Jézus üzenetei 1.

 

M: Kedves Jézus, érdekes számomra, hogy Te még sosem kérted, hogy csatornázzalak. Úgy beszéltük meg, hogy erről is szólsz egy keveset, mielőtt a tényleges üzenetedre térnénk, addig is könnyebben hangolódom rád.

J: Tudod, eddig úgy voltam vele, hogy már így is mindent leírtál, amit tudni lehet, rengeteg lényt csatornáztál, még Teremtőnket is. Miért erőltettem volna ezt, hiszen mi amúgy is folyamatosan kapcsolatban állunk. Engem is megkereshet bárki, aki velem szeretne kapcsolatba lépni. Tudom, hogy ez ettől még nagyon nehéz tud lenni sokaknak, mert például a keresztény egyház teljesen, vagy részben elferdítette szavaimat, arról nem is beszélve, hogy a legfontosabb tanításaimat meg ki is hagyták abból a szent könyvből, aminek az egyik részét állítólag pont rólam írták, az én cselekedeteimről. Kicsit bizarr, hogy az én nevemben hány embert ölt meg az egyház, az én állítólagos egyházam szent háború és eretneküldözés címén… Mindezek után talán már érthetőbb, hogy nem erőltetem a megszólalást. Nem azért, mert neheztelek, ilyenre fölösleges energiapazarlás gondolnia bárkinek is, mert ez az érzés az én helyzetemhez viszonyítva egészen humoros lenne, és ilyenek a megtorlás, a bosszúvágy, a kicsinyeskedés, a harag, és még sorolhatnám. Ha ellát valaki idáig, akkor tisztán láthatja, hogy egy bizonyos lelki, vagyis inkább szellemi fejlettségi szinten ezek az érzések humorosnak hatnak. Figyelem az embereket, nem is tehetnék mást, mert sok más lénnyel az Univerzumban, és az összes dimenzióban, pont az a közös az emberekkel, hogy a szellemüket egyenesen tőlem kapták. Ennek több módja is lehetséges, de erre most nem térek ki, mert már írtál erről. Most a bolygókhoz teremtett lelkekről is szóltam.

Nagyon nehéz nyilatkoznom bármiről is, mert látom, hogy könnyen félreértitek szavaimat, pont emiatt a sok megtévesztés miatt. Ami még fontos, hogy sok ezoterikus csatornán keresztül is torz képet kaptatok rólam, így aztán egyik elferdített tükör elől a másik elé sétáltok, és bizony sosem kaptok rólam igazi képet. Pedig egyszerű lenne, csak meg kellene keresnetek engem önmagatokban, egy olyan lelkiállapotban, amiben már képesek vagytok arra, hogy a berögzített ferde képeken túllépjetek, és a valóságra nyitottá váljatok. Egy ilyen állapot az, amiben valós információkat vagytok képesek lehívni, nem csak rólam, de legyen szó bármiről.

Eszedbe jutottak a nagyobb összefüggések, nem véletlenül, akkor én is ejtek erről néhány szót. Nagyon fontos lenne megértenetek, hogy az, ami történik veletek, minden esetben a legnagyobb áldás, a legnagyobb jó, ami csak történhet veletek az adott helyzetben. Ahelyett, hogy állandóan siránkoztok, inkább kérdezzétek meg magatoktól, hogy mi juttatott titeket abba a helyzetbe, amibe kerültetek. Erről még majd beszélünk, de térjünk át egy pár gondolat erejéig az eredeti témánkhoz.

Úgy érzem, hogy nem eléggé hangsúlyos, hogy miért fontos az, hogy magatokkal foglalkozzatok, de közben mást ne ítéljetek meg.

Vannak olyan szellemek köztetek emberei megtestesülésben, akik képesek a fejlődést intenzívebben megélni, mint ti. Gondolom, találkoztatok már ilyennel. Ilyenkor az, aki ténylegesen a szellemi fejlődés útján jár, nem kezd el irigykedni, hanem inspirációt kap, hogy folytassa útját, hisz ténylegesen nagy magasságokba képes emelni az embert, a halhatatlan szellemet ez az út. Nem sok értelme van annak, hogy ok nélkül bíráljátok egymást. Mindannyian teljesen egyéni úton haladtok a fejlődésben, és természetesen egyéni tempóban. Aki gyorsabban halad, annak értelmetlen azon idegeskedni, hogy a társai, akik pedig látszólag ugyanazon az úton járnak, miért vannak úgy lemaradva, vagy miért haladnak visszafelé, vagy egészen más irányba. Nem mérhetitek önmagatokhoz a többieket. Gondoljátok csak végig, hogy nézett volna ki az, hogy én a tanítványaimat szapulom, mert nem képesek annyi mindenre, mint én, vagy csak az én jelenlétemben. Akinek van egy pici humorérzéke, az láthatja ebben az iróniát. Igen, én teljesen egyedi voltam minden egyes megtestesülésemben, amiben a Földre jöttem. Ezen nincs mit annyira csodálkozni, hiszen ti is mindannyian teljesen egyediek vagytok. Senki sem olyan, mint bárki közületek. Tévhit, hogy az ikerlelkek teljesen azonosak, vagy a duálok, vagy hogy vannak alteregók. Mint ebben a szóban benne is van, olyan lehetséges, hogy valakinek a megjelenése hasonlítson valaki olyanra, akivel sosem volt kapcsolatban, a Föld másik oldalán él, de olyan nincs, hogy két teljesen egyforma lélek, szellem, út. Mindannyian más irányból próbáltok eljutni ugyanoda. Ami közös mindannyiunkban, az a kezdet és a vég. Az, hogy mindannyiunkat maga a Legfelsőbb Teremtő alkot. Nem csak megteremtett minket, hanem folyamatosan Ő vagyunk. Ezt jelenti az, hogy Én és a Teremtő Egyek vagyunk. Ez mindenkire vonatkozik, még olyan entitásokra is, olyan dolgokra is, amikről nem akarjátok feltételezni.

Az egész fejlődésetek csupán rajtatok múlik. Olyan nincs, hogy akár a Teremtő, akár én elfordulnék tőletek. Nem tudunk ilyet tenni, hiszen önmagunktól nem tudunk és nem is akarunk elfordulni. Csupán ti hiszitek el, hogy ez lehetséges, ez is azért van, mert folyamatosan megpróbáltok önmagatok elől elfordulni, és valaki másnak mutatni magatokat, mint akik ténylegesen vagytok. Csak azzal tudom magyarázni, hogy ez biztosan a 3. dimenzió sajátja, mert aztán ahogyan emelkedik a fejlettségetek, visszataláltok a forráshoz, a Teremtőhöz, egyre jobban és jobban. A fejlődésetek pedig csak azon múlik, hogy mennyire vagytok képesek ledönteni tudatotok, magatok emelte falait, gátjait. Ezeket nem tudjátok meditációkkal ledönteni, persze azok is segíthetnek, de a ti saját hozzáállásotok az, ami ezeket a falakat képes ledönteni. Ha állandóan a szeretetről meditáltok, és át is adjátok magatokat ennek az érzésnek, aztán képmutatóan még igyekeztek adakozni, vagy jó tanácsokkal segíteni embertársaitokat, aztán jól lehordjátok otthon a házastársotokat, vagy egyszerűen dühkitöréseitek vannak, és a haragotokat olyanokon töltitek ki, akiknek semmi közük hozzátok, hisz nem ti vagytok, akkor hiába meditáltatok. Viszont aki életében még ezt a szót sem hallotta, de törekszik az egyensúlyra a természettel, embertársaival, szívből él, de nem naivan, hogy minden botorságot elhiggyen, hanem tudatosan használja képességeit, nem csak a saját, hanem a környezete jóléte érdekében, csak akkor segít, ha kérik, akkor sem csorbítja más szabad akaratát, akkor az az ember a Szeretet útján jár.

Mint mondtam, nem vagyok a meditációk ellen, mert ott képesek vagytok megnyitni tudatotokat egy igazibb világ előtt. Persze nem árt, ha tudjátok, hogy a meditációban történő dolgokért is felelősséggel tartoztok, mint egyébként mindenért, amit gondoltok, éreztek, szóltok, vagy tesztek. A fejlődés csak így megy. De így legalább tényleg megy. Ez az a törvény, ami segítségével képesek lehettek rálátást szerezni nagyobb összefüggésekre, ez az a törvény, ami segít nektek abban, hogy azon az úton járjatok, amelyik a vágyaitokhoz vezet el. Tehát az ok és okozat törvényét sincs értelme bírálni. És ha már idáig elértünk, akkor nem érdemes bírálni semmit, csak megfigyelni, észrevenni, tanulni, begyűjteni az információkat, majd szelektálni, és végül alkalmazni. Minden elmélet mércéje a gyakorlat.

Összefoglalva az eddigieket: Ne ítélj, hogy ne ítéltess!

Ehhez még annyi tartozik hozzá, hogy ne kényszeríts senkit arra, hogy a te utadat járja. Ezért nem kell senkit győzködnöd az igazadról, hisz az csupán a te személyes igazságod, és nem másé, vagy nem pedig egy örökérvényű igazság. Gondoljatok csak bele, hogy vannak más dimenziók, vannak párhuzamos idősíkok, ahol lehet, hogy még az itt megszokott fizikai törvények is máshogyan hatnak. Így bizony könnyen elképzelhető, hogy az, amit igazságnak hiszel, botorság máshol. Senkit ne kényszeríts semmire, és ebben az a lényeges, hogy teljesen mindegy, hogy te azt milyen körítéssel teszed, mennyire győzködöd magad arról, hogy jót akarsz neki, és te ismered azt az irányt, ami neki jó. Vigyázat, a gyermeknevelésre ez kicsit máshogyan hat, mert a gyermek normális neveléséért is felelősséggel tartozik minden szülő. De érdemes az ok és okozat törvényére nevelni a gyermeket, és minél nagyobb fokú tudatosságra, ami nem zárja ki az érzelmeket, az intuíciót, mert az is a tudatosság része. Persze tegyetek belátásotok szerint!

Visszatérve arra, amit fentebb említettem, nem kell siránkozni azon, hogy éppen hol tartotok, hanem inkább vizsgáljátok meg, hogy mi juttatott titeket idáig. Ha ugyanis tiszta tudattal erre képesek vagytok, és arra is, hogy a lehető legkevésbé csapjátok csak be magatokat, akkor az is ki fog előttetek rajzolódni, hogy mit tehettek, hogy a helyzet megváltozzon, sőt ezt olyan irányba tegye, amerre haladni szeretnétek. Itt nagyon érdemes tisztán látnotok önmagatokat, a cselekedeteiteket, a gondolataitokat, hogy azok ténylegesen hova vezetnek titeket, és oda akartok-e jutni. Egy rövid példával illusztrálom. Ha például azt akarjátok, hogy fizetésemelést kapjatok, akkor fölösleges a főnököt szidni, hogy miért nem kerestek többet. Gondoljatok bele, hogy pontosan érzi, ha nem is tudja, hogy milyen a hozzáállásotok. Ha gyűlölitek a munkátokat, a munkatársaitokat, a főnökötöket, az rányomja mindenre a bélyegét. Nem várhatjátok, hogy javuljon a helyzet, mégis mire kapnátok béremelést? A köpködésre? Ha ezt sikerül átlátni, akkor előrevetülhet egy terv. Vagy az, hogy munkát kéne változtatni, vagy az, hogy a hozzáálláson kell változtatni, mert az, aki szereti a munkáját, képes arra, hogy reformáló ötletei legyenek, és arra, meg arra, hogy szeretet sugárzik belőle, előbb-utóbb felfigyel mindenki, és mindez már lehet lapja egy magasabb fizetésnek. Ez az ok és okozat törvénye, így lehet tervezésre használni.

Ez érvényes a Fény és Szeretet Útjára is. Biztos, hogy ezen az úton jár, aki folyamatosan bírálja embertársait, aki mindenkit terelgetni szeretne? Aki mindig csak mással foglalkozik, önmaga helyett? Aki gyűlölködik, képmutatóskodik?  És mindezek ellenére eljátssza, hogy a fény és a szeretet útján jár?…

Természetesen mindenki tegye azt, amit jónak lát!   

Forrás: www.uzenetekazeterbol.blogspot.com