Fénykereszt és Lejegyző üzenetei 22.

 

A fejlődésről

Folytatva az előző üzenetet, mindenki tökéletes a teremtés szintjén túl, a saját szintjén is. Mindenki a saját tapasztalati, fejlődési szintjének megfelelően működik, reagál a környezet hatásaira. A legbutábban reagáló ember is. Az hogy ki merre tart, lefelé, az alsóbb dimenziók felé, vagy stagnál, vagy fejlődik, az mindenki saját döntése. Ezért nem kell senkit el és megítélni. Ha szembesítenünk kell valakit, mert nem veszi észre saját korlátait, és bántani akar minket, azt célszerű a saját szintjének megfelelő módon és stílussal, szóhasználattal tenni, mert úgy talán valamit felfog belőle. Fülemülének hiába magyarázzuk a kétismeretlenes egyenlet megoldási módját például. De a saját szintjén tökéletesen és gyönyörűen énekel. Van, aki a célzást is megérti, van, aki csak a keményebb megfogalmazást. Ezt mindenkinek a saját szintjéhez, eszéhez szükséges mérni. Azt is célszerű figyelembe venni, hogy van olyan, hogy valaki úgy próbálja meg elterelni magától a megoldandó problémát, feladatot, hogy megsértődik a legfinomabb megjegyzésen is, bűntudatot keltve a környezetében. Ilyenkor a szembesítő, ha kellő tisztelettel és szeretettel teszi, nem lesz negatív következménye, bármennyire is megpróbálja elhitetni azt a másik. Aki fejlődni akar, és éri bármilyen vád, kritika, elgondolkodik rajta, hogy valóban van-e alapja, vagy csak bántani, megsérteni akarta a másik. Amennyiben valóban van alapja, változtat azon. Ha nincs, a másik tapasztalati szintjéhez és eszéhez méri és megy tovább. Olyan típusú emberrel is kár vitát folytatni, aki a „kötekedem, tehát vagyok” életszemléletet éli ki. Ezt hamar felismerni, mivel, egyáltalán nem jut el a tudatáig, mit mond a másik, csak azt keresi, hogy mibe köthet bele, még a súlyos tárgyi tévedései sem érdeklik. Az ilyennek súlyos szeretethiánya van, de még azt sem hajlandók elfogadni, mert az ő játékukba nem fér bele a szeretet, csak a kötekedés által szerzett energia. De ő is tökéletes, és tökéletesen működik a saját tapasztalati és észbeli szintjén. Természetesen ő is szembesülni fog valamikor tettei, szándékai következményeivel. Azonban ha ezt a másik orra alá dörgöljük, annak mi fogjuk viselni a következményeit… E témában ajánlom a „Mennyei prófécia” sorozatot, szépen leírja az emberi játszmák energetikai hatását, és nagyon jó alap a fejlődéshez. Legyünk minél tudatosabbak, mérjük fel előre a kimondott szavak, és tettek előtt, mit okozhatunk másoknak. Az viszont, hogy valaki problémát csinál abból, aminek adott esetben semmi alapja sincs, csak problémázni akar, az az ő dolga és baja. Rá kell hagyni.

Nagyon sok szituációra ki lehetne még térni, de ha mindig fő elvként szem előtt tartjuk,

-       hogy szándékosan ne bántsunk másokat, szeretettel tekintsünk a legutolsó koldusra is, még ha tudjuk is, saját maga okozta ezt a helyzetét,

-       csak akkor szembesítünk másokat önmagukkal, ha bennünket érint a tevékenysége, így nem avatkozunk bele a másik ember fejlődésébe, csak ha kéri, már tettünk valamit a fejlődésünkért. 

-       Amennyiben más nem akar fejlődni, az ő dolga, döntése. Meg kell hagyni mindenkinek a szabad akarathoz való jogát, hogy arra menjen amerre akar, még ha látjuk is, a vesztébe rohanni.

Ezeket az üzeneteket is az olvassa, aki akarja, senki nincs rákényszerítve. Aki akar belőle hasznosítani bármit, ugyanúgy az ő dolga, döntése, mint annak, aki semmit nem fogad el belőlük. Nekünk a dogunk csak az információ átadása. A többi az olvasó dolga, sorsa, döntése. Amennyiben már csak egy ember is elgondolkodik rajta, változtat gondolkodásmódján és fejlődik, már megérte…