A dualitásról

Salusa üzenetei 12.

M: Kedves Salusa, látom, nem szeretnéd, ha kihagynálak ebből az üzenetből, bár szerettem volna ezt én egyedül megírni. Persze nekem így sokkal könnyebb, mert mindig sokat segítesz. 

Most már nem először kapom azt a kritikát, hogy duális jellegűek az üzeneteim. Neked mi erről a véleményed? Az is érdekelne, hogy hogyan működik ez az egész dualitás, ha már egyszer itt tartunk.

S: Természetesen duálisak az üzeneteid, és ezen nincs semmi meglepő. Tudom, hogy ezt ténylegesen milyen hangsúllyal írta aki írta, mert mint azt már mondtam, minden adat lehívható rólatok.

M: Azért talán érdemes ismét megjegyeznem, hogy ez nem egy nagy kunszt, én is le tudok hívni bárkiről bármit, az egészségi állapotától kezdve, az energiamintáin, gondolatain át, tényleg mindent, életekre visszamenőleg is. Persze ettől még békén hagyom az embereket, és csak annak pillantok bele az energiáiba, aki azt konkrétan kéri. Sokkal jobban kedvelem azt a módszert, hogy rávezessem arra, ő is képes mindezeket érzékelni, saját feladatait feltárni, és megoldani. Tele vannak az üzenetek efféle dolgokkal, persze bárkit kérdezek közületek, mindannyian azt mondjátok, hogy mindenki maga tudja megoldani a saját életét, így úgy vélem az elveink is egyeznek.

Térjünk most vissza a dualitáshoz, talán egy-két dolog tisztábban kirajzolódik, ha ezt átbeszéljük.

S: Rendben. A dualitást sokan a Sátán művének tartják, mert sok lény szerint ezzel az Isteni Egységet megtörte, és elrontott mindent. Sokat gondolkoztam ezen. Biztos, hogy egyáltalán létezik gonosz erő? Ha már a dualitásnál tartunk. Rengeteget kutakodtam ez ügyben, de végül nem leltem meg sehol a gonoszt. Miért? Azért, mert mint azt már kifejtetted, a Legfelsőbb Teremtő, Egy. És az is igaz, hogy az egész mindenség olyan, mint egy pont. De ezt ne fejtegessük, mert akit érdekel, keresse meg, leírtad. Addig, amíg úgy szemléled a világmindenséget, mint egyetlen pontot, amiben te is benne vagy, addig valóban nincs dualitás. Kíváncsi lennék, hányan vagytok képesek embertestvéreim erre, itt, a 3. dimenzióban. Csak azért, mert ezt még a fejlettebb 5. dimenziós tudatommal sem tudom sokáig így szemlélni. Inkább úgy mondanám, hogy gondolataim végén erre a megállapításra jutottam, azt kevésbé mondanám, hogy sikerül így szemlélnem a világmindenséget, benne önmagam. Én már tapasztaltam mi az a testetlenség, tudom, ti is, de én emlékszem is rá. Bármikor meg tudom csinálni, hogy energiává alakítom magam, sőt az is vagyok, de bármikor létre tudok hozni egy olyan testet, mint amilyen nektek is van. Azért van egy népemre jellemző megjelenésem, de igazából ez az 5. dimenzióban már abszolút lényegtelen. Ha akarom, kinézhetek úgy, mint egy amőba, vagy mint egy kavics. Mindezek ellenére, még így sem egyszerű azt érezni, hogy egy kiterjedéstelen aprócska pont még apróbb része vagyok. Tulajdonképpen nincs a kiterjedéstelen pontnak egy része sem, az csak egyedül létezik, vagy nem létezik? Létezik-e az, aminek nincs kiterjedése? Márpedig ez a Legfelsőbb Teremtő. Sosem kezdődött, sosem lesz vége. Ezzel a létező, vagy nem létező jelenséggel vagyunk mindannyian egyek és oszthatatlanok. Ez szerintem nagyon is világos.

Ebből kiindulva, kár azon morfondírozni, hogy ki mennyire fejlett, vagy sem. Mindannyian egyediek vagyunk, ennek az oszthatatlan, kiterjedéstelen, létezhetetlen nagy egésznek megannyi aspektusa, megannyi szemszöge, mindannyian egyediek, és különbözőek vagyunk, mindamellett, hogy egymással és a nagy Egésszel is egyek vagyunk, annak minden tudása elérhető számunkra. Hogy ezt valaki megosztja a társaival, vagy sem, az szerintem mindenkinek szíve joga. Hogy abból ki mit ért meg, már a befogadótól függ. Tudom, hogy ez az üzenet nem egyszerűen felfogható sokak számára, de ha beszélgetünk, hát beszélgessünk. A te felelősséged, hogy ezt meg is osztod a társaiddal.

M: Teljesen igazad van. Persze egyszerűbb lenne azt mondani, ami igaz is, hogy semmi kedvem hozzá, fáradt vagyok, és egyébként is mindenkiben benne vannak az információk, mit törődöm én azzal, hogy ki hogyan hívja elő magából. Úgyis a vége mindig csak az, hogy jön valami kritika, aminek megint nem látom semmi értelmét, mert ezek az írások inkább gondolkodásra valók, mintsem arra, hogy most jól megmondja nekem valaki a tutit. Szerinted érdekel engem, hogy ki mit gondol? Miért, érdekel valakit is, hogy én mit gondolok? Nem győzöm hangsúlyozni, hogy akinek van hozzá kedve, az használja ezeket az írásokat arra, hogy a benne foglalt információkon elgondolkozzon. Aztán mindenki arra jut, amire akar. Minden információ csak egy árnyalat a színskálán. Nem kötelező azt felhasználni, annyi árnyalata van megannyi színnek, hogy igazán van mód válogatni. Tudod, ez is olyan, mint ha valaki egy festményen azt kritizálná, hogy miért éppen azt az árnyalatú sárgát kente arra az egy icipici pontra a festő. Mert ha az illető festette volna, akkor ő egy másik árnyalatot használt volna. Ki gátolja meg, hogy ezt megtegye? Fesse meg a képet, ha szeretné, olyan színárnyalatokkal, ami neki tetszik. Úgy sem lehetséges, hogy mindenki szájízének megfeleljen.

Ilyenek ezek az üzenetek is. Akinek nem tetszenek, nem kell olvasni. Aki úgy érzi, jobban, tisztábban tud csatornázni, tegye meg. Ki gátolja ebben? Szerintem senkit senki és semmi nem gátolhat meg semmiben. Ha rám hallgat az emberiség, akkor mindenki azt teszi, amit szeretne. Az, hogy mindenki felelősséget vállal a tetteiért, az meg így működik. Ok és okozat. Ez ellen megint lehet tiltakozni, de minek? Megint csak azt tudom mondani, hogy higgyen mindenki abban, amiben csak szeretne. Persze tudom, az én felelősségem, hogy mindezt le is írom, ok és okozat, amit írok, arra lesz reakció. Nem is baj, mindenből lehet tanulni.

S: Ez az, ami a lényeg. Azon elgondolkoztál-e már, hogy honnan indul a dualitás?

M: Igen.

S: És, mire jutottál?

M: Arra, hogy amikor azt mondom, hogy a Legfelsőbb Teremtő egyszerre férfi és női jellegű energiákkal is rendelkezik, akkor az már maga a dualitás. Ha azt mondom teremtő és teremtett, akkor az már megint a dualitás. Miért nem akarunk mindent az egységben szemlélni?

S: Látod, ez egy olyan kérdés, amire egyszerűen lehet válaszolni. Azért, mert nem vagyunk rá képesek egy dimenzióban sem, huzamosabb ideig. Nincs is erre szükség. A Legfelsőbb teremtő az, aki így szemléli önmagát. Ő tudja, hogy minden egyes rezdülés csak egy kis gondolatfoszlány, hogy ezekből össze lehet rakni valami nagy és sokrétű álomszerű világot. Ez az a káprázat, illúzió, amiben mi is azt hisszük, hogy létezünk. Pedig mi sem létezünk, csak egy kis gondolata vagyunk a Legfelsőbb Teremtőnek. Nincs igazi létünk, hiszen Ő maga alkot minket, nem vagyunk különállóak, mint azt sokan hangsúlyozzák. Egyáltalán nem is létezünk. Annyi a funkciónk, hogy megismerhesse Önmagát, általunk a Teremtő. És itt érkezünk el ahhoz a ponthoz, hogy miért nincs gonosz. Mivel nincs más, mint a Legfelsőbb Teremtő, ezért nem létezhet gonosz, csak ha Ő maga a gonosz. De akkor meg jó nem létezhetne, csak akkor, ha Ő maga a jó. Akkor ez most hogyan van? Hát úgy, hogy igen csak színes a fantáziája kedves Teremtőnknek. Így azt is elképzelte, hogy mi van akkor, amikor Ő, aki a Legfőbb Jó, a Legfőbb Szeretet, a Legfőbb Fény, Önmaga alapjának legtávolabbi pontján van. Elképzelte, mi az a lehetséges legtávolabbi pont, amikor az Ő Fénye már szinte kialszik, amikor az Ő Jósága már szinte megszűnt, amikor az Ő Szeretete már szinte teljesen eloszlott. Vajon akkor mi történik? Az milyen lehet? Mivel olyan nincs, hogy Ő nincs, még akkor sem, ha létezése pontszerűsége miatt kérdéses, de mivel meghatároztuk, mégis csak létezik, szóval olyan nincs, hogy nincs, tehát csakis olyan lehet, hogy végtelenül alacsony szinten, rezgésen létezzen, de mégiscsak létezzen. Így hát azt sem tudhatjuk meg soha, milyen az, amikor abszolút a sötétség, mert olyan sincs, csak a fénynek egy alacsony rezgése miatt van az az illúziónk, hogy sötétben vagyunk. De itt van egy érdekes dolog még, hogy a saját rezgésünkhöz képest túl erős rezgésű fényt is sötétnek látjuk, mert egyszerűen képtelenek vagyunk érzékelni azt. Még a tudósaitok is rájöttek erre. Ez a magas energiájú, magas rezgésű fény, a sötét energia. Tulajdonképpen jól gondoltad, olyan, mintha negatívban látnánk az Univerzumot. Igazából a fényes csillagok sötét, alacsony rezgésű energiapontok, egy hatalmas, magasan rezgő, ellenben számunkra már érzékelhetetlenül erős fényben.

Visszakanyarodva azon az úton, aminek sem kezdete nincs, sem vége, ami a mozgás nélküli utazás, mert olyan elmozdulást tettünk, ami egy kiterjedésen belüli pontban történt, most már gondolom mindenki számár világos, és érthető, hogy mi a dualitás. Azért összefoglalom még egyszer. Abban a pillanatban, hogy kilépsz az egy, kiterjedés nélküli pont szemléletből, már beléptél a dualitás világába. Egy olyan világba, ahol igazán semmi sem valódi, sem te, sem én, sem mi – semmi - . Érted igaz?

M: Értem. Tehát akkor ennek fényében tekintsek az olyan kritikára, ami arra hívja fel a figyelmem, hogy duálisak az üzeneteim.

S: Pontosan. Mégis, milyenek lehetnének? Te csupán azt a mennyiségű szeretetet vagy képes közvetíteni, ami te magad vagy, ahol a te tudati fejlettséged tart. És természeten, csak olyan tudatossági szintű üzeneteket is tudsz közvetíteni. Mondhatok én neked akármilyen magasröptű dolgot, te csak azt tudod megérteni belőle, ami neked szól. Így még érdekesebb, hogy nem mondok neked semmit szavakkal, hanem, mivel mi metakommunikálunk, vagyis telepatikus kapcsolatban állunk, csupán egy komplex érzés-képhalmazt kapsz, amit a te tudatod bont le szavakra. Persze mit várhatunk egy olyan szegényes nyelvtől, amilyen bármely 3. dimenziós nyelv? Ez egy másik oka annak, hogy nem tud egy csatornázó sem tökéletesen átadni üzenetet. Alapból nyelvi korlátokba ütközünk.

Visszatérve a te tudatossági és szeretet-szintedre, ehhez ismét hozzátartozik, amiről már beszéltem. Az, akinek túl alacsony ez a te szinted, az nyilván tisztában lesz hiányosságaiddal, de aki olyan magas szinten van szeretetben és tudatosságban, hogy ezek az üzenetek sötétséget sugározzanak a számára, hidd el nekem, hogy nem fog kritizálni, csak tudomásul veszi, hogy ja, hát te itt tartasz, mindenki ott tart, ahol. Ahogyan te is csak mosolyogsz, amikor valakitől ilyen üzenetet olvasol. Aki ellenben jóval alacsonyabb szinten áll szeretetben és tudatosságban, megint csak sötétnek fogja érezni üzeneteidet, mert a megértésükhöz szükséges tudati és szeretetszint még túl magas a számára, és ahogy fentebb már megbeszéltük, sötétnek látjuk mi is az univerzumot, de nem azért, mert az valóban sötét. Innen már több kritikát kaphatsz. De megfigyelhetted, hogy még Jézusra is kígyót-békát köptek, meg még meg is ölették, de nem azért, mert annyira gonosz és sötét volt, hanem azért, mert sötétnek látták őt a tudatosságban fejletlen emberek.

M: Aranyos vagy, de azért talán ne hasonlítgass engem Jézushoz.

S: Miért talán különbözöl tőle? Ha bármelyikőtök úgy érzi, hogy különbözik Jézustól, akkor, amit elmondtam, számára abszolút nem volt érthető. Te mit gondolsz?

M: Hogy mind egyek vagyunk, sőt nem létezik semmi más csak az Egy. Hívhatjuk Legfelsőbb Teremtőnek…

Forrás: www.uzenetekazeterbol.blogspot.com