Fénykereszt és Lejegyző üzenetei 32.

Egy kedves olvasó kérdésére fogtam ismét „tollat”, azaz billentyűzetet..:) A kérdés az volt merre megy a világunk és mit fogunk mi és a gyerekeink megélni? Az hogy merre tart a világunk még aránylag könnyű kérdés, de hogy mi várható? A várható jövőt nehéz megmondani, legalábbis a konkrét eseményeket, körülményeket mivel a jövő állandóan változik, mind egyéni, mind kollektív szinten. Egyéni szinten egy gondolat is már megváltoztathatja a jövőt, ha az mélyreható változást hoz az illető gondolkodásmódjában, vagy a döntése eltéríti az addigi úttól, amin járt. Először ami felé tart a világunk: A jelenlegi Bolygóistenség és Társteremtő nagyon békés, inkább a lassú változást előtérbe helyező személyiségek. A drasztikus lépésekhez csak végszükségben nyúlnak, amikor már nem látnak más megoldást. Ez tetten érhető például az emberiség fizikai létszámának jelentős csökkentésében. Kivárják, míg a változni, fejlődni nem tudó, és nem akaró lelkek saját sorsuknak megfelelő időben távoznak, és igyekeznek elérni, hogy ne ide akarjanak visszaszületni, hanem a nekik megfelelő szintű és feladatkörű más bolygókra. (Természetesen az is szempont, ahol az ottani teremtők be is fogadják őket.) Bár ezt a lassú tempót nagyon megszenvedi a Bolygóistenség, (aki régebben a közismert nevén a Földanya volt), mert az emberiség jelentős része, nem kíméli az életadó bolygóját. Pusztítja, kihasználja, szennyezi ahol éri. Szeretnék, ha a Föld rezgésileg, megjelenésében a rajta élőkkel egyetemben elérnék a 4. dimenziót, legalábbis először annak természetesen az alsó szintjét. Jelenleg a Föld a 3. dimenzió alsó harmadában van, minden ellenkező híreszteléssel ellentétben… És hol stagnál, hol emelkedik lassan érzékelésem és információim szerint. A háborús készülődés például, és a háborúzás mindig jelentősen visszaveti a folyamatot kollektív szinten. Ezért is nem sikerült többek között egyből átugranunk az 5. dimenzióba, ahhoz el kellet volna érni kollektív szinten legalább a negyedik dimenziót 2012-re, és onnan is persze csak jelentős felsőbb segítséggel. És akkor is csak pár millióan… De ez a mi lett volna ha kategória… nem érdemes vele foglalkozni. Olvastam olyat, hogy már az ötödikben vagyunk, csak még nem látszik… Ezt az sem gondolta végig, aki leírta, vagy fogalma sincs milyen körülmények és törvényszerűségek jellemzik az ötödik dimenziót. Legalábbis a tizenkettes felosztásnak megfelelő 5.dinmenziót. (sokféle, emberi gondolkodásmódnak megfelelő felosztás létezik) Mit fogunk mi és a gyerekeink megélni? A Föld, mint bolygó, a saját amúgy is esedékes átalakulásán túl, ezért is vannak például földrengések, hatalmas esőzések, egyre több baleset, hogy szembesítse az embereket saját tetteik következményeivel, ezzel is gyorsítsa életfeladatuk teljesítését. A következmények, amit át kell élni az adott területen élő embereknek, sok esetben nem csak az ezen életükben elkövetett tetteik, (és amit nem tettek meg), következménye, hanem előző életbeli elmaradt következmények megélése is szerepet kap. Természetesen nem jó érzés látni mások szenvedését, és segítünk, amiben lehetőségünk, van, de okkal történik minden ilyen. A fogyatékos ember is okkal fogyatékos… Ez a folyamat még évszázadokig eltarthat, kollektív szinten. Természetesen amint már sokszor írtuk, az egyéni fejlődés és előrelépés mindenkinek joga, és lehetősége. Amúgy létezik már 4. dimenziós Föld is, és élnek is rajta emberek. Amint ez a 3D-s föld eléri azt a szintet, egyesülhet a kettő. De ez messzi jövő zenéje… nem érdemes ezen polemizálgatni. A jelen földön élők életében kicsi a valószínűsége. (ezért a kijelentésemért valószínű sokan meg fognak ”kövezni”..:))). De ám ahogy írtam, vagy az általam tudomásomra jutott valósnak ítélt információt adom át, vagy semmit. Nagyon sok munka szükségeltetik még a fejlődni akaró lelkektől is, hogy eredményt lehessen elérni ezen a téren kollektív szinten. Sajnos hiába tapasztaljuk, hogy egyre többen kezdenek érdeklődni a spiritualitás, fejlődés irányába, és kezdenek el fejlődni, tapasztalat az, hogy nagy részük megáll az első nehézségeknél, vagy amikor már komoly, tényleg előrevivő lépést, változtatást kellene megtenni magukon, felelősséget kellene vállalni jobban tetteikért, inkább abbahagyják, és visszatérnek korábbi életszemléletükhöz, életükhöz. A jó hír az, hogy gyarapszik azért a tényleges fejlődni akarók, és a fejlődésükért ténylegesen tevők száma, de lassan, és ennek megfelelő tempóban lesznek a tényleges, és hosszútávú változásokat eredményező változások. Minden „égi” támogatás jelen van, ami csak elérhető és elfogadható beavatkozás nélkül, de a tényleges kulcs erre az emberiség kezében van, a többség szabad akarata szerint, legalábbis a kollektív változások területén. Azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy majd „rávesszük” a többi, fejlődni nem akaró embert, hogy fejlődjön, változzon. Nem erőszakolhatjuk meg senki szabad akaratát. Csak és kizárólag a saját példamutatásunkkal segíthetjük őket beavatkozás nélkül. Egyéni szinten természetesen mindenkin saját magám múlik az előrelépés. Javaslat ismét: mindenki dolgozzon saját magán, keresse a fény és a szeretet útját, és próbáljon annak keretein belül élni, viszonyulni a többi emberhez, a bolygó többi élőlényéhez, magához a Földhöz, és persze az univerzum minden létezőjéhez, azaz szeretettel. Kicsit másképpen megfogalmazva, minden tett, döntés esetén mérlegelni, mit okozunk másoknak, természetnek stb… ártunk vagy segítünk, vagy tiszteljük mások szabad akaratát, és nem akarjuk a miénket másokra kényszeríteni…vállaljunk felelősséget tetteinkért. A fejlődéshez tanácsok, utakra példák, módszerek, tanácsok vannak már leírva ezen blogon, (természetesen a teljesség igény e nélkül, hiszen számtalan út és módszer létezik), ha valakiben felmerül a „hogyan?" kérdése.

Július –augusztus

A júniusba leírtak folytatódnak, ebben nincs változás. Időnként erősebb szeretetenergiával igyekeznek a földi teremtők előmozdítani a tisztulást. A „lelkes fénymunkások” továbbra is nyitogatják a dimenziókapukat, ezzel hátráltatva, folyamatosan beavatkozva a jól megtervezett energiaáramlásokba. Rengeteg plusz munkát adva a teremtőknek. Ismételten kérik, hogy fejezzék be az emberek az ilyen tevékenységet, bármennyire is jó ötletnek tűnik. Sajnos, amint már egy üzenetben le lett írva, a lelkesedés elnyomja az intuíciót, és összekeverik a két érzést az emberek. A jellege, az érzés szinte ugyanaz, de a forrása más. Az intuíció a felsőbb énünktől, az őrangyaloktól, a segítőktől stb jön. A lelkesedés pedig az egóból, és a tudatos énünkből. Itt kell(ene) szerepet kapnia a gondolkodásnak... A szeretetküldéssel semmi baj sincs, ha azt célmeghatározás nélkül teszik. Amennyiben már bármilyen célt meghatároz valaki, pl.: legyen béke az adott területen, nagyon nemes a cél. Ám honnan tudja a küldő csoport, vagy személy, hogy ezt nem az ott élők isteni szikrái (felsőbb énjei) választották, hogy ebből tanuljanak, tapasztaljanak, vagy letudják adott, vagy előző életeik következményeit, vagy nem éppen így akarnak távozni a fizikai síkról stb.? Kérték a segítséget azok az emberek? Azoktól kérték személyesen, akik megteszik ezt? Csak azoknak küldenek energiát, szeretetet célmeghatározással, aki kérték, vagy azoknak is, akik nem kérték? Beavatkozás… Ez nem jelenti azt, hogy ne vágyjunk a békére. Ez nem jelenti azt, hogy ne imádkozzunk a Legfelsőbb Teremtőhöz, vagy bárkihez, kinek hite, vallása szerint a békéért. Már maga a belülről jövő őszinte vágy is hat, és ha minél többen így érzünk, egy bizonyos idő után, megfelelő arányú erre vágyó lélek hatására fordulnak azt erre ható segítő energiák. Egy adott területen, adott emberekkel, embercsoportokkal az történik, amit az ők isteni szikrái (felsőbb énjei) választottak történéseket. Semmi sem történik „véletlenül”. Ugye ismerős a mondás? Az is egy nagyon ősi, és bölcs mondás. hogy „A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve”. Ok nincs okozat nélkül, avagy másképp, tettek sincsenek következmények nélkül. Amikor valaki nem tudja, hogy miért éri valami „csapás”, ilyen kiváltó ok is lehet… A beavatkozás miatt… Gondolkodjunk... Nem véletlen az a mondás sem, hogy a fejünk nemcsak arra való, hogy a sapkát rátegyük… Az egyre szaporodó természeti csapások (árvizek, hatalmas esőzések, földrengések stb), és az ilyen estekben távozott emberek is a Föld tisztulását segítik elő. Egyrészt túl sok az ember a bolygó erőforrásaihoz, túl sok élőhelyet, élelemforrást vesz el a többi élőlénytől, azokat folyamatosan irtva, pusztítva, részben a megemelkedő rezgéshez alkalmazkodni nem tudó és/vagy nem akaró lelkek eltávozása van így elősegítve. A teremtők szerint az „ideális”, a természeti egyensúlyhoz elfogadható lakosság a jelenlegi töredéke. Ez már több forrás is leközölte, de lehurrogják, támadás éri őket ezért, pedig csak a valóságot írták meg… Ezt ha elfogadjuk, ha nem teljesen mindegy, akkor is errefelé mennek a történések… Küldhetünk szeretet a háborúkban, katasztrófákban stb. eltávozóknak. Cél nélkül. Ekkor az eltávozó lélek arra használja amire szüksége van, amire ők jónak látják. Ha az átkeléshez a köztes létsíkra, akkor arra. Ha az ittmaradt hozzátartozója lelki támogatására, hogy könnyebben viselje a történéseket, és tovább tudjon lépni, akkor arra. De ezt hadd döntse el már ő. Ha valaki nem akar átkelni a köztes létsíkra, alsó asztrál síkon akar maradni, ne akarjuk már erőszakkal átnyomni. Itt jön be az igazi kérdés, mikor tenne ilyenkor a szeretet… Megmondjuk valakinek hogy neki mi a jó, és ráerőszakoljuk, vagy hagyjuk, hogy mindenki maga döntse el, melyik irányt válasszon. Javaslat: mindenki dolgozzon elsősorban saját magán, azzal segít a legtöbbet másokon is…