Fénykereszt és Lejegyző üzenetei 32.

Egy kedves olvasó kérdésére fogtam ismét „tollat”, azaz billentyűzetet..:) A kérdés az volt merre megy a világunk és mit fogunk mi és a gyerekeink megélni? Az hogy merre tart a világunk még aránylag könnyű kérdés, de hogy mi várható? A várható jövőt nehéz megmondani, legalábbis a konkrét eseményeket, körülményeket mivel a jövő állandóan változik, mind egyéni, mind kollektív szinten. Egyéni szinten egy gondolat is már megváltoztathatja a jövőt, ha az mélyreható változást hoz az illető gondolkodásmódjában, vagy a döntése eltéríti az addigi úttól, amin járt. Először ami felé tart a világunk: A jelenlegi Bolygóistenség és Társteremtő nagyon békés, inkább a lassú változást előtérbe helyező személyiségek. A drasztikus lépésekhez csak végszükségben nyúlnak, amikor már nem látnak más megoldást. Ez tetten érhető például az emberiség fizikai létszámának jelentős csökkentésében. Kivárják, míg a változni, fejlődni nem tudó, és nem akaró lelkek saját sorsuknak megfelelő időben távoznak, és igyekeznek elérni, hogy ne ide akarjanak visszaszületni, hanem a nekik megfelelő szintű és feladatkörű más bolygókra. (Természetesen az is szempont, ahol az ottani teremtők be is fogadják őket.) Bár ezt a lassú tempót nagyon megszenvedi a Bolygóistenség, (aki régebben a közismert nevén a Földanya volt), mert az emberiség jelentős része, nem kíméli az életadó bolygóját. Pusztítja, kihasználja, szennyezi ahol éri. Szeretnék, ha a Föld rezgésileg, megjelenésében a rajta élőkkel egyetemben elérnék a 4. dimenziót, legalábbis először annak természetesen az alsó szintjét. Jelenleg a Föld a 3. dimenzió alsó harmadában van, minden ellenkező híreszteléssel ellentétben… És hol stagnál, hol emelkedik lassan érzékelésem és információim szerint. A háborús készülődés például, és a háborúzás mindig jelentősen visszaveti a folyamatot kollektív szinten. Ezért is nem sikerült többek között egyből átugranunk az 5. dimenzióba, ahhoz el kellet volna érni kollektív szinten legalább a negyedik dimenziót 2012-re, és onnan is persze csak jelentős felsőbb segítséggel. És akkor is csak pár millióan… De ez a mi lett volna ha kategória… nem érdemes vele foglalkozni. Olvastam olyat, hogy már az ötödikben vagyunk, csak még nem látszik… Ezt az sem gondolta végig, aki leírta, vagy fogalma sincs milyen körülmények és törvényszerűségek jellemzik az ötödik dimenziót. Legalábbis a tizenkettes felosztásnak megfelelő 5.dinmenziót. (sokféle, emberi gondolkodásmódnak megfelelő felosztás létezik) Mit fogunk mi és a gyerekeink megélni? A Föld, mint bolygó, a saját amúgy is esedékes átalakulásán túl, ezért is vannak például földrengések, hatalmas esőzések, egyre több baleset, hogy szembesítse az embereket saját tetteik következményeivel, ezzel is gyorsítsa életfeladatuk teljesítését. A következmények, amit át kell élni az adott területen élő embereknek, sok esetben nem csak az ezen életükben elkövetett tetteik, (és amit nem tettek meg), következménye, hanem előző életbeli elmaradt következmények megélése is szerepet kap. Természetesen nem jó érzés látni mások szenvedését, és segítünk, amiben lehetőségünk, van, de okkal történik minden ilyen. A fogyatékos ember is okkal fogyatékos… Ez a folyamat még évszázadokig eltarthat, kollektív szinten. Természetesen amint már sokszor írtuk, az egyéni fejlődés és előrelépés mindenkinek joga, és lehetősége. Amúgy létezik már 4. dimenziós Föld is, és élnek is rajta emberek. Amint ez a 3D-s föld eléri azt a szintet, egyesülhet a kettő. De ez messzi jövő zenéje… nem érdemes ezen polemizálgatni. A jelen földön élők életében kicsi a valószínűsége. (ezért a kijelentésemért valószínű sokan meg fognak ”kövezni”..:))). De ám ahogy írtam, vagy az általam tudomásomra jutott valósnak ítélt információt adom át, vagy semmit. Nagyon sok munka szükségeltetik még a fejlődni akaró lelkektől is, hogy eredményt lehessen elérni ezen a téren kollektív szinten. Sajnos hiába tapasztaljuk, hogy egyre többen kezdenek érdeklődni a spiritualitás, fejlődés irányába, és kezdenek el fejlődni, tapasztalat az, hogy nagy részük megáll az első nehézségeknél, vagy amikor már komoly, tényleg előrevivő lépést, változtatást kellene megtenni magukon, felelősséget kellene vállalni jobban tetteikért, inkább abbahagyják, és visszatérnek korábbi életszemléletükhöz, életükhöz. A jó hír az, hogy gyarapszik azért a tényleges fejlődni akarók, és a fejlődésükért ténylegesen tevők száma, de lassan, és ennek megfelelő tempóban lesznek a tényleges, és hosszútávú változásokat eredményező változások. Minden „égi” támogatás jelen van, ami csak elérhető és elfogadható beavatkozás nélkül, de a tényleges kulcs erre az emberiség kezében van, a többség szabad akarata szerint, legalábbis a kollektív változások területén. Azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy majd „rávesszük” a többi, fejlődni nem akaró embert, hogy fejlődjön, változzon. Nem erőszakolhatjuk meg senki szabad akaratát. Csak és kizárólag a saját példamutatásunkkal segíthetjük őket beavatkozás nélkül. Egyéni szinten természetesen mindenkin saját magám múlik az előrelépés. Javaslat ismét: mindenki dolgozzon saját magán, keresse a fény és a szeretet útját, és próbáljon annak keretein belül élni, viszonyulni a többi emberhez, a bolygó többi élőlényéhez, magához a Földhöz, és persze az univerzum minden létezőjéhez, azaz szeretettel. Kicsit másképpen megfogalmazva, minden tett, döntés esetén mérlegelni, mit okozunk másoknak, természetnek stb… ártunk vagy segítünk, vagy tiszteljük mások szabad akaratát, és nem akarjuk a miénket másokra kényszeríteni…vállaljunk felelősséget tetteinkért. A fejlődéshez tanácsok, utakra példák, módszerek, tanácsok vannak már leírva ezen blogon, (természetesen a teljesség igény e nélkül, hiszen számtalan út és módszer létezik), ha valakiben felmerül a „hogyan?" kérdése.