2017. július 16., vasárnap
2017 kihívásai
Nem tűntem el , csak fény és szeretet útján járni szándékozók számára sok újdonsággal nem szolgálhatok. A kihívások, feladatok, mint fejlődési vágy kiteljesítésének eszközei jelenleg is vannak, csak néha a megjelenési formái változnak. A jelen környezetünk már egyre nehezebb, ahogy szokták mondani nehezített pálya, egyre jobban erőt és kitartást próbáló. Egyre inkább kiderül, hogy tényleg fejlődni akar-e valaki, vagy inkább visszaesik a pocsolyába, ahol látszólag kevesebb a feladat, látszólag kellemesebb. Egyre több, eddig elszántan a fejlődés útján járó embert látok visszaesni, úgymond beállni a sorba, játszani a többség egójátékait, mert könnyebb, mint „különcnek” lenni, mindig kilógni a sorból. Szeretettel fordulni mások és a természet, környezetünk felé „nem divat”, néha megszólják, kigúnyolják, aki ezt teszi. Erre jó példa a vegetariánus étkezés. A környezetem nehezen fogadta el, próbáltak győzködni, hogy meg fogok betegedni, meg fogok halni. Hát az elmúlt 18 év nem ezt mutatja. Mindig határozottan szoktam mondani, hogy mindenki azt eszik amit akar, én sem akarok meggyőzni arról senkit, hogy ne egyen húst. Én is nagy húsevő voltam előtte, el sem tudtam volna képzelni, hogy ne egyek. Aztán érzékenyebb lettem az energiákra, és megéreztem a húsban sütés-főzés ellenére megmaradó halálfélelmet, amit az állat érez, bármilyen „humánusan” is próbálják azt megtenni, akkor is ott marad. Na itt szokott sok „ezoterikus” megbukni először, hogy a társadalmi-családi el nem fogadottság miatt inkább visszatér a húsevéshez, mert úgy kényelmesebb. És hol van még ezen felül a fejlődéshez szükséges egyéb sok-sok kihívás, feladat.
Aki dilemmázik, hogy merre menjen, a következő kérdéseket tegye fel magának:
- Valóban akar-e, érez-e saját magában erőt, kitartást arra, hogy a fény és szeretet útján menjen tovább, bármi történjék is?
- Hajlandó-e megszabadulni minden kötődéstől, ragaszkodástól?
- Hajlandó-e feltenni rá az életét, ha kell szó szerint? És most nem a mártírhalára gondolok, hanem aki elérte amit kellett, és már nem tud segíteni a környezetének, magasabb szinten folytathatja tanulmányait. (A segítés legtöbb esetben nem az átadási szándékon, hanem a fogadó oldalon dől el.)
- Ha már nem tudunk segíteni, és megtanultuk, tapasztaltuk amit kellett, maradhatunk is, csak akkor célszerű átváltatni szemlélődő üzemmódba, legfeljebb csak példamutatás módszerével éljünk mások felé, különben ismét mások egójátéka közepén találhatjuk magunkat. (Bár aki élvezi e játékokat tegye, de nagyon sok energiát igényel.)
- Ha inkább igazodik a ”korszellemhez” bevállalja-e a folyamatos egójátékokat, harcokat, újabb és újabb leszületéseket e világba ilyen vagy hasonló körülmények közé?
A mostani időszak arról szól, amit Kryon is mondott többször, hogy elválasztás folyik, búza az ocsútól. Egyre erőteljesebben vizsgáztatja mindenki saját magát, hogy hol tart, merre akar menni. Gondolkodunk vagy mindent hagyunk a hatalomra, majd a kormány mindent megold helyettünk, irányítja életünket. A mai korban igyekeznek háttérbe szorítani az értelmes gondolkodást, és alacsony rezgésű, tudatosságú emberekkel elárasztani a föld olyan régióit, ahol még próbálnak gondolkodni, fejlődni. Értelmes embereket nehezebb irányítani, betörni. Jelenleg a Föld meglátásom szerint globálisan visszafelé halad, hogy mi lesz a végkifejlet ki tudja, sok variáció van talonban. Aki akar így is tud fejlődni.
A FŐ KÉRDÉS MINDIG UGYNAZ, KI MILYEN IRÁNYBA AKAR MENNI, ÉS MILYEN ÁRAT HAJLANÓ MEGFIZETNI ÉRTE…..
MERT MINDEN ÚTNAK, TETTNEK, GONDOLATNAK KÖVETKEZMÉNYE…ÁRA VAN….
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)