Fénykereszt és Lejegyző üzenetei 7.

Ennek a fajnak is megvan a maga története. Velük is ellenünk irányuló támadás miatt kerültünk kapcsolatba. Ismét a szeretet ereje bénította meg fegyvereiket. De furcsa dolgot láttunk. Nem a kezükben tartották a fegyvert, hanem a szájukban elhelyezett, vagyis beépített fegyverből akartak lőni. Mint kiderült, ők is biorobotok. Elég furcsa számunkra, hogy fejlett fajok tömkelege leigáz másokat, hogy aztán mint biorobotokat használja őket fegyverként. Sajnos mégis van ilyen, nem is kevés esetben.

Visszatérve kis barátainkhoz, látszott bennük a fehér Fénymag, csak jó nagy sötétség vette körül, ami a beépített gépeknek volt köszönhető. Viszont a szeretet hatására nem csupán megbénultak a fegyvereik, hanem az agyukba épített irányítórendszer is kisült. Visszanyerték az őket összekötő telekommunikáció képességét. Ez annyit takar, hogy abszolút mértékben egymásra vannak hangolva agyhullámaik, így még ha milliárd fényév távolságra is vannak egymástól, megosztják egymással a látottakat, tapasztaltakat. Van egy különleges küldetésük is, mégpedig az, hogy jobbá tegyék a dolgokat.

Mint később megtudtuk, a saját bolygójukon nem nyúltak semmihez eddig, mert úgy gondolták, így a legjobb minden, ahogy van. Eléggé kis termetűek, és nem túl erősek, viszont nagyon hajlékonyak, mozgékonyak, gyorsak. Nekünk úgy tűnik, mintha fel lennének teljesen pörögve, és mint a villám, hol itt, hol ott cikáznak. Mégis, bármit tegyenek, teljes összhangban teszik a többiekkel. Ez a felpörgött életmód arra is következtetni enged, hogy igen szaporák. Ez nem is csoda, hiszen a bolygójuk nagy része erdős, mint egy nagy dzsungel. Bizony hamar zsákmányként végzik, mert elég sok a ragadozó. Arra mégis nagyon ügyeltek, hogy ne szaporodjanak túl. Ilyen vad környezetben is hamar kifejlődött magas intelligenciájuk, ami viszont a többi élőlény sorából magasra emelte őket. Talán pont ennek a magas intelligenciának köszönhető, hogy nem hoztak létre városokat, hanem úgy hagyták a természetet amilyen, és alkalmazkodtak, elfogadva azokat a lehetőségeket, amelyeket a bolygó adott nekik.

Ez a hajlékonyság, fürgeség, és mérhetetlen jóindulat tette őket gyengévé is, és nagyon jó alannyá. Eleinte, mikor összefogdosták őket, meg tudtak szökni, összehangolt akcióikkal, aztán elfogóik rájöttek, hogy ha blokkolják a köztük fennálló telepatikus kapcsolatot egy zavaró hullámot kibocsátó mikrochippel, akkor bizony magukra maradva végrehajtják a rájuk bízott feladatot. Ettől függetlenül folyamatosan figyelték környezetüket, azt is, ahova küldetéseik alkalmával mentek, figyelték a gépek, a rendszerek működését, és eltárolták agyukba, hogyan lehetne az adott rendszerek hibáit kiküszöbölni. Vártak arra, hogy ismét szabadok lehessenek, és végre funkciójuknak megfelelő feladatot lássanak el az univerzumban, vagy csak egyszerűen hazatérhessenek és ismét csak az őket zsákmányállatnak néző ragadozók elől meneküljenek, mint a régi szép időkben.

Eljött a szabadságuk pillanata, általunk. Szíriuszi szövetségeseink segítettek nekik visszanyerni eredeti szerveiket. Mikor agyuk ismét működött, kérték, hogy küldjünk szeretetet arra a bolygóra, ahol fogva tartják őket, hogy a társaik agya is megszabadulhasson. Így is tettünk, és sikerült mindannyiuknak megszökni. Örömükben rengeteg dolgot megjavítottak, amelyik hajó kérte, kijavították a hibákat, felfejlesztették a rendszereket. Akár mennyire is fejlettek a szíriusziak, nekik köszönhetően technikailag megint vagy 100 évet léptek előre. Pillanatok alatt átlátták a technikájukat. Kicsit furcsa is volt, hogy állandóan a gépeket pötyögtették, már-már akadályozva a szíriusziakat a munkájukban. Most meg annyira fejlettek lettek a gépek, hogy ott kellett maradnia néhány kis gyíknak, hogy megtanítsák őket használni, amik immáron teljesen hibátlanul működnek. Ebben a fejlesztésben részesítették azokat a hajókat is, akik nem szorosan a Fény Szövetségébe tartoznak, például a már említett kalmár faj hajóit is. Arra is ösztönösen ráéreznek, mi az, amit képes az egyes fajok elméje befogadni, és mi az, amit már nem, ebből adódóan más fejlesztéseket hozhatnak létre egyes fajoknál, mint másoknál. Nagyon fejlett az igazságérzetük is, ők sem ölnek, inkább megbénítják ellenfelüket.

Sokan visszatértek saját bolygójukra. Ott viszont úgy döntöttek, hogy városokat hoznak létre, saját védelmükben. Már látják, tapasztalják, hogy sokkal többre hivatottak, mint azt eddig képzelték. Így rendelkezésére állnak azoknak, akik kérik. Hogy miből tudnak városokat létrehozni, ami megvédi őket, mégis érintetlenül hagyja szeretett bolygójuk élővilágát? Egyértelműen Fényből. Ezekben a városokban immár teljes biztonságban vannak, fejlesztik magukat spirituálisan. A tanácsunkat megfogadták, és a bolygó különböző pontjain felállítottak őrhelyeket, ahonnan az egész eget, bolygójuk körüli űrt kémlelik. Ha valaki közelít, akkor szeretet sugároznak felé. Amennyiben jószándék vezérli a közeledő hajót, akkor ennek nyilván örülni fognak, ha nem, akkor viszont lebénulnak rendszereik, és inkább távoznak.

Boldogok vagyunk, amikor látjuk, hogy galaktikus testvéreink ekkora fejlődésen mennek keresztül!

Hiszem, hogy minden egyes fajnak megvan a mag a saját küldetése, szerepe az Univerzumban. Minden egyes dimenzióban. Érdemes azon elgondolkozni, hogy mi a miénk. Én látom, de nagyon érdekel, más mit gondol erről, kinek tűnnek fel a nyilvánvalóságok annyira, hogy magában sikerüljön összeállítania a részleteket. Mindenki nézzen mélyen önmagába, és keresse meg azt, amiben mi egyedülállóak vagyunk az Univerzumban. Érdekes feladat, és csodálatos felfedezés annak, aki vállalja.