Ezen a képen egy humanoid faj képviselőjét örökítettem meg. Kicsit a szürkékre emlékeztet, de sokkal világosabb a szemük, nyíltabba tekintetük. Szándékaik tisztaságáról nem is beszélve. Velük is hajójukról végrehajtott szabotázsakció miatt kerültünk közvetlen kapcsolatba. Igazi kalmár nép. Úgy vannak vele, hogy mindennek ára van. Ebben nem tévednek, csak nem éppen egészen úgy, ahogyan ők tartják. Nem akarták megérteni, hogy úgy is lehet segíteni másokon, hogy az nem ad ezért cserébe semmit. Egész addig tartott ez az értetlenkedés, amíg hajóikra rá nem támadtak rossz szándékú föderációs hajók. Akkor menekültek, hogy a Fény Szövetsége védje meg őket. És segítséget is szerettek volna kérni, hogy a Szeretet és Fény Útján járhassanak, az ehhez kapcsolódó tanításokat, információkat megkaphassák. Aztán megkérdezték, hogy mindezekért cserébe mit adhatnak. Ekkor kezdtek el hangosan nevetni a szíriuszi szövetségeseink, majd megfulladtak. Aranyos kalmárok meg nem értették, most akkor miért nevetnek rajtuk. Mikor percek után nagy nehezen csitult a nevetés, biztosították őket, hogy természetesen megkapnak minden segítséget, nem kell fizetni érte. Most már ők is tudják, hogy az, hogy mindennek megfizetjük az árát, nem úgy működik, ahogyan ők gondolták. Inkább úgy fogalmaznék, hogy minden gondolatunknak, kimondott szavunknak, cselekedetünknek következménye van. Ha segítünk önzetlenül annak, aki kéri, akkor nekünk is segíteni fognak, amikor rászorulunk. Ha gyűlöljük társainkat, akkor minket is gyűlölni fognak. Ez ilyen egyszerű. Részben, mert ahhoz, hogy többet értsünk, az orrunknál sokkal messzebbre kell ellátnunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése