Az egységélményről

Sokat hallunk tanfolyamokon, előadásokon, spirituális emberektől, könyvekből az egységélményről. Akik valamilyen szinten átélték, legalábbis tudatában vannak, hogy átélték, már sejtenek valamit. Sokaknak fogalmuk sincs mit jelenthet egyáltalán, mit keressenek.

Az egységélmény többféle módon is megnyilvánulhat. Talán legegyszerűbb, legtöbbször átélt egyszerű formája, és legkönnyebben elfogadható, befogadható a természet megérzése, a természettel való kapcsolódás. Ezt általában azok élik át, akik szeretnek a szabadban, erdőkben, hegyekben barangolni, de nem egy zajos társasággal, hanem olyanokkal, aki szeretik hallgatni és élvezni a természet hangjait, vagy egyedül. Ha képesek erre figyelni ellazultan, hallgatni a madarak énekét, levelek susogását, átadva magukat az élménynek, előfordul, hogy azt érzi valaki, hogy szinte eggyé válik a természettel. Érzi a fűszálak hajladozását, fák hajlongását, madarat, aki igyekszik a legszebb módon énekelni, érzi a természet minden rezdülését.                                                                                             

Ez fokozható, ha valaki ki tudja terjeszteni az emberekre, más környezetre. Ez legtöbbször nem egy tudatos folyamat, legtöbbször spontán érzés, sokan nem is tudják, hogy ez az egységérzés egy fokozata. Egy magasabb érzékelés lehet, ha valaki túllépve e bolygón már érzi annak környezetét, és az univerzumot, ami körülvesz minket. Az is jó kezdet, ha valaki már akár egy szerettének érzi meg minden rezdülését, vagy a kedvenc háziállatának a távolból is. Ezt azután ki lehet terjeszteni másra is. Ám a természet átérzését kihagyva felfelé jutni nagyon nehéz, mivel körülvesz minket, részei vagyunk, ha akarjuk, ha nem. Aki elutasítja, az univerzumot is elutasítja.

Ezentúl pedig, egy további variáció lehet, amikor belülről indulva azután kívülről látjuk a Földet, utána távolodva a Naprendszert, azután a Tejutat, egyre több galaxist, egyre  távolodva, érezzük, látjuk (ki milyen irányultságú, érzékelésű) minden eddig látott galaxis egy ponttá zsugorodik, és körülveszi egy még nagyobb univerzum, azután ez is egy ponttá zsugorodik, és egy még nagyobb univerzum és így tovább, és mindennek, és közben a legkisebb molekulának érzi a legkisebb rezdülését. Aki idáig eljut, az kap egy pillanatnyi élményt és szeletkét abból, amit a Legfelsőbb Teremtő „lát”, „ hall”, „érzékel”. Leírhatatlan élmény. De még ez is csak parányi töredéke az egésznek, mert a földi, emberi 3D-s tudatunk a korlátja a befogadható információnak, érzésnek.

Ezt elérni akarattal, csak meditálással nehézkes. Egy városi park sem a legideálisabb terep a gyakorláshoz, bár kezdeti próbálkozásnak megteszi. Fontos a kellő ellazulás képessége, amit ebben a rohanó, nagyon leterhelő világban elérni nem éppen könnyű feladat. Messze a lakott területektől, minél eredetibb, régebbi erdőkben, hegyekben elfeledve a mindennapi rohanást, gondokat, ellazulva spontán módon jöhet leginkább az érzés, kezdetnek a természetre figyelve. Ezt sem lehet erőltetni, aki nem szeret a természetben lenni, komoly gátja az ilyen élményeknek. Van, aki képes meditációban kierőltetni egy ilyen élményt, de sosem lesz az igazi, belülről fakadó. Természetesen sok más módja is lehet és van ilyen élmény megélésének, ez csak egypár variáció a sok közül.

Akinek megadatik, életre szóló élmény lesz…

Akinek van ilyen jellegű élménye, és szívesen megosztaná velünk, szívesen várjuk hozzászólását.