Fénykereszt és Lejegyző üzenetei 29.

A gondolkodásról

Sokat gondolkoztam azon, vajon miért idegenkednek annyira az emberek a gondolkodástól. Egészen úgy tűnik számomra, mintha ez egy rossz szokás lenne, ami sosem vezet jóra, ezért félnek tőle az emberek. Az igaz, hogy egy valamire való vallás elítéli, ugyanúgy, ahogyan egy valamire való államirányítás is. Ez természetes, hiszen ezek nem arra épülnek, hogy gondolkodó embereket neveljen, mert aki gondolkodik, az nem irányítható. De mégis mi olyan rémisztő agyunk használatában?

Azt is mondják, nem gondolkozni, hanem tudni kell. Milyen igaz. Valahol érthető, hiszen mivel bennünk a Legfelsőbb Teremtő, ha egyszer Ő maga alkot mindannyiunkat, és mindent körülöttünk, akkor az Ő végtelen tudása is bennünk van. Akkor hát minek gondolkozni? Nem igaz? Hát persze. Csupán annyit kell tennünk, hogy a tudást lehívjuk, és minden rendben, máris részesülünk a létező összes információból, amiből csak akarunk.

Ez így jól is hangzik, ugye? Csakhogy van egy aprócska kis gond. Minden információ körülvesz mindannyiunkat, még csak nagyon le sem kell hívni, hiszen majd kiszúrja a szemünket a rengeteg információ. De ebből az információ-óceánból mi az, ami számunkra hasznos, ami a fejlődésünket előreviszi? Jó kérdés. Először érdemes eldöntenünk azt, hogy vajon melyik az az irány, amelyik felé fejlődésünket szeretnénk irányítani. Ezen sajnos már érdemes elgondolkodni, máshogy ez nem fog előtörni az elménkből. Ha ez megvan, akkor már könnyebb dolgunk van, mert a körülöttünk lévő információkban a cél segít tájékozódni, megmutatja, mi fontos és mi az, ami lényegtelen, nem érdemes arra, hogy külön lefoglaljuk vele energiáinkat. Érdemes megérteni, hogy a legjobb hatásfok a legjobb energiafelhasználásból adódik. Minél kevesebb energiát pazarolunk el olyan dolgokra, amik nem segítik elő céljaink elérését, azok tényleges elérésére annál több energiánk marad. Persze végtelen mennyiségű energia áll rendelkezésünkre, mégis pontosan tudjuk, hogy testünk, anyagi agyunk nem képes végtelen ideig szolgálni minket, elfárad, akármennyi energiát is szívunk be magunkba, testünknek akkor is pihennie kell.

Van még egy tényező, ami nagyon össze tudja zavarni gondolatainkat, és bizony tévutakra is tud terelni minket. Persze nem elvárható, hogy minden tévutat kikerüljünk, hiszen akkor nem lennénk képesek fejlődni, sem pedig tökéletesíteni logikánkat. A logika egy ravasz dolog, mert minden szent szöveg értelmezhető többféle logikával, ahogyan igaz ez bárminemű információra is. A sátánisták is a Bibliát magyarázzák, csak éppen a saját logikájuk szerint, ami sokunk szerint kiforgatása a szavaknak. Hát így megy ez. Érdemes mindenben józanságra törekednünk, főleg a logikát illetően. Biztos sokan kerültünk már olyan helyzetbe, hogy hallottunk valamit, ami akkor olyan logikusnak tűnt, aztán rájöttünk, hogy tele volt bukfenccel, vagy csak egyszerűen arra eszméltünk, hogy bár nagyszerű a gondolat, mégsem vagyunk képesek sajátunkként kezelni, a magunkévá tenni, mert valahogy nem stimmel hozzánk. Ha mi mondjuk el, akkor zavarosnak hangzik, pedig amikor az az illető mondta, akitől hallottuk, akkor annyira tisztán érthetőnek hangzott. Semmi gond, csak érdemes elfogadnunk azt, hogy lehet, hogy igazán mégsem nekünk szólt a fennkölt gondolat. Érdemes nyitva tartanunk elménket, éberen tartanunk figyelmünket, hogy mindig eldönthessük, amit hallunk, vagy látunk, az nekünk szól-e, a fejlődésünket elősegíti-e. Egyszerűbb, ha ítélkezés nélkül elraktározzuk azokat a dolgokat, amiket láttunk, hallottunk, és fontosnak találtunk, majd mikor időnk engedi, átgondoljuk, hogy mit is kezdjünk az információkkal. Így rengeteg energiát spórolhatunk, megkíméljük magunkat a fölösleges idegeskedéstől, túlzott rágódástól, és a végén mi járunk jól.

De van egy másik vetülete is a logikának, a gondolkozásnak, az pedig az agyalás. Az agyalást a gondolkozástól számomra az különbözteti meg, hogy az agyalás sehova sem vezet, zavaros logikai rendszerben - amit inkább rendszertelenségnek lehet nevezni - zajlik, ami nem hozhat sikert, viszont rengeteg energiát emészt fel. Sokan emiatt adják fel, és mondják azt, hogy jobb, ha nem gondolkozunk, hanem csak az érzéseinkre hagyatkozunk. Bizony az érzések is megtéveszthetnek minket, az intuíciónk is vihet félre, hiszen rendelkezünk egy merőben anyagi jelenséggel, mégpedig az Egóval. Azért nevezem ezt anyagi jelenségnek, mert ahogyan az anyag szorítása egyre enged, vagyis, egyre jobban energiává alakulunk, az Egónk is kezd átalakulni, és már nem annyira dolgozik ellenünk, mint ebben a szilárdan anyagi világban. Ez természetes, hiszen itt, a 3. dimenzióban más az anyagi test és a szellemi energiatest működése, köztük túl nagy a szakadék. Az Egó életben akarja tartani a testet, ezért bármit elkövet, a lélek, a szellem, ellenben túl akar lépni az anyagi világon. A kettő merőben ellentétes dolog. Hogyan akarhat az ember egyszerre anyagi és szellemi lenni?

Itt sajnos meg kell jegyeznem, hogy a hiedelmekkel ellentétben, az Egó nem csak a gondolkodásunkat, hanem az intuícióinkat és az érzelmeinket is képes irányítani. Pontosan ezért fontos a cél meghatározása, amerre tartani szeretnénk. Könnyebb rájönni, hol akar tévútra vinni minket az Egó pusztán azért, hogy a merev anyagi síkon tartson minket, életben maradásunk érdekében. Mi viszont képesek vagyunk azt feltételezni, hogy nem szűnik meg az élet a fizikai test halálával, sőt maga az élet teljesen határtalan, valami sokkal több, mint puszta anyagi megnyilvánulás. Itt is óriási ellentét feszül az Egó és a spirituális gondolkozás között.

Ami viszont teljesen képes elvinni minket, az a lelkesedés. A lelkesedés az, amikor elfelejtünk tenni, csak az eufória van, hogy jaj, micsoda nagy lehetőségek vesznek körül minket. Rögtön elmúlik az eufória, amikor ténylegesen nekiállunk dolgozni magunkon, rögtön rájövünk, hogy a saját tudatalattink, és lelkünk feltárása sokszor nem kellemes, hanem ijesztő, és fájdalmas dolog, mert sok sötét titkunkkal kell szembenéznünk. Persze az eredmény önmagáért beszél, de miért nem sportol mindenki, aki lelkes? Mert rájön, hogy az fárasztó. Pont így van ez önmagunk fejlesztésével is. Sokkal könnyebb lelkesedni tanfolyamokon, előadásokon, más gondolatain, mint ténylegesen a saját lehetőségeinket használva szembenézni igaz önmagunkkal, árnyékos oldalunkkal, egy szebb, nehezebben fenntartható, mégis magasra ívelő jövő reményében. A lelkesedés például az Egó egyik módszere arra, hogy a cselekvéstől eltántorítsa az embert. Ettől még lelkesedni jó, ha átgondolt cselekvés és valódi önfejlesztés követi.

Amikor logikusan próbálunk gondolkozni, érdemes néha feltenni a kérdést, hogy a feltétel nélküli színtiszta szeretet is így cselekedne, így gondolkozna? Biztos, hogy elég szeretet, fény, és szabadság van gondolatmenetünkben, ami végül kitárja az Univerzumot?

Ha elég erősen vágyunk a szabadságra, és vállaljuk érte még a bizonytalanságot is, ami vele jár, akkor képesek lehetünk józan, logikus gondolkodásra, ami segíti fejlődésünket, és egyengeti utunkat a Fénybe. A józanságot utólag is kiemelem, úgy vettem észre ez egy nagyon fontos dolog.