Oldalak

2013. május 18., szombat

A felsőbb énnel, és felsőbb lényekkel való kapcsolatról és kapcsolatfelvételről

A felsőbb énnel, és felsőbb lényekkel való kapcsolatot és kapcsolatfelvételt nagyon sok ember szeretne létrehozni. Ez a kapcsolat tudatalattinkkal, energetikánkkal folyamatos is, csak nem tudunk róla, és ritkán érezzük, érzékeljük. Mindenki mellett vannak szellemi kísérők, akik lehetnek angyalok, magasabb dimenziókból érkező lények, elhunyt hozzátartozók. Sok ember őket őrangyaloknak nevezi, pedig nem csak angyalok ”vigyáznak” ránk. Ők sokat beszélnek hozzánk. A feladatuk sokrétű, nem csak a védelmünk, ami csak arra terjed ki, hogy ne távozzunk idő előtt, hanem folyamatosan adják át az információt, hogy merre kellene mennünk, hogy vállalt feladatainkat beteljesítsük, tervezett tapasztalatainkat megszerezzük. Olyan helyzeteket, szituációkat teremtenek, hogy felismerjük mindezt. Folyamatosan kommunikálnak velünk, csak legtöbb esetben nem értjük őket tudatos szinten. Ez részben betudható annak, hogy mindenki tudata körül ott van a felejtés fátyla, ami szükséges részben, hogy megtegyük amit kell, ne tudjuk kikerülni a feladatainkat, másrészt az ember elveszítette kapcsolatát természettel, és nagyrészt a vallások nyomására elveszette kapcsolatát az ember a belső önmagával. Elnyomják a belső hangjukat. A több évezredes emberi hatalmi struktúra jórészt a vallások eszközével elérte azt, hogy ez az elnyomás, elfojtás kollektív szinten beépült az emberi tudatba. Az emberek túlélésük érdekében fejet hajtottak. Ezt nagyon nehéz igazán felülírni. Vannak akiknek spontán módon ez jobban megy, többet érzékelnek a felsőbb világból, mint a többség. Ennek több oka is lehet. Sokan, akik tapasztalati útjukon még az elején járnak, nem túl „régen” szakadtak el az isteni egységből, nem volt még ideje beépülni ennek a korlátnak. Természetesen mindenki csak a saját fejlettségi, tapasztalati szintjének megfelelő mértékű és szintű információt tudják lehívni, és ők azok, akik többször alkalmazzák és használják ezt fel saját, önös céljaik elérésére, de többségében nem tudatosan. Nekik még hiányzik a többszöri tapasztalat az ok-okozat törvényének felismerésére, ezért többen „tévednek el” a fény és a szeretet felé vezető úton. Mások előző életbeli elért eredményeik, és tapasztalati útjukon elért képességeiket hozzák magukkal leszületésükkor, hogy ennek elérésével ne kelljen már időt tölteni, hanem tudják mielőbb alkalmazni saját maguk és mások segítésének érdekében. Ha viszont a szüleik fejlődése nem a tervezett ütemben és irányban folyik, nincs megfelelő példa előttük, ők is „eltévedhetnek” az úton. További lehetőség, hogy ebben az életben úgy fejlődik valaki, hogy megfelelő rezgés és tapasztalati szint elérése után fokozatosan nyílnak képességei, köztük a „felsőbb” lényekkel való kommunikáció képessége. Sokan számolnak be arról, hogy sokszor sípol a fülük. Amennyiben ez nem egy fizikai okból ered, akkor nagy az esélye annak, hogy az angyalok, a felsőbb én, vagy mások üzennek így, ám olyan frekvencián, amit a tudatos énünk nem tud lefordítani, viszont a belső énünk, és a tudatalattink tökéletesen ért. És a kellő időben felszínre emelkedik, megjelenik egy gondolat, vagy érzés, késztetés formájában. Ha túl kellemetlen számunkra a fülsípolás, kérjük meg a z üzenetküldőjét, még csak nem is kell tudnunk, hogy ki az, hogy változtasson a frekvencián, mert számunkra ez nagyon zavaró. De meg is lehet szokni.
A felsőbb énünkkel a legnehezebb kommunikálni, legalábbis megérteni, mit is akar nekünk mondani tapasztalataim szerint. Ennek oka lehet az, hogy végülis ő is mi vagyunk, egy lélek, isteni szikra vagyunk, de sokan úgy képzelik el, hogy különálló lény, személyiség. Ez így is van, meg nem is. De ez a hozzáállás pedig komoly gátja az érthetőségnek. A „különlétezés” azért van, mert ez a fizikai test nem képes befogadni a teljes isteni szikránkat a magas rezgése miatt, az teljesen szétégne. Az itteni részünk nagyon lecsökkentett rezgésen működik, hogy igazodjon a 3D rezgéseihez, de folyamatos a „kapcsolat”, és ez fokozatosan emelkedő rezgésű átmenetel van megoldva, akár dimenziókon át. Természetesen a legmagasabb rezgésű részünk látja át legjobban a történéseket, okokat, és sugallja az ”alsó” részének a teendőket, információkat, és beszéli meg kísérőinkkel a teendőket, egyezik bele, vagy utasítja el jelenlétüket. Mivel ez a kapcsolat nem két különálló lény között létezik, természetesen más megközelítéssel kell hozzáállni, „beszélni” vele. Viccesen ez olyan, mintha valaki saját magával beszélne, végül még skrizofénnek nézik J. Éppen ezért másoknak könnyebb a mi felsőbb énünkkel „beszélni”. Kellő tudatossági szint elérésével és fejlődéssel nem kell már mások közvetítése, de ez egy folyamat, ami lehet rövidebb-hosszabb, ez teljesen egyéni. Azt is célszerű elfogadni, hogy földi emberi tudatunk képes csak egy bizonyos szintig képes értelmezni, elfogadni, felfogni információkat. A lélek „fejlettsége”, tudatosságra képessége nemcsak az inkarnációkon át megtett úton, tapasztalatokon múlik, hanem az alap, az isteni szikra belső indíttatásától is, ezért oly különbözőek az emberek hasonló, vagy azonos tapasztalatok megszerzése után is. Ám ez tesz minket egyedivé, megismételhetetlenné. Ami meghatároz mindenkit, hogy mit tesz vagy nem tesz, a szeretet vezérli-e vagy sem.  A más nem földi lényekkel való kommunikáció a telepátia kategóriája, ami valamilyen szinten emberek között is működik, főleg, ha nagyon kötődik valaki egy másik emberhez erre tipikus példa a szerelem. Egymás gondolatát találjuk ki, vagy szülő gyermek kapcsolat, főleg az anyáknál. A föld túlsó oldaláról megérzik, ha csemetéjükkel baj van. Ennél többet e dimenzió nem támogat, ez az egyik sajátja. Ám magasabb rezgésű lényekkel éppen az ő oldaluk miatt már könnyebben lehetséges. Az ő energiájuk, rezgésük rásegít erre. Sokan beszámolnak róla, hogy spontán módon hallnak egy hangot, erős, rajtuk kívülálló érzés önti el őket. Ez kommunikáció más lényekkel. Többnyire a szellemi kísérők üzennek ily módon. Tudatosan a meditáció útján lehet legkönnyebben ráérezni, ráhangolódni, gyakorolni az ilyen kommunikációra. Legtöbb embernek már a meditáció végrehajtása is gondot okoz. Erre vannak különböző technikák, de aki erre nem képes adott életszakaszában, nagy valószínűséggel a kommunikáció sem fog menni. A telepatikus beszélgetéshez el kell érni egyfajta belső nyugalmat, tudatos hangolódást, ráhangolódást arra, akivel szeretnénk beszélni. Az esetek többségében nem szavak, formájában történik mindez, hanem érzések, képek gondolatokként. Ez nagyban függ az illető beállítottságától. Aki vizuálisabb, képek formájában veszi jobban az „adást”. Aki az érzelmek nyelvén érteti meg magát jobban, az olyan módon, aki jobban támaszkodik a hallására, az hallja amit mondanak. Ritka az, aki minden módon képes fogni az információt. A meditációs technikák jórészt a vizuális módra helyezik a hangsúlyt, pedig vannak olyanok, akik semmit nem látnak meditáció közben, de érzésekben megkapják a választ, de ugyanúgy leírják a képet, mintha látták volna. Ezt irányított meditációk révén lehet jobban gyakorolni, azután mikor már jól megy, kapunk visszaigazolás mástól is, ez erősíti önbizalmunkat és hitünket, hogy mi is képesek vagyunk rá, sikeresebben lehet már egyedül is elkezdeni. Am iviszont nem zárja ki, hogy bárki egyedül is érjen el sikereket, ám jól jön a kontroll, más megerősítése, hogy ne ma saját elménk taléja ki az egészet. Meditációban beszélhetünk a Legfelsőbb Teremtővel, angyalokkal, belső mesterünkkel, azután lehet bővíteni a kört felemelkedett mesterekkel stb. Van, akinek ez gyorsabban, könnyebben megy, van akinek nehezebben. Attól is függ, ki mennyire tud ellazulni, ki mennyire tud kinyílni az új élmények, információk előtt. Aki fél attól, hogy például szembesül tettei következményeivel, vagy fél, hogy mást választ, kap, mint amit elvárna, természetesen gátja az ezirányú fejlődésnek. Ezt teljesen nyitottan minden újra, beleértve, hogy nem félünk megváltoztatni gondolkodásmódunkat, hozzáállásunkat a világhoz, (amennyiben ez szükséges), többi emberhez, és hajlandók legyünk megtenni. Ez a hozzáállás nagyban segíti a felsőbb világokkal való párbeszédet. Ritka, hogy ez valakinek egyből menjen, de nem lehetetlen. Minden rajtunk múlik. Sokféle kérdést teszünk fel, ilyenkor. Ha nem „kapunk” választ, több oka is lehet. Egyik, hogy nem akarjuk meghallani, mert kellemetlen számunkra, nem akarunk szembesülni tetteink és tétlenségünk következményeivel. Ott a válasz, de nem akarjuk hallani, és emiatt blokkoljuk magunkat. A másik lehetőség, hogy nem kaphatunk rá akkor és ott választ, mert nem az utunk irányába vinne el bennünket, vagy kikerülnénk a megtapasztalandó eseményeket, de lehet, hogy éppen annak örömét venné el. De lehet, hogy csak nem vagyunk képesek adott pillanatban kellően ellazultak, nyitottak lenni.  Legtöbben olyan fajta kommunikációt várnak, mint ahogy egymás között beszélünk. Hát ez a legritkább, és általában hosszú út, fejlődés eredménye. Először, és nem csak meditációban, gondolatok útján szólnak hozzánk, mert még úgy a legkönnyebb elérni minket az érzéseken kívül. Egyszerűen megjelenik egy gondolat a fejünkben. Ám felmerül a kérdés, melyik az én gondolatom, és melyik az, amit üzennek nekem? Egy bevált módszer, ha felteszem a kérdést, és azonnal jön a válasz, sokszor a kérdést be sem fejezve, akkor valaki válaszolt. Ha pedig a kérdés feltevése után eltelik pár másodperc, akkor a saját elménk alkotta meg a választ. Előfordult olyan velem, hogy azon gondolkoztam, hogyan fogalmazzam meg a kérdést, és jött a válasz. Annyira meglepődetem, hogy elfelejtettem mi akartam kérdezni..)))
A folyamat részeként jobban, érthetőbben tudjuk felvenni a kapcsolatot a felsőbb énünkkel, aki sokszor pl. angyal képét ölti magára, beállítva magát mint különálló személyt, mert így talán könnyebben elfogadjuk és megfogadjuk amit mond. A variációk tárháza végtelen.
Kérdések között gyakori, hogy merre kellene mennünk, mi az utunk. Az hogy kinek, milyen úton kell járnia, nem mindig kapja meg. A belső késztetés útján terelgetnek minket legtöbb esetben, hogy mit kellene tenni. Az, hogy megteszi-e valaki, felismeri-e, az már a vizsga része az útnak. Természetesen kellő kontrollal, megfontolással, a belső érzésekre, és tudatosságra, gondolatokra figyelve. Néha a belső „hang”-nak vélt dolog is megtéveszthet. Célszerű elolvasni annak, aki még nem olvasta, a gondolkodásról és az intuícióról szóló üzeneteket, kiegészítik és segítik az itt leírtakat.

2013. május 15., szerda

Az egységélményről

Sokat hallunk tanfolyamokon, előadásokon, spirituális emberektől, könyvekből az egységélményről. Akik valamilyen szinten átélték, legalábbis tudatában vannak, hogy átélték, már sejtenek valamit. Sokaknak fogalmuk sincs mit jelenthet egyáltalán, mit keressenek.
Az egységélmény többféle módon is megnyilvánulhat. Talán legegyszerűbb, legtöbbször átélt egyszerű formája, és legkönnyebben elfogadható, befogadható a természet megérzése, a természettel való kapcsolódás. Ezt általában azok élik át, akik szeretnek a szabadban, erdőkben, hegyekben barangolni, de nem egy zajos társasággal, hanem olyanokkal, aki szeretik hallgatni és élvezni a természet hangjait, vagy egyedül. Ha képesek erre figyelni ellazultan, hallgatni a madarak énekét, levelek susogását, átadva magukat az élménynek, előfordul, hogy azt érzi valaki, hogy szinte eggyé válik a természettel. Érzi a fűszálak hajladozását, fák hajlongását, madarat, aki igyekszik a legszebb módon énekelni, érzi a természet minden rezdülését.                                                                                             
Ez fokozható, ha valaki ki tudja terjeszteni az emberekre, más környezetre. Ez legtöbbször nem egy tudatos folyamat, legtöbbször spontán érzés, sokan nem is tudják, hogy ez az egységérzés egy fokozata. Egy magasabb érzékelés lehet, ha valaki túllépve e bolygón már érzi annak környezetét, és az univerzumot, ami körülvesz minket. Az is jó kezdet, ha valaki már akár egy szerettének érzi meg minden rezdülését, vagy a kedvenc háziállatának a távolból is. Ezt azután ki lehet terjeszteni másra is. Ám a természet átérzését kihagyva felfelé jutni nagyon nehéz, mivel körülvesz minket, részei vagyunk, ha akarjuk, ha nem. Aki elutasítja, az univerzumot is elutasítja.
Ezentúl pedig, egy további variáció lehet, amikor belülről indulva azután kívülről látjuk a Földet, utána távolodva a Naprendszert, azután a Tejutat, egyre több galaxist, egyre  távolodva, érezzük, látjuk (ki milyen irányultságú, érzékelésű) minden eddig látott galaxis egy ponttá zsugorodik, és körülveszi egy még nagyobb univerzum, azután ez is egy ponttá zsugorodik, és egy még nagyobb univerzum és így tovább, és mindennek, és közben a legkisebb molekulának érzi a legkisebb rezdülését. Aki idáig eljut, az kap egy pillanatnyi élményt és szeletkét abból, amit a Legfelsőbb Teremtő „lát”, „ hall”, „érzékel”. Leírhatatlan élmény. De még ez is csak parányi töredéke az egésznek, mert a földi, emberi 3D-s tudatunk a korlátja a befogadható információnak, érzésnek.
Ezt elérni akarattal, csak meditálással nehézkes. Egy városi park sem a legideálisabb terep a gyakorláshoz, bár kezdeti próbálkozásnak megteszi. Fontos a kellő ellazulás képessége, amit ebben a rohanó, nagyon leterhelő világban elérni nem éppen könnyű feladat. Messze a lakott területektől, minél eredetibb, régebbi erdőkben, hegyekben elfeledve a mindennapi rohanást, gondokat, ellazulva spontán módon jöhet leginkább az érzés, kezdetnek a természetre figyelve. Ezt sem lehet erőltetni, aki nem szeret a természetben lenni, komoly gátja az ilyen élményeknek. Van, aki képes meditációban kierőltetni egy ilyen élményt, de sosem lesz az igazi, belülről fakadó. Természetesen sok más módja is lehet és van ilyen élmény megélésének, ez csak egypár variáció a sok közül.
Akinek megadatik, életre szóló élmény lesz…
Akinek van ilyen jellegű élménye, és szívesen megosztaná velünk, szívesen várjuk hozzászólását.

2013. május 8., szerda

2013 május

Már egy ideje elkezdődött a Belső Föld napjának visszaalakítása, méret és intenzitás csökkentése, hogy újra lakható legyen.
Két okból kifolyólag lett 2012-ben megnövelve a belső nap mérete. Egyrészt, hogy plusz magasabb rezgésű energiákat sugározzon a külső Földre, másrészt, kényszerítse a Belső Földieket, hogy jöjjenek fel a felszínre. Közvetlenebb módon segítsék és tanítsák az embereket.
Sajnos a felszínre jövetelük után sem voltak hajlandók, inkább rejtőznek, várnak, míg visszatérhetnek saját otthonaikba. Nem teljesítették és teljesítik a rájuk bízott feladatot.
Ez neki is vizsga volt, sajnos megbuktak. Hiába negyedik dimenziós emberek, nekik is, mint minden szinten létező dimenziós lényeknek megvannak a maguk feladataik, mindig kihívás és vizsga elé vannak állítva, hogy önmaguknak is bizonyítsák, tudják, és alkalmazzák a fény és a szeretet útjának törvényeit, és úgy fordulnak más emberek és az univerzum lényei felé.
Tény, hogy a külső földi emberek nem akarják igazán a fejlődést, nem nyitottak a tiszta információkra, és ők így nem szívesen dolgoznak a külső földiekkel, nem fordítanak időt és energiát annak a kevés ember megkeresésére, akik fogékonyak és értek lennének a tanításaikra, de ez attól még feladatuk lenne. Nem tetszik nekik, hogy ezt leírom, mert hogy rossz színben tüntetem fel őket. Morogva bár, de elismerik igazságtartalmát. Legalábbis azok, akikkel most tudok kommunikálni. Remélhetőleg most legalább elgondolkodnak ezeken.

A Földistenség és Társteremtője abban kérték a segítségünket, hogy energetikailag segítsünk rá egyrészt a belső Föld tisztításához, másrészt a támogató energiákkal az újra lakhatóvá tételhez.
Ennek is idő kell, mert túl gyors energiafeltöltés esetén az egész Föld belerázkódhat.

2013 április

A Föld körül van két gyűrű, amely még Jahve idejéből maradt fenn. Ez két, egymásra merőlegesen elhelyezkedő sötét, negatív energiájú, sötét gyűrű. Megalkotásának célja az volt, hogy az emberek tudatát, tudatosságát jelentősen korlátozza, sokkal nehezebben tudjanak rákapcsolódni a felsőbb rezgésekre, sokkal nehezebben férjenek hozzá felsőbb információkhoz. Nehezítik a fejlődést. Jelenleg ezt próbájuk meg semlegesíteni a földistenséggel és társteremtőjével együtt, hogy ne tudja tovább korlátozni az embereket. Sajnos az emberek kollektív tudatában annyira megszokottá vált, hogy nagyon lassan és nehezen megy, mivel az emberiség kollektív tudatalattija ragaszkodik hozzá. Ez pedig hatalmas ellenerő. De ebbe a szabad akaratba nem avatkozhatunk be erősebb ráhatással, semlegesítéssel, csak a szeretet energiájával, amely nagyon lassan hat, mivel a többség nem óhajt a fény és a szeretet útján járni, és nem fogadja be a szeretet. Reméljük, hogy ez az idő haladtával változni fog, az esély, lehetőség mindenesetre adott.