4. Az első események

Azzal kezdődött globális méretű tudatos munkánk, hogy a Föld közelében tartózkodó szíriuszi űrhajók központi részébe egy szeretet magot, vagy csomagot tettünk. Ez, ahogy kiáradt belőle a fény,  teljesen megvédte őket a gyíkok űrhajóinak támadásaitól, jobban, mint saját, gépekkel előállított energiapajzsuk. Ez után a gyíkok csatahajóiban is elhelyeztünk ilyen szeretetcsomagot, amitől a rendszereik felmondták a szolgálatot. Az érdekes az volt számunkra, hogy a szíriusziak minden áron elő akarták állítani ezt az energiát saját gépeikkel. Mivel ez a Teremtő szeretete, olyan erős energia, amit semmilyen géppel nem lehet befogni, előállítani meg végképp nem lehetséges máshogy, mint tudati rezgésekkel. Addig igyekeztek, míg az általunk létrehozott energiamezőt teljesen tönkretették, annyira, hogy még az egyik űrhajójuk is megsérült. Az a szerkezet, amivel megpróbálták előállítani ezt az energiát, felrobbant, kilőtt magából egy energianyalábot, ami eltalált egy másik hajót, az annyira megsérült, hogy az embereiket ki kellett menekíteni. Ennek az eseménysorozatnak annyi volt a lényege, hogy láthatták, mi olyan dolgokra vagyunk képesek, amiket ők, a fejlett technikai berendezéseikkel nem tudnak megcsinálni.

Tárgyalásokat folytattunk velünk arról, hogy mi segítjük őket ezzel a nagyhatású energiával, cserébe ők is tanítsanak minket, osszák meg velünk tudásukat, mi is megosztjuk velük a miénket. Szó volt személyes találkozásról is. Érdekesnek találtuk, hogy ami nekünk könnyedén létrehozható energia volt, azt miért nem hozzák létre ők is, hiszen sokkal fejlettebbek nálunk. Rájöttünk, hogy csupán technikai alapokra helyezik egy ideje a fejlődésüket. Szó volt meditációról, kiderült, hogy csupán arra használják ezt, és egyéb intuitív képességeiket, hogy technikai információkat kérjenek a lehetséges fejlesztésekről. Mikor arról beszéltünk, hogy a Teremtő szeretettel kapcsolatba léphetnek, akkor egyszerűen túl szentimentálisnak tartottak minket. Sajnos sokszor szembesültünk azzal, hogy pusztán mert „emberek” vagyunk a Földről, és sok szempontból fejletlenebbek is vagyunk mint ők, ezért már le is néznek minket. Persze ezt az összes földi emberrel így teszik. Tudjuk, hogy rengeteget segítenek, azon igyekeznek, hogy felzárkóztassanak minket. Nagyon büszkék technikai fejlettségükre, és mindenképpen elismerésre, csodálatra vágynak. Megszokták, hogy az Univerzum ezen területén nincs más hozzájuk hasonlóan, magasan fejlett társadalom. A Galaktikus Föderáció többi tagja is némileg alulmarad technikai fejlettségben velük szemben. Természetesen elismerésre méltó fejlettségük, csak egy dolgot hangsúlyoznánk, hogy a Teremtő úgy alkotott meg minket, hogy nincsenek alá és fölé rendelt viszonyok, kizárólag mellérendeltek.

A Teremtő kifejezésre juttatta, hogy semmiképpen ne gondoljuk, hogy ő olyan, mint valami általunk kreált istenség. Nem követel alázatot, hajbókolást, csodálatot. Ő maga a Szeretet, a legmagasabb rezgésű energia, amiből létrejött és áll a világmindenség, az összes dimenziót beleértve. Őneki ez a természete, ettől ő nem jobb, vagy rosszabb, mint bármely teremtménye. Nem igényli, hogy felnézzünk rá, nem igényli, hogy szolgáljuk, nem kell előtte térdre esni, sem könyörögni hozzá. Nem haragvó isten, és nem bosszúálló. Nem büntet meg senkit. Ez azért nem azt jelenti, hogy felelősség nélkül fosztogathatunk, és bánthatjuk embertársainkat. Ez azt jelenti, hogy amikor találkozunk tetteink következményeivel, akármennyire is fájdalmasak ezek a következmények, nem büntetés, csupán az ok és okozat, a vonzás törvényeinek működése.

Ezek szerint, ha maga a Teremtő nem vár el semmilyen megalázkodást és istenítést, akkor ezt ne tegye egy magasabban fejlett faj sem, pusztán azért, mert előrébb tart a fejlődésben, mint más lények.

Bizonyára hallottunk már sokan arról az elméletről, hogy létezik egy belső föld is, többek között Móricz János Ecuadori kutatásai is erről szólnak. Nem csupán alagútrendszerek vannak bizonyos helyeken, hanem lejáratok is, amik egy olyan belső világba vezetnek, amit ember még nem igazán ismer, kevesen láttak, de néhányan talán érzékelnek. Azzal ellentétben, amit a tudósok mondanak, nem egy forró vasmag van a Föld belsejében, hanem egy forró, világító nap. Szerkezetét tekintve a Föld sem más, mint egy élőlény, mert hogy valóban, a Föld is egy élő lény. Ahogyan az ember is áll külső burokból és belső spirituális magból, úgy a Föld is ilyen, a többi bolygóhoz hasonlóan. Ezen a belső földön is élnek lények. Ők általában olyanok, akik energiaszintje jóval magasabb külső társaikénál, sokkal spirituálisabb. Amit képviselnek, ugyanazok az értékek, mint amik a külső felületen élőknél is, csak amíg kint ezen értékek anyagi és technikai megközelítésből vannak szemlélve, addig ők ezen értékeket spirituális szemszögből nézik és élik meg. Ebben is abszolút hasonlít a rendszer az általunk ismert élőlények felépítésére.

A Szíriusznak is van belső földje. A belső föld vezetője egy nő, egy igazi anya, aki bizonyította szeretetteljes hozzáállását azzal, hogy számos gyermeknek adott már életet, akiket a lehető legnagyobb odafigyeléssel, gondoskodással és főként szeretettel vezetett a fejlődésük és növekedésük útján. Ezekkel az értékekkel vívta ki a belső nép megbecsülését és tiszteletét. Ezek a belső lények igazán magasan fejlettek spirituálisan. Ha ennyire jók, akkor miért vannak még ebben a dimenzióban, és miért nem a következőben, amit mi ötödik dimenziónak hívunk? Megtehetnék, át is járnak, de mindig visszatérnek. Részben, hogy a belső föld el ne néptelenedjen, ezzel is vigyázzák és őrzik a belső napot, támogatják a bolygót, és ami még itt tartja őket az az, hogy segítenének szívesen a spirituális fejlődésben, külső társaiknak. Azonban ez az újabb időkben nem megy, mert míg a külsők a technikai fejlődésre fordítják a nagyobb hangsúlyt, a belső földieket a spiritualitásuk miatt szentimentálisnak tartják, akikkel nem nagyon érdemes foglalkozni. Akik a külső földön mégis a spiritualitás felé fordulnak, magukba mélyednek meditációikban, fontosnak tartják belső fejlődésüket is, azok nagyon hamar átlépnek az ötödik dimenzióba.

Sajnálatosan azt vettük észre, hogy próbálják a gyermekek figyelmét erővel a technikai fejlődésre terelni, hogy megakadályozzák földjük elnéptelenedését. Mi jobbnak találjuk azt a hozzáállást, hogy spirituális, szeretetteljes környezetben felnőve, még ha valóban el is érik az emberek azt a szintet, hogy átkelhessenek a következő dimenzióba, akkor is szívesen fognak visszatérni, hogy ottmaradt társaikat segítsék mindenben, amiben lehetséges. Mert így, azt gyanítjuk, hogy ez a viselkedés azt váltja ki, hogy aki át tud kelni, az aztán vissza sem néz, annyival jobb neki a következő dimenzióban. Ebben a fejlődésben is segítenének a belső földön élők, és mi szintén ajánlottuk segítségünket. Főleg azért is, mert részesültünk abból a látomásból, ami a szíriuszi nép jövőképe jelenleg. A látomás nem valami pozitív, a lényege, hogy ha így haladnak tovább, akkor elveszíthetik a bolygójukat, viszont ha hajlandóak változtatni, akkor a jövőjük fényes.

Mi kapcsolatba léptünk ezzel a belső szíriuszi Anyával. Ő pontosan tudta, kik is vagyunk valójában, távol állt tőle, hogy lenézzen minket azért, mert az emberi megtestesülésünk szólította meg. Biztosított minket támogatásáról, bármilyen helyzetben, ami elősegítheti külső testvéreinek fejlődését. Arról is biztosított, hogy segítségünkre lesz a tárgyalásoknál, amennyire ez lehetséges, amennyire hallgatnak rá.

Kapcsolatba léptünk Ashtar kapitánnyal is, a Föld körüli szíriuszi flotta főparancsnokával. Tudtuk, hogy már mennyi mindent tett a Földért, az emberekért. Csodásan tiszta energetikájú lény. Felajánlottuk, hogy szívesen dolgoznánk vele. Meg is beszéltük, hogy következőleg milyen energetikai változtatást kell véghezvinni a Földön.