Július –augusztus

A júniusba leírtak folytatódnak, ebben nincs változás. Időnként erősebb szeretetenergiával igyekeznek a földi teremtők előmozdítani a tisztulást. A „lelkes fénymunkások” továbbra is nyitogatják a dimenziókapukat, ezzel hátráltatva, folyamatosan beavatkozva a jól megtervezett energiaáramlásokba. Rengeteg plusz munkát adva a teremtőknek. Ismételten kérik, hogy fejezzék be az emberek az ilyen tevékenységet, bármennyire is jó ötletnek tűnik. Sajnos, amint már egy üzenetben le lett írva, a lelkesedés elnyomja az intuíciót, és összekeverik a két érzést az emberek. A jellege, az érzés szinte ugyanaz, de a forrása más. Az intuíció a felsőbb énünktől, az őrangyaloktól, a segítőktől stb jön. A lelkesedés pedig az egóból, és a tudatos énünkből. Itt kell(ene) szerepet kapnia a gondolkodásnak... A szeretetküldéssel semmi baj sincs, ha azt célmeghatározás nélkül teszik. Amennyiben már bármilyen célt meghatároz valaki, pl.: legyen béke az adott területen, nagyon nemes a cél. Ám honnan tudja a küldő csoport, vagy személy, hogy ezt nem az ott élők isteni szikrái (felsőbb énjei) választották, hogy ebből tanuljanak, tapasztaljanak, vagy letudják adott, vagy előző életeik következményeit, vagy nem éppen így akarnak távozni a fizikai síkról stb.? Kérték a segítséget azok az emberek? Azoktól kérték személyesen, akik megteszik ezt? Csak azoknak küldenek energiát, szeretetet célmeghatározással, aki kérték, vagy azoknak is, akik nem kérték? Beavatkozás… Ez nem jelenti azt, hogy ne vágyjunk a békére. Ez nem jelenti azt, hogy ne imádkozzunk a Legfelsőbb Teremtőhöz, vagy bárkihez, kinek hite, vallása szerint a békéért. Már maga a belülről jövő őszinte vágy is hat, és ha minél többen így érzünk, egy bizonyos idő után, megfelelő arányú erre vágyó lélek hatására fordulnak azt erre ható segítő energiák. Egy adott területen, adott emberekkel, embercsoportokkal az történik, amit az ők isteni szikrái (felsőbb énjei) választottak történéseket. Semmi sem történik „véletlenül”. Ugye ismerős a mondás? Az is egy nagyon ősi, és bölcs mondás. hogy „A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve”. Ok nincs okozat nélkül, avagy másképp, tettek sincsenek következmények nélkül. Amikor valaki nem tudja, hogy miért éri valami „csapás”, ilyen kiváltó ok is lehet… A beavatkozás miatt… Gondolkodjunk... Nem véletlen az a mondás sem, hogy a fejünk nemcsak arra való, hogy a sapkát rátegyük… Az egyre szaporodó természeti csapások (árvizek, hatalmas esőzések, földrengések stb), és az ilyen estekben távozott emberek is a Föld tisztulását segítik elő. Egyrészt túl sok az ember a bolygó erőforrásaihoz, túl sok élőhelyet, élelemforrást vesz el a többi élőlénytől, azokat folyamatosan irtva, pusztítva, részben a megemelkedő rezgéshez alkalmazkodni nem tudó és/vagy nem akaró lelkek eltávozása van így elősegítve. A teremtők szerint az „ideális”, a természeti egyensúlyhoz elfogadható lakosság a jelenlegi töredéke. Ez már több forrás is leközölte, de lehurrogják, támadás éri őket ezért, pedig csak a valóságot írták meg… Ezt ha elfogadjuk, ha nem teljesen mindegy, akkor is errefelé mennek a történések… Küldhetünk szeretet a háborúkban, katasztrófákban stb. eltávozóknak. Cél nélkül. Ekkor az eltávozó lélek arra használja amire szüksége van, amire ők jónak látják. Ha az átkeléshez a köztes létsíkra, akkor arra. Ha az ittmaradt hozzátartozója lelki támogatására, hogy könnyebben viselje a történéseket, és tovább tudjon lépni, akkor arra. De ezt hadd döntse el már ő. Ha valaki nem akar átkelni a köztes létsíkra, alsó asztrál síkon akar maradni, ne akarjuk már erőszakkal átnyomni. Itt jön be az igazi kérdés, mikor tenne ilyenkor a szeretet… Megmondjuk valakinek hogy neki mi a jó, és ráerőszakoljuk, vagy hagyjuk, hogy mindenki maga döntse el, melyik irányt válasszon. Javaslat: mindenki dolgozzon elsősorban saját magán, azzal segít a legtöbbet másokon is…