Fénykereszt és Lejegyző üzenetei 26.

 A szellemi fejlődésről

Kedves Embertársaim! Továbbra is úgy gondolom, már benne vannak az üzenetekben azok az információk, amik elősegíthetik a személyes fejlődést, azért most is összefoglalom ezt a témát, hogy kicsit könnyebben átláthatóvá váljon ez az információ. Természetesen szoktam nézelődni különféle olyan oldalakon, amiknek hasonló a témája, mint ennek a blognak, ahol szintén földönkívülieket csatornáznak, vagy egyszerűen spirituális témájúak. Kevés időm miatt nem vagyok elég szélesen tájékozott ezekkel az oldalakkal kapcsolatban, ennek ellenére meg szoktam nézni a hozzászólásokat is egy-egy olyan cikkhez, amit teljesen, vagy részben sikerül elolvasnom. A hozzászólások azért fontosak, mert az adott oldal olvasóinak az élethez, a fejlődéshez való hozzáállása is kiderül belőlük, még akkor is, ha csak az adott cikkre reagálnak, vagy csak egymás közt társalognak.

Az észrevételem ezekkel kapcsolatban az, hogy gyönyörűen kiderül, az emberek nagy része, még azok is, akik a fejlődéssel foglalkoznak, és spirituális beállítottságúak, még az ilyen emberek nagy része is sokkal inkább kedveli az olyan üzeneteket, amik arról szólnak, hogy valakik, legyenek angyalok, vagy földönkívüliek, vagy akárkik, bizonyos dolgokkal foglalkoznak a Földön, amitől majd milyen jó lesz az emberiségnek, meg csak ígérgetnek, hogy már nagyon közel vagyunk a felemelkedéshez, vagy a megváltáshoz, természetesen az ő áldozatos munkájuk miatt, és kis részben az emberek miatt. És még sorolhatnám, sőt a legjobbak azok az oldalak, ahol már ki is jelentik, hogy az egész Föld, az emberiséggel együtt felemelkedett az 5. dimenzióba, csak ez még nem látszik. Az ilyen cikkekhez aranyos hozzászólások születnek, amik arról számolnak be, hogy ők már szinte érzik is, az őszintébbek ellenben leírják, hogy ugyan ők nem éreznek semmilyen változást, de készséggel elhiszik a leírtakat.

Ezekből a hozzászólásokból számomra világos, hogy az emberek utálnak gondolkodni. Mondjátok meg nekem, miért jobb, ha mások mondják meg, miben higgyetek, mit gondoljatok, mit érezzetek? Miért rettegtek ennyire a szabadságtól?

Egy szabad ember soha nem fogad el elsőre semmilyen információt igaznak, amit hall, vagy olvas, jöjjön az az üzenet akármilyen tisztának ismert forrásból. A szabad ember, vagy szabad szellem, mindig utánanéz, hogy az adott üzenet rá nézve mennyire fontos, és mennyi az igazságtartalma. Ellenben nem fogad el semmilyen irányítást, mert tudja, hogy csak önmaga irányíthatja a saját életét, és azért a felelősség szintén őt magát terheli. De vizsgáljuk meg, miért vágyik arra az ember, hogy irányítsák.

Először is, ez struktúrájából adódik. A szabad választás joga mindannyiunknak megadatott, ezt érdemes szem előtt tartani. De kezdjük is a vizsgálatot. Érdemes megnézni, hogyan épül fel az ember. Először is van egy szellem, aki inkarnálódik. Tehát, már bele kényszeríti magát egy burokba. A szellem olyan tiszta, hiszen egy a Legfelsőbb Teremtővel, hogy képtelen lenne csak úgy elviselni egy ilyen alacsony rezgésű teret, akár egy pillanatig is. És természetesen hatalmas is lenne, itteni mércével nézve. Ez a fizikai burok nem tudná megtartani közvetlenül, így szüksége van valamiféle átmenetre ahhoz, hogy mégis itt lehessen, tapasztalatokat szerezzen ebben a világban, dimenzióban. Létrehoz hát egy átmenetet a fizikai test és maga szellemi mivolta között, ez a lélek, és létrehoz egy közvetlen irányítót, ami segít fenntartani a testet, segíti annak működését, életben maradását, alkalmazkodását az adott világ rezgéséhez. Ez az Ego.

Legyünk őszinték, itt már magán a szellemen kívül, van két másik valami, ami hatást gyakorol az adott megtestesülésre. Mi ez, ha nem az elnyomás, vagy korlátozás egy bizonyos megnyilvánulása, még akkor is, ha ez a szellem által szabadon választott. Ebből logikusan következik, hogy azok az emberek, akik erre a két alacsonyabb szintű irányítóra helyezik a figyelmüket, már alapból szolgaságban, elnyomásban élnek. Ha ez nekik ráadásul jó, akkor miért ne várnák el, hogy az egész világ körülöttük szintén így működjön, vagyis az életben tartásért cserébe nyomja is el őket. Vizsgáljuk meg, vajon tényleg van-e ebben valami. Például étkezési szokásainkban is egy halom reklámot követünk sokszor, mert azt mondták az említett szakértők, hogy ezt, vagy azt a terméket kell ennünk, egy bizonyos gyártótól, hogy egészségesen működjön a szervezetünk. Itt az Ego, aki a test fenntartásáért felelős, rögtön küldi a késztetést, hogy akkor szerezzük meg, mert az a testnek jó. És sorolhatnám a kozmetikai reklámokat, a ruházkodást, a kinézet követelményeit. Ha úgy nézünk ki, ahogyan azt az adott társadalmi normák elvárják, amik igazából nem is tudjuk, konkrétan honnan jönnek, akkor az Ego nagyon elégedett, jól érzi magát. aztán rájöhet az ember arra, hogy ez nem elég, mert ott a lélek, aki szintén vágyik dolgokra. Itt jön az, hogy akkor forduljunk a spiritualitás felé, mert az kellemes a léleknek, akkor beszélgethetünk angyalokkal, meg akkor egy kicsit kiemelkedünk a test szorításából. Itt sem kell sokat gondolkodni, rengeteg tanfolyam van, ami arra megy ki, hogy lehetőleg ne sokat zavarjon be a dolgokba, de simogassa a lelket, hogy úgy érezzük, tettünk magunkért. Ezek sokfélék lehetnek, vannak, amelyek ténylegesen nem nagyon zavarnak be az ember természetes energetikájába, de mindegyik veszélye, hogy olyan vágyakkal tölti meg a lelkünket, amikre igazán nincs szükségünk. Ebben nincs különbség az olyan dolgok, amelyek a testi vágyakat ébresztik, és olyanok között, amelyek a lelki vágyakkal teszik ezt. Sőt, okosan össze is kapcsolják a kettőt, így aztán már tudjuk is, hogy a lelki egyensúlyhoz milyen gyógynövényes teákat igyunk, milyen illóolajokat párologtassunk, milyen ásványokkal, és egyéb kellékekkel vegyük körbe magunkat. Akármennyire is követjük az utasításokat, ezek nem változtatnak semmin, csak belezavarnak a gondolkodásunkba, mert az ezekre a külső tényezőkre vágyással telítik azt, ahelyett, hogy ténylegesen azt tegyük meg szellemi fejlődésünkért, amit kell.

Pontosan tudom, hogy sokan mondják, hogy ép testben ép lélek, de vajon hol marad az ép szellem? Azt ilyenkor nem említik meg. Miért is? Mert az egy olyan dolog, amiből nem lehet hasznot húzni, ami nem megfogható, az az a mag, ami a tényleges igazságot tartalmazza, és ezért a tényleges szabadságot is. Szabad akaratunktól függ, hogy mire helyezzük a figyelmünket. Ha ténylegesen sikerül megtalálnunk el sem rejtett szellemünket, majd figyelmünket elkezdjük irányába terelgetni, akkor érdekes dolgok jönnek. Érdekesek, de nem kellemesek, főleg eleinte. Sokan ismerjük a mondást, miszerint az igazság fáj. De miért fáj, amikor mindenki az igazságra törekszik, amikor emberek halnak meg érte, amikor irányzatok ezt tűzik zászlajukra, akkor miért fáj?

Gondolom kerültünk már olyan helyzetbe, amikor valami olyat tettünk, amit állítólagosan nem szabad, de rájöttek a szüleink, vagy tanáraink, és szembesítettek bennünket a tettünkkel. Milyen érzés volt? Nekem volt, amikor ez igen rosszul esett. Már azért is mart a bűntudat, hogy megtettem, hát még amikor le is buktam miatta, azt ellenségemnek sem kívántam volna. El tudtam volna süllyedni a szégyentől, legszívesebben megszűntem volna létezni. Hát ezért fáj az igazság. És amikor nagy tisztaságú üzenetet olvasunk, ami például arról szól, hogy mi magunk vagyunk felelősek az életünkért, akkor sokakban feljön ez a rossz érzés, mert akkor ezek szerint azért, mert az életem adott esetben kisiklott, vagy csak egyszerűen rosszul érzem magam a bőrömben, vagy szenvedek az élet nehézségeitől, azért nem a szüleim, a barátaim, a házastársaim, a gyermekeim, az állam, meg a földönkívüliek, vagy akárkik felelősek, hanem én magam? Hát ez a felismerés elég fájdalmas tud lenni, főleg, ha az adott életet betegségek, csonkaságok „tarkítják”, éhezés, és megalázottság. És még ezek ellenére is én magam vagyok a hibás, nem elég, hogy szenvedek, mint egy kivert kutya? És bizony ettől még mindenki a saját életének alakulásáért maga felelős. Rá lehet fogni akárki másra, nincs ez megtiltva, lehet várni a megváltást is akárhonnan, a földönkívüliektől, Jézustól, a Teremtőtől, Krisnától, Buddhától, Allahtól, az angyaloktól, meg a szomszédtól is. Mindenkinek joga a szabad akarat, és szabad választás. Az, aki a fejlődést választja útjának, esetleg gondolkodjon el ezeken, aztán tegyen belátása szerint. A fejlődés útja az, ha kezünkbe vesszük életünket, a hatalmat saját sorsunk felett, és vállaljuk a maga bizonytalanságával együtt a Szabadságot. Sokan pont azért nem akarnak fejlődni, mert annyira igénylik a biztonságot, hogy akkor is azt választják, ha abban rosszul érzik magukat, nehogy valami is elbizonytalanodjon körülöttük, mert attól félnek, valami kicsúszik a lábuk alól, és egyensúlyukat vesztik. A szabadság adhatja meg az igazi biztonságot, és ez nem csak érzéki csalódás, mint az a biztonság, amit félnek feladni az emberek a fejlődésért. Kicsit máshogy hangzik az, hogy bizonyos vagyok abban, hogy egy vagyok a Legfelsőbb Teremtővel, és ezért minden lehetséges, és az, hogy minden lehetséges, az is, hogy egy vagyok a Legfelsőbb Teremtővel. Ennyi a különbség, és ilyen aspektusa is van a szabadságnak és a bizonytalanságnak. Ezt jobban nem fejtem ki, mert már megtettem más üzenetben.

Visszatérve arra, hogy mi megfogható és megfoghatatlan, ki miben hajlandó hinni, vagy mit fogad el tudásnak. Gondolom sokan tanultuk biológiából, hogy amikor eszünk, akkor az ételt megrágjuk, az már a szánkban összekeveredik bizonyos emésztőnedvekkel, aztán lenyeljük, bekerül a falat a gyomrunkba, ahol ismét emésztőnedvekkel keveredik, epével, hasnyálmirigyből származó enzimekkel, aztán a beleinkben is folytatódik az emésztés, a felszívódás, végül kiadjuk a salakot, miután még a vastagbélben kiszipolyozzuk belőle a lehető legtöbb nedvességet. Ez így mind jó, de biztos, hogy igaz? Elfogadjuk, mert nálunk, szerintünk, okosabbak ezt leírták, ezt tanítják. Vajon hányan vágtuk fel a gyomrunkat és a beleinket, hogy meggyőződjünk az emésztést illető állítások igazságtartalmáról? Ha lehetek őszinte, én még sosem vágtam fel magam emiatt. Egyszerűen elfogadtam, hogy a bemeneti és kimeneti ellenőrizhető termékek között van valami, amit nem látok. Aki orvostudománnyal foglalkozik, biztos, hogy kielégítő bizonyítékokkal rendelkezik ezen a téren, mert tapasztalta, látta is ezeket a dolgokat. Ettől mi, akik laikusok vagyunk a témában, még nem rendelkezünk ezekkel a minden kétséget kizáró bizonyítékokkal. Ránk van bízva, hogy elhisszük-e a leírtakat, vagy sem, senkit nem érdekel igazából hitünk e téren, attól még működik az emésztés is.

Nos, pont ez érvényes a szellem megismerésére is. Senkit nem érdekel, hogy mit hiszünk, vannak tények, de ezeket a tényeket és bizonyítékokat csak azok láthatják, érezhetik, tapasztalhatják meg, akik a szellem megismerésének útján járnak. Én az ismerd meg önmagad mozgalom híve vagyok. Már sok dologra rájöttem, olvastam is, tapasztaltam is. Számomra a Legfelsőbb Teremtő léte nem hitkérdés, sőt eljutottam odáig, hogy nem engedem, hogy dolgok hit kérdését képezzék. Azokat a dolgokat vagyok hajlandó elfogadni a spiritualitás ösvényén, amiket meg is tapasztalok, amiket én magam átélek, látok, hallok, érzek. Olvashatok, hallhatok akármit, ez mindenre igaz. Igyekszem a szellemem felé nyitni, és a figyelmem minél jobban csak erre a részemre koncentrálni. Egészen más világ rajzolódik ki, és azon belül ez a 3. dimenziós Földi lét, és megtestesülés egészen eltörpül. Persze már rájöttem, hogy igazán, amit nem bír elviselni tudásban ez a dimenzió, az itt nem megjeleníthető írásban, az az energia nem materializálható. Így a szellemi tudásnak csak egy aprócska töredéke az, ami itt leírható. Ezért írom le annyiszor, hogy ez egy személyes folyamat, mindenkinek magának kell ezeket átélnie. Nem lehet azt a tudást szavakba foglalni, amit a szellemi részünk tartalmaz, ahogy nézem senkinek sem sikerült, nem is lehetséges, nem is kell. Ez azok kiváltsága, akik tesznek érte. Akik csak sodortatják magukat az árral, akik nem hajlandóak a saját életüket élni, a laikusoknak úgyis túl sok lenne az a tudás. Látom, az energetikákból, a kollektív és egyéni tudatok vibrációiból, hogy kinek mi az, amit még elvisel. Sokaknak a Fénykereszt és Lejegyző üzenetei már annyira magasak, hogy csak a szembesítő rossz érzések jönnek át, amikkel nem tudnak mit kezdeni, csak tiltakozni.

Az, hogy valaki a szellemi részére koncentrál, ezek szerint rengeteg megélést, információt adhat. Megjegyzem, hogy nem véletlenül írtam azt, hogy a figyelmem egyre nagyobb részét koncentrálom a szellemi részemre, ahelyett, hogy azt írtam volna, a figyelmem 100%-át koncentrálom erre a részemre. Mivel még ezen a Földön élek, így koncentrációmat meg kell osztanom testi, lelki és szellemi részem között. Nem áll szándékomban holdkórosként járni a világban. Igyekszem megőrizni tiszta érzékelésem, megfelelően cselekedni, hogy fejlődésemet elősegítsem. Úgy vélem a megosztott koncentráció ebben segít. Ha a három részből csak egy, vagy két irányba koncentrálnék, akkor jelen helyzetben nem állnék stabilan, hanem bárminemű fejlődési próbálkozásommal csupán homokra építenék várat.

Van egy jó hírem is: az az állapot, amiben most mindenki egyénileg van, nem végleges, nincs bebetonozva, lehet rajta változtatni, annak, aki akar változtatni! A többieknek pedig a jelenlegi állapotuk valahol teljesen megfelel, még akkor is, ha látszólag tiltakoznak ellene.