Javaslatok, mire figyeljünk, amennyiben a fény és a szeretet útját választjuk, és ezáltal fejlődni szeretnénk.
Fő szempont, amit sokan nem értenek, félreértenek, az a tudatosság.
Ez annyit tesz, hogy mennyire figyelünk oda tetteinkre, érzéseinkre, gondolatainkra, abból a szempontból, hogy mit okozunk magunknak, más embereknek, állatoknak, növényeknek, röviden a környezetünknek. A tudatosság minden időpillanatra vonatkozik, talán az alvás kivételével, bár azt is meg lehet tanulni, irányítani, még ha fokozatosan is. Először nehéz, sok időt és energiát igénylő lehet a minden pillanatban történő tudatosság, tudatos élet, de amint kezdünk belejönni, automatikussá válik minden élő tisztelete, és ez a típusú hozzáállásunk, azután már nem igényel akkora odafigyelést.
A környezetünktől minket érő hatások jó része, még ha nem is mindig 100 %-ban, mutatja, mi van, mi zajlik a bensőnkben. Ha káosz van körülöttünk, legalábbis azt érzékeljük, akkor káosz van a bensőnkben, főleg a fejünkben. Ideje rendet tenni saját magunkban.
Amennyiben kívül úgy tűnik, hogy káosz van, de az nem zavaró nekünk, mert már meglátjuk a káosz mögött az okot, a kozmikus rendet, már nem érzékeljük azt káosznak.
Ha például ártó szándékokat látunk magunk körül, beszólogató, gonoszkodó, minket rossznak beállító emberek vesznek körül, életünk valamely területén, akkor ezen kell dolgoznunk magunkon. Érdemes megvizsgálni minden visszajelzést rólunk, tetteinkről, és elgondolkodni rajta. Ha az az érzésünk, van benne igazság, változtassunk rajta. Ha azt érezzük, hogy csak bántani akarnak minket vele, mert például ilyen napja van az illetőnek, mérjük eszéhez, és hogy ő a tudatosság ezen szintjén áll. Mindezt sértődöttség nélkül. Amikor már ez nem zavar minket, elfogadjuk a másik embereket olyannak, amilyenek, megoldottuk a problémát, feladatot. Attól a többi ember olyan amilyen, de már nekünk nem tükörképet mutat, hanem próbatételt, hogy valóban megoldottuk-e. És még azt mutatja, hogy bennünk is vannak olyan tulajdonságok, amilyenek a többiekben, minden esetben feladat az is, hogy elfogadjuk saját magunkat. Mert minden emberben és más teremtett lényben van jó és rossz is. (Ez a dualitás világa, ami felnyúlik az angyalok alatti legutolsó szintig, a kilencedik dimenzióig.) Az már a mi döntésünk, hogy a negatív tulajdonságainkat kiéljük-e, használjuk-e.
Az elfogadás része a tisztelet, más emberek, lények, a természet, növények, állatok tisztelete tudva, hogy azok is a Legfelsőbb Teremtő megnyilvánulásai, tehát velünk egyek. Például nem bántunk sem szóval, sem tettel szándékosan, sem meggondolatlanságból, indulatból más embereket. Nem ölünk meg állatokat azért, hogy megegyük, ha van lehetőség növényi táplálékra. Ritka azon helyek száma és területe a Földön, ahol nem tudnak elég növényt termeszteni táplálkozás céljából. Azokon a helyeken pedig nagy tisztelettel és megköszönve az állatnak áldozatát, veszik el életét. (A meggondolatlan emberi túlszaporodás, mint ok következménye is lehet az éhezés sok helyen.)
A növényeket is le lehet szedni és aratni kellő tisztelettel. És például ne tépkedjük feleslegesen az utcán útba eső bokrokat, belső feszültségünk levezetéseképpen. Tiszteletből szedjük össze a szemetet magunk után és még sorolhatnám.
És ezeken felül az egyik legfontosabb, mire tanítjuk, neveljük gyermekeinket, milyen példát mutatunk nekik?
A következő: tiszteljük-e önmagunkat annyira, hogy mindent megteszünk fejlődésünkért?
Eljárogatunk mindenféle tanfolyamra, előadásokra, rendezvényekre látszattevékenységként, hogy kifelé azt mutatva, hogy mi teszünk a fejlődésünkért, azután sok esetben a jegyzet a fiókba kerül, kitesszük az oklevelet a falra és ennyi volt. A hallottakon való elgondolkodás, mérlegelés, igazságtartalom megvizsgálása után a mindennapjaink részévé beillesztés legtöbbször elmarad. Minden hallott olvasott információt kellő távolságból vizsgáljunk meg. Vajon a fény és szeretet vezérli, valóban erre vezet-e. Szerepel-e benne a felelősség kérdése, saját életünk és másokra való hatásunk szempontjából?
Amennyiben másokon való segítés a tanfolyam célja, mennyi belőle a beavatkozás. Elmondták-e kellő hangsúlyozással, hogy kérés nélkül nem segítünk. Mások helyett nem oldunk meg feladatot. Nem vesszük el betegségét, hanem csak segítünk rávezetni a megoldásra, amit a másik embernek kell megtennie, legfeljebb tünetet enyhíthetünk, hogy ne a fájdalomra tudjon csak figyelni, és legyen ereje a megoldáson gondolkodni, dolgozni. A természetgyógyász tüneti kezelést ad-e, vagy segít felderíteni a kiváltó okot, és esetleg kérésre ad-e tanácsot a megoldásra?
Hallgassunk a belső intuícióra. Ám vigyázat, ezt sem árt kellő távolságból nézni, mivel lelkesedésünk, vágyaink megtéveszthetnek minket intuíciónak álcázva. Amennyiben a legkisebb lehetősége van, hogy nem éppen tiszta az intuíciónk, vagy érezzük, hogy lelkesedésünk miatt nem biztos, hogy az, inkább kérjünk megerősítést rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése