Fénykereszt és Lejegyző üzenetei 34.

A magyarság szerepéről napjainkban. A magyarság, a Mag népe már több forrásból is tudjuk, hogy nagyon ősi e Földön. Eleink bejárták az egész világot, hordozva és átadva a tudást az arra érdemeseknek. Ez most is feladata, (mármint átadni a tudást) bár azt is tudni kell, hogy nem feltétlenül a Mag népének leszármazottja, aki magyarnak vallja magát, és hordozza esetleg a genetikai leszármazási vonalat. Az isteni szikrának, szellemi lényegnek, avagy sokak által léleknek nevezett rész hordozza ezt a minőséget, feladatot. Az, hogy milyen ”ruhát”, testet hord az illető, teljesen mindegy ilyen szempontból. Információim szerint a Mag nép többsége nem a Kárpáthazában él, hanem szerte a világban kb. 42-43 millióan összesen, például Dél-Amerikában is szép számmal. Bár az a szó, hogy „tudás” kissé félrevezető lehet. Sokan tudásként az információbirtoklást értik. Én a tudást spirituális szempontból közelítem meg. Az információ válhat tudássá, amennyiben azt valaki tudja alkalmazni, és nem csak egyszer, hanem bármikor. Ám előbb az információt meg kell keresni, meggyőződni lehetőség szerint annak hitelességéről, megvizsgálni, és hogy annak alkalmazását az fény és a szeretet vezérli-e. Az, hogy ki mennyire tudta alkalmazni, több beavatási szint volt, erről az Arvisurában lehet olvasni. Jelenleg nem beavatottak „vizsgáztatják” az embereket, hanem az élet, de az folyamatosan. Az, hogy valaki a Mag népének tagja-e, az információ adhat erről némi inspirációt jó esetben, de adhat egojátékot is. Véleményem szerint nem ez a lényeg. A Mag népének nem valami különleges feladatok kellene végrehajtania, hanem példát mutatni a fény és a szeretet útjának alkalmazásáról, és ezt kárpáthazai szinten. Hogy nem egymást bántjuk, és nem marakodunk, hanem a szeretet által vezérelve élünk, példát mutatva a világnak. És ez nem azt jelenti például, hogy eltartjuk a parazita típusú embereket. Nem azt jelenti, hogy pénzt adunk a hajléktalannak, hogy hadd igya le magát aznap is a sárga földig, és rögzítse a jelen állapotot, hanem élelmet adunk, ha elfogadja, és ha tehetjük, kisebb munkát adunk neki egy tál ételért, ruháért. Ha nem fogadja el, az ő dolga, felelőssége. Sorbanállásnál nem egymást fellökjük, hogy pár perccel előbb végezzünk, hanem kivárjuk türelemmel a sorunkat. Ha valaki segítségre szorul a környezetünkben, és ráadásul kéri is, amit tehetünk, megtesszük érte. Megkérdezhetjük, hogy segíthetünk-e, de akkor segítünk csak ha kéri. És lehetőleg annak, aki akar önmagán segíteni. Sokan vannak, akik sírnak-rínak, de önmagukért a kisujjukat sem mozdítanák, ők azt várják, hogy mások oldják meg helyettük a problémáikat. Ha nekik segítünk, csak rögzítjük jelen állapotunkat, elvéve tőlük a feladatukat, és hogy megtanuljanak saját maguk megoldók lenni. A gyerekeinket nem azzal szeretjük, hogy mindent eltűrünk tőlük, és mindent megengedünk neki. A szeretetnek megvan a szembesítő oldala, feladata is. És még sorolhatnám… Már írtam a fejlődésről, mind fizikai, mind szellemi oldaláról, megközelítéséről, ami egyfajta iránymutató, gondolatébresztő lehet a teljesség igénye nélkül. A Mag népének ebben kellene példát mutatni, ennek megtanulásában segítve, információt átadva, példát mutatva másoknak. A Mag népének ez a feladata. Ha legtöbb Mag lélek ezt teszi, annak természetesen lesz már kihatása az ország irányítására, Kárpáthaza sorsára is, és a Föld sorsára is a példamutatáson keresztül, de az építkezést az alapoknál kell kezdeni. A Mag népének lélekszinten kódolt, hozott talán lehet képességnek nevezni, bár nem ez a legpontosabb kifejezés, hogy ezt a feladatot könnyebben meg tudja oldani, mert alapból nagyobb rálátása van lélek vagy másképp szellemi szinten a folyamatokra, könnyebben átlátja a működési mechanizmusokat, a fejlődés, a tanulási út mikéntjét. De ennek felszínre, tudati szintre kell kerülni, belső indíttatásnak meg kell lenni ahhoz, hogy egy idő után érezhető. érzékelhető legyen a hatása. Ehhez belső meggyőződésből el kell indulni az úton a fény és a szeretet útján, odafigyelve mind magunkra, mind másokra, mind a környezetünkre, néha keserves tapasztalások árán is, hogy elkezdjük érezni ezt a „belső” előnyt. Ehhez tenni kell, önmagunknak kell bebizonyítani, hogy a fény és a szeretet útját akarom járni, bármi is legyen az ára… Akiben ez felsejlik, és felszínre engedi az anyag burkán keresztül a Mag lélek fényét, az felvállalja, de ez már következmény. Aki nem, annak teljesen mindegy, milyen lélekcsaládból származik. A Mag népének tagjának lenni nem érdem, hanem feladat. Van, aki felvállalja, van, aki nem, mindenkinek saját magának kell ezt eldöntenie.