A Legfelsőbb Teremtő üzenetei 2.

 

M: Kedves teremtőm, én tudom, hogy nagyon is fontos az, hogy jobban megértsenek, mert elég nagy zűrzavar van körülötted. Az emberek nagy része képtelen felfogni, hogy ki is lehetsz valójában.

T: Folytassuk a közelítést a kérdésedhez. Ott hagytuk abba, hogy a bolygókat alkotó istenségek is bizony küzdenek olyan feladatokkal, amiket meg kell oldaniuk, hogy egy magasabb tudati szintre léphessenek. Ez azért fontos nekik, mert ők is arra vágynak, amire minden egyes lélek vágyik, hogy egyesüljön a tökéletességgel, vagyis velem, hogy hazaérjen, hogy végre megtalálja helyét, ahonnan ismét elindulhat, hogy újabb és újabb tapasztalatokat szerezzen, amivel megint csak a nagy egészt, vagyis engem gazdagít, de ezen belül saját magát is. Ez így láthatóan mindenkinek jó. Egyszer egyesül, összeforr velem, majd ismét kiárad, visszatér, és ez megy állandóan. Ez valóban hasonlít a farkába harapó kígyóhoz, ha jól megnézed.

És szépen közeledünk. Ebből az következik, hogy minden bolygó olyan lelkek otthona, ahol a lelkek azt tanulhatják, amit a bolygónak is tanulni kell. Ebből a szempontból példátlan Jolika, vagy Joli Tórem, ahogy ti az Arvisúrákból ismerhetitek, vagy csak egyszerűen Földanya. Ha nem gond, én inkább Jolinak hívnám, mert Földanya rengeteg van, Joli meg csak egy. Persze nem ez az igazi neve, de ennek nincs jelentősége. Egyik kedvenc istennőm, annyira kedves és aranyos, annyira színes egyéniség. Igazi kis gyöngyszem. Persze megint csúsztattam, mert nem vagyok rá képes, hogy valakit jobban szeressek másoknál, ez idegen tőlem, ha már egyszer én alkotok mindent. Olyan ez, mintha azt mondanád, hogy jobban szereted a szivárványhártyádat, mint a pupilládat. De akkor is tudnotok kell, hogy ő egy nagyon különleges teremtményen, ahogyan minden egyes teremtményem nagyon különleges, és egyben a legfontosabb is számomra. Én minden egyes teremtményemet egyformán imádom, és minden egyes teremtményem egyformán a legfontosabb nekem, mert én vagyok magamnak a legfontosabb. Ez abból is adódik, hogy nincs más rajtam kívül, hát nem is lehet más fontosabb a számomra, mint én. No de térjünk vissza Jolihoz. Olyan csodálatosan színes egyéniség, megannyi megoldandó feladattal. Ő is még az útját járja, élvezi és szenvedi az utazást. Ahhoz, hogy egy lépést megtegyetek felém, bizony nagy árat kell fizetnetek, mert a jól bevált, berögződött szokásaitokból minden egyes lépésnél valamit el kell engednetek. Tudom, hogy ez olyan számotokra, mintha magatokból kéne egy kis részt kivágnotok, ezért fájdalmas is. Persze nem a testetekből, hanem a tudatotokból, vagy a lelketekből kell egy kis darabot kivágni, hogy annak a helyére én adjak egy sokkal korszerűbb darabkát. Ha úgy tekintetek magatokra, mint egy robotra, akkor a tökéletesedés útja, hogy a már elavult szoftvereket és chipeket folyamatosan ki kell cserélgetni, így midig a legújabb kutatásoknak megfelelően, korszerűen, fejletten tartható a robot. Így magatokban is kell cserélnetek elavult nézeteket valami sokkal jobbra, fényesebbre, magasabb tudatosságúra, ha fejlődni akartok, ha a felém vezető úton akartok járni.

Viszont aztán, ha ezt el tudjátok fogadni, akkor észreveszitek, mennyivel könnyebb az élet az új programmal, amit tőlem kaptatok. Érezni fogjátok áldásait a lemondásotoknak. Egyet jegyezzetek meg, hogy adnotok kell ahhoz, hogy kapjatok, ez a példa ezt is mutatja. Ez jelentheti azt is, hogy egy magasabb tudatosság elérésének érdekében el kell engednetek valamit, ami már akadályozza fejlődéseteket, és akkor tudtok kapni valami újat, ami viszont szolgálja emelkedéseteket. Ti csak azt látjátok át nehezen, hogy mi az, amit el kell engedni ahhoz, hogy kapjatok. De én segítelek ebben titeket, csak nyissátok ki felém elméteket, mindig egy kicsit jobban, akkor tudom mondani, hogy mit tegyetek. Egyelőre eléggé becsukjátok rám fületeket, valamiféle elferdített közvetítéseken keresztül gondoltok csak rám, azt hisztitek, hogy az, amit a ti Bibliátok ír, az van. Most mondom, hogy ami abban a könyvben van, egyrészt átvett történeteken alapszik, nem a zsidók találták ki, folyamatosan keverednek benne az én sugallataim, és Jahve, az előző Földi Társteremtő dolgai. Persze, mi is egyek vagyunk, de azért az egészből jövő tökéletes gondolatokat ne vegyük egy kalapba egy apró rész tökéletlen törvényeivel, amik csak saját egóját szórakoztatták és hizlalták. Nem szándékom bírálni őt, de ennyi erővel többre mennétek, hogyha magatokban engem megkeresnétek. Nincs ám szükségetek közvetítőkre, hogy eljussatok hozzám. Viszont, ha már ezt várjátok, akkor kénytelen vagyok megnyilvánulni számotokra közvetítőn keresztül is, hátha végre leszűritek ebből az üzenetemből, hogy velem közvetlenül is kapcsolatba léphettek. Tegyétek inkább ezt, akkor biztos, hogy személyre szabottan tudlak benneteket vezetgetni. Aranyos, hogy kollektívában gondolkoztok, mint a méhek, csak épp a birkák is kollektívában bégetnek. Ne álljatok oda senki elé, hogy tedd meg helyettem, mondd meg, mit tegyek, gyógyíts meg, közvetíts. Nincs szükségetek rajtam kívül senki másra, én meg ott vagyok bennetek, én magam alkotlak titeket. Tudom, ez az illúzió miatt van, hogy azt hiszitek, rajtatok kívül más is létezik, egyáltalán, léteznek rajtatok kívüli dolgok. Ettől engem is magatokon kívül kerestek. Pedig ez nem célravezető, ez pont a tőlem elfelé tartó irány. Aztán azzal az álcéllal, hogy majd jól hozzám vezetnek titeket, eljártok mindenféle tanfolyamra, ahol csak azt erősítik bennetek, hogy én mindig valahol kívül vagyok, valakin keresztül tudok csak megnyilvánulni.

Gondoljatok csak bele, hogy amikor például meditáltok, mire gondoltok? Befogadjátok az én fényem, ami valahonnan messziről, az univerzumból jön, onnan árad felétek, holott ez nem igaz. Az a fény nem messziről jön, hanem bennetek van. Maga az univerzum is bennetek van, és az összes dimenzió is. Azoktól csak annyi választ el benneteket, hogy tele vagytok tudati korlátokkal, élvezitek a különállás illúzióját, vagyis valójában semmi. Esetleg a saját tudatotok korlátjai, bár igazából ezek sem létező dolgok, ezek is csak illúziók, de egyelőre nagyon ragaszkodtok ezekhez. Erre mondtam, hogy a felém vezető úton ezeket, szépen sorban, egyiket a másik után, el kell engednetek.

Forrás: www.uzenetekazeterbol.blogspot.com