteletből szedjük össze a szemetet magunk után és még sorolhatnám.

És ezeken felül az egyik legfontosabb, mire tanítjuk, neveljük gyermekeinket, milyen példát mutatunk nekik?

A következő: tiszteljük-e önmagunkat annyira, hogy mindent megteszünk fejlődésünkért?

Eljárogatunk mindenféle tanfolyamra, előadásokra, rendezvényekre látszattevékenységként, hogy kifelé azt mutatva, hogy mi teszünk a fejlődésünkért, azután sok esetben a jegyzet a fiókba kerül, kitesszük az oklevelet a falra és ennyi volt. A hallottakon való elgondolkodás, mérlegelés, igazságtartalom megvizsgálása után a mindennapjaink részévé beillesztés legtöbbször elmarad. Minden hallott olvasott információt kellő távolságból vizsgáljunk meg. Vajon a fény és szeretet vezérli, valóban erre vezet-e. Szerepel-e benne a felelősség kérdése, saját életünk és másokra való hatásunk szempontjából? 

Amennyiben másokon való segítés a tanfolyam célja, mennyi belőle a beavatkozás. Elmondták-e kellő hangsúlyozással, hogy kérés nélkül nem segítünk. Mások helyett nem oldunk meg feladatot. Nem vesszük el betegségét, hanem csak segítünk rávezetni a megoldásra, amit a másik embernek kell megtennie, legfeljebb tünetet enyhíthetünk, hogy ne a fájdalomra tudjon csak figyelni, és legyen ereje a megoldáson gondolkodni, dolgozni. A természetgyógyász tüneti kezelést ad-e, vagy segít felderíteni a kiváltó okot, és esetleg kérésre ad-e tanácsot a megoldásra?

Hallgassunk a belső intuícióra. Ám vigyázat, ezt sem árt kellő távolságból nézni, mivel lelkesedésünk, vágyaink megtéveszthetnek minket intuíciónak álcázva. Amennyiben a legkisebb lehetősége van, hogy nem éppen tiszta az intuíciónk, vagy érezzük, hogy lelkesedésünk miatt nem biztos, hogy az, inkább kérjünk megerősítést rá.  

Folytatás következik.

Fénylereszt és Lejegyző üzenetei 14.

Önismeret, avagy hogyan mérhetjük fel, hol tartunk a fejlődés útján

Sokakban felmerül, hogy vajon hol tartanak a fejlődés útján? Próbálják magukat másokkal összehasonlítani, náluk fejlettebbnek gondoltakat megkérdezni.

Talán másképp kellene ezt a kérdést megközelíteni. Például mindent megteszek-e annak érdekében, hogy fejlődjek? Ehhez viszont kellő őszinteség is kell saját magunkkal szemben. Mert másokat simán becsaphatunk, játszhatunk szerepjátékot másoknak mutatva amit szeretnénk, hogy higgyenek rólunk. Ám ha a tükör elé állunk, és a saját szemünkbe nézve próbáljuk elhitetni, hogy mit teszünk illetve nem teszünk, ez már nem is olyan könnyű ugye. Bár vannak olyan emberek, hogy annyit mondogatják a hazugságot maguknak és másoknak, hogy egy idő után még saját tudatuk is igazságként fogja fel azt, mutatva mély meggyőződéssel. Egyszer viszont el kell számolni tetteink és tétlenségünk valódi történéseivel, okozott következményekkel, legkésőbb halálunkkor. Akkor sem más fog minket elszámoltatni, hanem saját magunk, és azon a létsíkon nem tudjuk magunkat becsapni.

A következő kérdésekkel képet kaphatunk saját magunkról, persze amennyiben őszinte a válasz, főleg tükör előtt. A kérdések irányultsága minden ember alapfeladatai köré csoportosulnak, senki nem mondhatja, hogy egyik vagy másik nem vonatkozik rá. Ez viszonyunk a környezetünkhöz, a természethez, embertársainkhoz, önmagunkhoz, mennyire vagyunk tudatosak. A tudatosság azt jelenti, hogy minden pillanatban, vagy a lehető legtöbb pillanatban (már ez sem könnyű) figyelek önmagamra és környezetemre, tetteimre gondolatban, szavakban és egyéb fizikai cselekvésben.

• Odafigyelek-e, hogy ne pazaroljam az amúgy is korlátozottan előforduló erőforrásokat akár a munkahelyemen, akár otthon? Például áram, víz. Úgy néz-e ki a lakás mint a karácsonyfa, mindenhol kivilágítva, ha kell ha nem , vagy csak ott világít a lámpa ahol kell. Erre nevelem-e a gyerekeimet?

• Mindig a hulladékgyűjtőbe teszem-e a szemetet, vagy hacsak néha is eldobom az utcán, vagy más területén? Erre nevelem-e a gyerekeimet?

• A természetben kirándulva eldobom-e a szemetet, vagy felveszem-e ha leesik és elteszem, és kidobom egy hulladékgyűjtőben? Erre nevelem-e a gyerekeimet?

·        Szelektíven gyűjtöm-e a hulladékot? Ha nincs is környezetünkbe szelektív gyűjtő, megkeresem-e a megoldást erre? Például összegyűjteni zsákba, azután ha úgyis olyan helyre megyünk kocsival, vagy gyalog elviszem-e a szelektív hulladékgyűjtőig? Egy buszon láttam kiírva, de nagyon találó. „intelligens ember nem szemetel, a többinek pedig tilos”. Az is jelzi az intelligenciaszintet, mikor látok út mentén, meg erdőben kidobott rossz bútort, háztartási gépet. Pedig ugyanannyi, vagy kevesebb úttal, a szelektív gyűjtő szigetek ingyen befogadják. Ahol nincs, ott pedig van lomtalanítás. Csakazértis?…Erre nevelem-e a gyerekeimet?

• Akinek gépkocsija van, vajon tényleg csak akkor használom, amikor indokolt, és nem megoldható tömegközlekedéssel? Száguldozok-e a kocsival, megmutatva, hogy én vagyok a valaki, vagy betartom a sebességkorlátozást? Többletfogyasztás, többlet környezetszennyezés. Az előny legtöbbször pedig csak pár perc. Veszélyeztetem-e közlekedésem során akár száguldozásommal, veszélyes előzéseimmel stb. a többi közlekedő testi épségét, életét?

• Élelmiszervásárlás. Odafigyelek-e, hogy lehetőleg legkevesebb méreganyagot tartalmazó élelmiszert vásárlok-e? Rááldozok pár forint többletet, hogy inkább erre költsem, ne gyógyszerre, ami szintén méreg? Akinek van kertes háza, udvara, termel-e magának, amire lehetősége van, permet és vegyszermentes élelmiszert, vagy inkább befüvesíti, mert azzal kevesebb munka van? A gyerekemnek engedek-e kizárólag mesterséges anyagokból készült nasit, pl. gumicukrot enni vagy sem?

• Aki élelmiszertermeléssel foglakozik műtrágyát használ, vagy természetes trágyát? Megkeresi-e a vegyszerhasználat kiváltására a lehetőségeket? A traktorból hadd szivárogjon az olaj, vagy megjavítja?

• Tisztítószerek. Megveszem-e a pl a tízkilós mosóport, ami 95%-ban szennyező anyagot tartalmaz, vagy veszek koncentrátumot, biológiaialag lebomlót, ugyanannyi hatóanyaggal. Ecettel vízkövezek, ami lebomlik, vagy mesterséges savas szerekkel. Lehet, hogy kicsit gyakrabban kell vízkövezni, de legalább nem szennyezzük a környezetet.

És lehetne még sorolni. Tudatosság…

Azáltal, hogy odafigyelünk, mit pazarolunk, vagy spórolunk, nemcsak a saját pénztárcánknak teszünk jót, hanem a korlátozottan rendelkezésre álló energiaforrásokkal is spórolunk, nem kell annyi fát kivágni, kőolajszármazékokkal és termékekkel szennyezni a Földet. Jó kifogás, hogy amit tehetünk, az csak töredéke a nagy egésznek. Persze, de sok kicsi összeadódik. És bármi kicsit is teszünk, saját fejlődésünknek is teret engedünk. A nemtörődömség, a „csakazértis majd én megmutatom, hogy nekem nem számít semmi és senki” nem éppen a fény és a szeretet útja, nem szolgálja a fejlődést.

Sokan legyintenek ezekre, gondolván ez nem számít bele a fejlődésükbe. A belső hozzáállás számít mind fizikai, mind szellemi tevékenységünknek. A látszat tevékenység sem befolyásol, nem számít fejlődésnek, legfeljebb annak első kis lépcsőfokának. Belső meggyőződésből tesszük, vagy azért, mert ez az „elvárás”?

Sok, magát „mesternek”, tanítónak, magát fejlett embernek tartót látok ezzel a látszat hozzáállással. Azután meg csodálkoznak, hogy mindig nagyon sok „külső” negatív eseményben van részük.

·        Hogyan viszonyulunk embertárainkhoz? Tudunk-e szeretettel nézni mindenkire. Tévedés ne essék, nem az emberek megnyilvánulásaira, viselkedésükre kellene szeretettel nézni, hanem a mindenkiben fellelhető isteni szikrára, ami minden értelmes lény „alapköve” sajátja. Elfogadjuk-e őket olyannak amilyenek, belátva, hogy ők a tapasztalati, fejlődési útjukon ott tartanak éppen, ahol vannak?

·        Meg akarjuk-e változtatni embertársainkat, vagy az információt átadva hagyjuk szabad akaratuk gyakorlásában, hogy akarnak-e fejlődni, vagy sem?

·        Van-e kellő önkritikánk, beismerve, és ha mód van rá bocsánatot kérve, amennyiben hibáztunk?

·        A kéregető hajléktalannak élelmet adunk, vagy pénzt, hogy alkoholra, és cigarettára költse? Mivel járulunk hozzá jobban, hogy kimásszon a gödörből? Vagy esetleg akinek módja van rá munkát ajánlj-e neki, mégha alkalmi jellegű is?

·        Amennyiben úgy érezzük, párkapcsolatunk, munkahelyünk nem megfelelő számunkra, megvizsgáltuk-e, és mindent megtettünk-e magunk részéről, hogy megoldjuk a problémát? Amennyiben igen, és még mindig úgy érezzük, váltanunk kellene, megtesszük-e, vagy kényelemből, megszokásból, félve az ismeretlentől maradunk-e? 

·        Milyen példát mutatunk gyermekeinknek? Megteszünk-e mindent fejlődésük érdekében? Neveljük-e őket, felelősséggel felkészítve az útjukra, vagy „úgysem bírok vele, kényelmesebb ráhagynom mindent”, sorsukra hagyjuk őket?

·        Tiszteljük-e a természetet, növényeket, állatokat tudva, hogy azok is a Teremtő megnyilvánulásai?

·        Tiszteljük-e önmagunkat annyira, hogy mindent megteszünk fejlődésünkért?

·        Eljárogatunk mindenféle tanfolyamra, előadásokra, rendezvényekre látszattevékenységként, hogy mi teszünk a fejlődésünkért, vagy ténylegesen megtesszük, amit kell?

·        Belső intuíció és gondolkodás vezet utunkon, vagy követünk-e valamilyen módszert, földönkívüli üzeneteket, útmutatást vakon szinte vallást csinálva belőle?

·        Elsősorban magunkkal foglalkozunk, tudatosodunk, vagy mások segítésével foglakozunk-e saját magunk helyett? Nem másokon kell változtatni, hanem saját magunkon.

·        Elgondolkodunk-e a számunkra kellemetlen, negatív eseményeket követően, betegségünk, balesetünk esetén hogy miért e figyelmeztetések? Mit tettünk gondoltunk olyat, amit nem kellett volna? Mit nem tettünk meg? Mihez nem éppen szeretetteljes, elfogadó a hozzáállásunk?

·        Vállaljuk-e a felelősséget tetteinkért, tétlenségünkért, szándékainkért, gondolatainkért?

És még sorolhatnánk a kérdéseket, mindig a belső hozzáállás a lényeg, és hogy végiggondoljuk, kinek (magunknak, családtagjainknak, embertársainknak, Földanyának, természetnek stb.), mit okozunk tetteinkkel, gondolatainkkal, szándékainkkal.

Minél több kérdésre őszinte igen a válasz, annál többet megtanultunk, megoldottunk életünkben a tapasztalati és fejlődési utunkon.

Egy nagyon jó iránymutató ima:

„Adj Uram erőt ahhoz, hogy változtassak, amin tudok,

Adj Uram erőt ahhoz, hogy elviseljem, amin nem tudok,

És bölcsességet, hogy a kettőt meg tudjam különböztetni egymástól.”

A félreértések elkerülése végett, a „változtatok” nem a másik emberen való változtatást jelenti, hanem belső hozzáállásunkon. És nem magamat elviselve, mert magunkon tudunk változtatni, hanem másokat és a körülményeket elviselve, ha már nincs pillanatnyilag más lehetőségünk. Például ha nem tudok jelenleg munkahelyet változtatni.

Remélem tudtunk némi elgondolkodnivalót adni mindenkinek, és sok sikert kívánunk az út folytatásához!

Töltsön el a szeretet fénye, és világítsa meg utadat!

Kiegészítés a „Látók és csatornázók”-hoz

Néha a „csatornázók” megkérdezik a „forrásuktól, mi az oka pl: a földrengéseknek, viharoknak, a Sandy hurrikánnak stb. Azután jön az okos válasz, ez nem az emberek miatt van, hanem szükséges az átalakuláshoz. De miért szükségesek ezek a átalakítások? Ezek mind-mind az okozat. Minden tettnek, gondolatnak, szándéknak következménye van. Ezt kapják pl a Sandy hurrikánnal éppen Amerikában, és persze nem véletlen semmilyen szélsőséges időjárás vagy katasztrófa a világ többi részén sem.

Az elferdített, kreált ki tudja kit csatornáz, de korántsem biztos az, akit hisznek, hogy csatornáznak üzenetek  egyik fő ismertetőjegye, hogy a tartalma szerint nem az emberek felelőssége, ami történik ilyen például a katasztrófa is. Másik, hogy segítsenek másokon. Csináljanak világméretű meditációkat, persze ezzel beleavatkoznak Földanya energetikájába. Meg persze jönnek a földönkívüliek és megteszik helyettünk…

Ám a lényeg, hogy az emberek elsősorban saját maguk tegyenek a saját fejlődésükért, ne csak szavakkal, hanem bizonyítsák is be, hogy tényleg fejlődnek, az már valahogy mindig kimarad.

Aki napi szinten bizonyítja, hogy vigyáz a környezetére, a természetre, szeretetettel fordul embertársai felé akkor is, ha pl.: nem éppen kedvesek vele és sorolhatnám, akkor mondhatja el magáról bárki, hogy a fény és a szeretet útján jár, és igyekszik fejlődni…