A Legfelsőbb Teremtő üzenetei 1.

 

M: Kedves Teremtő, te vagy az, akihez jelenlegi kérdésemmel, a legnagyobb bizalommal tudok fordulni. Kérlek, mondd el nekem, hogy mik a tapasztalataid arról, van-e összefüggés a bolygókat alkotó istenségek megoldandó feladatai, és a rajtuk élő lények megoldandó feladatai között.

T: A kérdésed jó, már vártam, mikor keresel fel. Tudom, hogy ezt mástól szeretted volna megkérdezni, de ebben nem is lehet igazi tapasztalata olyan léleknek, aki egy adott bolygóhoz van teremtve. Sahvani, akivel erről szerettél volna beszélni, pont ilyen. Nem is csoda, hogy nem vállalta el ezt a beszélgetést. Kicsit hamarabb is eszedbe jutahatott volna, hogy engem kérdezz.

M: Igazad van, csak azért bennem van, hogy szerintem sok embertársamnak már az is sok, hogy földönkívüliekkel trécselek, az, hogy Veled folytatott beszélgetést is közlök velük, szerintem már sok lesz nekik.

T: Ezt talán ne te döntsd el.

M: Rendben, akkor kedves Teremtőm, beszélj erről, kérlek, olyan formában, hogy más is megértse, és ne félreértse.

T: Na látod, ez itt a bonyolultabb feladat. Sokkal könnyebb lenne erről leírni a színtiszta igazat, a maga teljességében, de sajnos azzal valóban azt érnénk el, hogy jól félreértsék az emberek. Látom ám, mire gondoltál, nem lehet, hogy ezt teljességében leírjuk aztán pedig megnyomassuk olyan energiával, hogy értsék, és ne félreértsék. Tudod, hogy előttem nincsenek titkaid, és mindig lebuksz.

M: Tudom, és ezt imádom Benned, legalább nem kertelsz.

T: Legalább valaki elfogadja, hogy ilyen vagyok. Neked is mindig azt mondom, hogy ne tutujgasd embertársaid, de látom, nem is teszed. Nekik sem kéne sem magukat, sem másokat tutujgatni, de tegyék azt, amit jónak látnak. Ha valaki, akkor én biztosan nem fogok ebbe beleszólni. Minden egyes tett, és annak minden következménye az én tapasztalataimat gazdagítja, miért szólnék bele, hogy mit tegyenek. Nem véletlenül adtam a szabad akaratot, de nem véletlenül működik az ok és okozat törvénye sem. Ugye nem is rossz ez, amikor valaki jót cselekszik, és jót kap cserébe. Még fejtegethetjük ezt a végtelenségig, nem mintha nem érnénk rá, de kezdjük el a te témádat lágyan érintgetni, vagy, más szóval kapargatni a felszínét, nehogy egyelőre nagyon elmerüljünk, majd meglátjuk, mennyire mártózhatunk meg a témában anélkül, hogy elutasítóvá váljanak teremtményeim, azokon belül, a 3. dimenziós földi emberek.

Nézzük. A kérdés tényleg jó. Erről már te is szerezhettél ma némi tapasztalatot. Szóval valóban, a bolygókat alkotó istenségek is csak „emberek”. Nem, nem azok, csak vicceltem, a lényeg az, hogy nem tökéletesek. Persze ez így megint csúsztatás, mert igazából tökéletesek, ha egyszer én alkotom őket, és én az vagyok. Itt nem árt, ha megértitek, hogy mitől vagytok tökéletesek, és tökéletlenek egyszerre. Tökéletesek vagytok, mert én alkotlak mindannyiótokat, de tökéletlenek vagytok, mert egy, hogy nem méritek fel saját tökéletességeteket, amitől már nem is tudtok azok lenni, kettő, hogy csak egy apró részt képviseltek belőlem, ami önmagában is komplex kis elegy, remekmű, egyszeri és megismételhetetlen. Innen a vágy, hogy egyesüljetek velem, hogy ne csak részek legyetek, hanem a nagy egész részei, azzal mégis megegyezőek, és egyek. Leszögezném, hogy attól még, hogy csak egy parányi részt alkottok belőlem, még igenis hozzáférhettek egészem bölcsességéhez, erejéhez, akármihez, amit csak szeretnétek. Ezt mindig olyan mértékben fogjátok feltárni és birtokolni, amilyen mértékben képesek vagytok szíveteket és tudatotokat megnyitni előttem, abba befogadni teljességem, tökéletességem. Amikor majd egyé válunk, és feloldódtok bennem, akkor lesztek tökéletesek. Amíg ez nem valósul meg, addig egy csodálatos utazáson vesztek részt, aminek a kiindulópontja, és a végcélja is én vagyok. Talán emlékeztek még, én vagyok az Alfa és az Omega, a Kezdet és a Vég. Nem gondolom úgy, hogy siettetni kell azt, hogy elérjetek belőlem belém. Ez az egész út egy nem létező távolság befutása egy olyan közegben, ahol nincs tér és idő. Szóval ez a mozdulatlan mozdulat, mégis óriási jelentősége van. Olyan, mint egy kimerevített kép, ami valahogyan mégis dinamikus, mégis mozog, holott nem, de egyre gazdagodik. Itt az utazás egy belső élmény. Egyáltalán nem létezik olyan, hogy kívül, vagy belül, de ez annyira aranyos illúzió. Megtornáztatja érzékeiteket, ennek hatására lép be a dinamika a mozdulatlanságba. Én is csak elképzelem azt a sok dolgot, amit ti láttok, igazából semmi sem létezik, ti sem, minden csak elmém játéka, ahogyan ti is csak gondolatfoszlányaim vagytok. Remélem, azért élvezitek, mert ahogyan én teremtek a gondolataimmal, úgy ti is képesek vagytok teremteni sajátjaitokkal.

Emlékeztek még, a saját képemre formáltalak benneteket. Ettől még nem vagyok humanoid, sem szakállas tata, vagy hát ősz szakállú bölcs öregember. Egyáltalán nem vagyok öreg, ez kissé sértő is rám nézve. A ti szempontotokból talán annak tűnök, de mivel nincs idő, ezért korom sincs. Én folyamatosan megszületek, miközben folyamatosan a végemhez érek. Ekkor transzformálódok, újra kezdődök. Ez az, amire azt mondtam, hogy egy kimerevített kép, ami mozog. Egy pontban történő mozgás, egy pontban lévő távolság. Egyszerre minden és semmi. Egyszerre létező és nem létező. Nincs olyan, hogy nem én. És mivel én létezem, kérdésessé válik, hogy van-e olyan, hogy nem létezem. Én csak egy aprócska pont vagyok. A pont bár létezik, a ti definícióitok szerint nincs kiterjedése. Ezzel írtatok le engem a legtökéletesebben. Én egy pont vagyok. Ebből érthetitek meg, hogy tudok egyszerre létezni és nem létezni.

Legyünk őszinték, még nem kerültünk közelebb a feltett kérdéshez, ne is figyelmeztess, tudom, észrevettem. Egyáltalán nem biztos, hogy eljutunk oda, mint mondtam, nincs idő, úgyhogy ne is siettess!

Forrás: www.uzenetekazeterbol.blogspot.com