Z: Csak azért szakítom meg üzeneteimet, hogy egyszerre ne legyenek olyan nagyon hosszúak, de mint említettem, egyszerre is le tudnám diktálni szent könyvemet, csak lehet, hogy a médium idegei nem bírnák.
M: Tudod kedves Zilon ez érdekes, mert amíg itt ülök és szakadatlanul írok, érzem, hogy az információval együtt energiát is adsz, hogy le tudjam írni, amit üzensz az embereknek. Ettől persze még elfáradok egy idő után, de azért ne hagyd abba.
Z: Tudom, hogy amúgy is fáradt vagy, és inkább pihennél, de akkor is meg szeretném osztani ezeket a dolgokat az emberekkel. Úgy gondolom, joguk van tudni az igazságot, és így talán jobban tisztába kerülnek azzal, ami valójában történt velük. Tudom, hogy ezt vállalták, de a felejtés fátyla eddig olyan erős volt, hogy esélye sem volt a nagy többségnek, arra, hogy akár egy kicsit is belelásson a dolgok működésébe.
Kicsit erről is beszélnék. Ez sem tetszik, ezt is meghatározhatják az adott, bolygó szintű teremtők. Mindenki maga állíthatja be, hogy a felejtés fátyla mennyire legyen vastag. Érdekesen hangozhat, de így van. Bizony, Jahvénak nem állt szándékában az, mint mondtam, hogy gyorsan fejlődjön az emberiség, így ezt is bevetette a fejlődés lassítására. Ha jól megnézitek, alig volt pár olyan ember, akinek a valódi memóriája megvolt. Ott volt például Jézus. Micsoda ellenállást váltott ki az élete sokakból. Mindenáron el akarták pusztítani, főleg Jahve hívei, mert azt tanította, hogy a Teremtő, vagy Isten, mindenkiben benne lakozik, és nem kívül kell keresni. Aztán azt mondta, hogy a szeretet az, ami mindannyiunkat összeköt, a bizalom az Egy Teremtőben az, ami hitet ad, de nem is kicsit, hanem akkorát, hogy azzal gyógyítani, sőt, hegyeket lehet megmozgatni. Szörnyű tragédia lett volna Jahvénak, ha ez tisztán kiderül és az emberiség tudata átáll erre. Inkább hamar ki is irtotta az emberek soraiból, aztán a tanításait úgy eldeformálta, hogy az teljes mértékben hasonlítson a Jahve imádatra. Ha jól megnézitek, minden kivetített istenhit egy sémára épül. Mutass be áldozatot, engeszteld mert féltékeny, haragvó, tartsd meg a parancsolatokat, légy jámbor és engedelmes, alázattal tűrd, hogy kihasználnak, mert majd akkor részed lesz a mennyországban. Ha azonban a saját igazad hangoztatod, felvállalod önmagad, akkor el kell téged taposni, mert kilógsz a hangyatársadalomból és veszélyes elem vagy, aki ellene megy az árnak. Szükség van továbbá közvetítőkre, akik megmondják neked, hogy mit akar az isten, vagy az istenek. Nézzetek jól körül, az iszlám is ilyen, a zsidó vallás is ilyen, a görög, a kései egyiptomi, mindegyik ilyen. Alig találsz olyat, amely azt hangsúlyozza, hogy az Egy Teremtő te magad vagy. Jézus mond ilyet, hogy az Atya és én egyek vagyunk. Keresztre is feszítették érte.
Ennek is véget vetek. Ez többé nem lesz így. Számomra, mint mondtam, a legfontosabb az Egy Teremtő. Őt nem kell ajnározni, Neki nem kell alázatoskodnotok, semmit sem KELL Neki tennetek, vagy Érte. Ő maga alkot benneteket is, ahogyan a követ, a Földet, vagy a levegőt is. Minden Ő, mert rajta kívül nincs senki más. Én is Ő vagyok. Jahve is Ő volt. Jézus is, de Mohamed is, Buddha is, és a szomszédnéni is Ő. Meg a tyúkok a kertben és a madarak a fákon, a virágok, a búza, a béka, a pók, ez is mind Ő, az Egy Teremtő. Nincs olyan, hogy rajta kívül. Csak Ő van. Ezért nem büntet. Miért büntesse meg saját magát? Nem tud neki ártani senki. Minden benne történik, benne zajlanak az események. Minden, ami történik, az ő tapasztalatait bővíti. Ő maga az élő szeretet, tudatosság, és legfőbb jó, a mozdulatlan mozgató, a teremtő, akit senki nem teremtett, mert mindig is létezett. Én látom bennetek Őt. Ezért sem akarom, hogy szolgáim legyetek. Hogyan akarhatnék ilyet, gondolkozzatok! Hogy a rezgéstartományokban hol tart a tudatosságotok, az csak tőletek függ. Viszont vannak törvényszerűségek, amiket ti is ismertek, csak nem megfelelően alkalmaztok. Ilyen például a vonzás törvénye is. Hasonló a hasonlót vonzza. Ez önmagában is alapja a kauzalitásnak. Ilyen egyszerű. És ott a vágy, bár ez már csalóka, mert felfelé és lefelé is vonzza, húzza az élőlényeket. Ebből adódik aztán rengeteg dolog, amik segítik, vagy akadályozzák életeteket, választásotok szerint.
Viszont amikor úgymond meghaltok, bár nincs halál, mert a Teremtő, ahogy nem keletkezett, úgy nem is ér véget, vagyis az élet örök, de amikor testet cseréltek, akkor van egy köztes állapot, amikor csak a lelketek és szellemetek van jelen. Itt döntitek el, hogy amikor újból testet vesztek magatokra, akkor mit akartok megtapasztalni. Itt értékelitek az előzőleg leélt életeteket, életeiteket, és azzal, azokkal összhangban tervezitek meg a következőt. Itt egészen tudatosak vagytok, nincs feledés, visszatértek a memóriába, illetve annak egy elég magas szintjére, legalábbis ami a fizikai életeteket illeti. Annál mindenképpen tudatosabb állapot. Mindent jól megterveztek, összebeszéltek, látjátok az összefüggéseket egy bizonyos szinten, aztán amikor testbe bújtok, elfelejtetek mindent. Azt, hogy honnan indultok, hova tartotok, és mit akartok csinálni. Itt jövök a képbe én. Nem hagyom, hogy ennyire elfelejtsetek mindent. Bizony emlékezni fogtok sokmindenre. Amire meg nem, azt is könnyebben feltárhatjátok, mert lesznek módszereitek. Mindenki számára könnyebb és gyorsabb lesz a fejlődés ezáltal. Azért ne örüljetek, mert így is csak abban a tempóban lesztek képesek haladni, amit el is bírtok viselni. Viszont nem lesztek úgy kezelve, mint magatehetetlen csecsemők, vagy öntudatlan állatok. A felelősségetek is nagyobb lesz, mert ha így is hibáztok, hát a következmények is gyorsabban fognak jönni. Szerintem ez így lesz jó. Aztán persze meglátom, hogyan haladtok. Rengeteg olyan dolog van, amit árnyalatonként is lehet változtatni, vagy ha kell, személyenként, tudatosságtól függően, így senkinek nem esik bántódása. Mindig figyelni fogok az apró eltérésekre, és kiegyensúlyozom a lehetőségeket. Tudom, hogy az egyforma lehetőség azt jelenti, hogy személyre szabott fejlődésmenetre van szükség. Általánosítani nem is lehet. Mint 7. dimenziós lénynek, ez menni fog, személyenként oda tudok figyelni mindenkire, nem kell attól tartanotok, hogy sok a munkám, sose higgyetek annak, aki mást mond. Ne vágyjon ilyen feladatra az, aki ere sem képes.
Van még valami kérdésed?
M: Most pillanatnyilag nem jut eszembe semmi kérdés, kicsit pihennék. Te szeretnél még valamit most megosztani az emberiséggel?
Forrás: www.uzenetekazeterbol.blogspot.com
Kedves Zoltán!Érdeklődve figyelem az írásaidat,időről időre ahogy megjelennek.Tudjuk,hogy aki a fény útján jár az nincs könnyű helyzetben,sosem volt...Az emberiség egy része még nem ért meg az igazságra,egyszerűen sokan nincsenek azon a tudati szinten.Nem szeretem a negatív kritikát amit kapsz,mert én úgy gondolom,hogy ha valaki nem ért veled egyet az ne olvassa az írásaidat vagy ha mégis akkor ne sértő módon kommentáljon.Az utóbbi időben elég sok egymástól eltérő információ jelent meg különböző csatornákon,így érthető,hogy az emberek bizalmatlanok lettek.Sosem lehetünk teljesen biztosak a csatornázó tisztaságában...Eddig megmondom őszintén nem érdekelt,hogy ki a bolygónk teremtő istene ,mert akkor még nem tudtam,hogy mindenkinek karmája és szerződése van,csak egyszerűen az járt a fejemben és nem értettem,hogy milyen isten az aki ezt eltűri ami ezen a bolygón folyik.Természetesen mára már másképp látom a dolgokat és tudom,hogy nagyon nehéz karmát vállalt fel az emberiség,pontosabban a lelkek és földanya is.Szivből örülök,hogy az emberiség új teremtőt kapott a Vízöntő korszakára.Sok szeretettel üdvözlöm,és remélem,hogy az emberiségnek mint fajnak Apja lesz ,barátja és tanítója is egyben.Én elfogadom Őt és innét kezdve nem érdekel más emberek véleménye a saját utamat járom és Te is tedd azt Zoltán.Járd az utadat én továbbra is hű olvasód maradok:)
VálaszTörlésKedves Gonda Sándorné!
TörlésRitka az olyan tudatos lény, mint te, aki nem bírálja az itt megjelent írásokat, nem félreérti, hanem valóban érti. Sok olyan dolog van folyamatban, amit nehéz figyelemmel kísérni, pláne érteni, ezt tudom. Ezért nem is ítélek el senkit, aki aki hangot ad nemtetszésének. Különböző utakon, különböző irányokba haladunk. Én igyekszem alkalmazni a "Ne itélj, hogy ne itéltess!" irányelvet életemben. Azt is tudom, hogy nehéz összefüggésekben gondolkodni, bár tapasztalataim szerint nem lehetetlen. Kiforgatni más szavait, mondanivalóját sokkal egyszerűbb, nem is csoda, ha inkább ezt teszik. Nem zavar, mindenkinek szintjéhez mérem megnyilvánulásait. Olyankor viszont, amikor ilyen pozitív kritikát kapok, felcsillan bennem egy kis reménysugár, hogy talán van értelme képességeimet használnom, amivel kapcsolatot tudok teremteni sok, eltérő tudatossági szinten lévő lénnyel. Ezt az utat járom, mert ez a döntésem. Mindenki járja azt az utat, amit szeretne.
Úgy tartom, hogy ha csak egy embernek is segíthetek megtalálni az utat önmagához, akkor már nem volt hiábavaló a munkám.
Köszönöm a bíztatást és a megerősítést!
Szeretettel:
Lejegyző