2012. október 29., hétfő

A Legfelsőbb Teremtő üzenetei 5.

 
T: Most vegyük kicsit át kedvenc témámat is, a halált. Milyen érdekes, hogy hisztek valami ilyesmiben. Úgy vélitek, hogy ahhoz, hogy megújuljatok, egy új fizikai testet kell létrehoznotok, azt is úgy, hogy egy másik fizikai testből jöjjön létre. Vagyis ahhoz, hogy új tudatossági szintre léphessetek, kénytelenek vagytok előbb meghalni, majd egy apától és egy anyától, az anyaméhből kipottyanni, ezzel biztosítva magatoknak a tiszta lapot, egy új kezdethez. Mennyire tévedtek, de ez is az illúzió része. Ezért is van a felejtés fátyla. Ez annyira illuzórikus gondolat, hogy akkor már miért ne férne bele az is, hogy újra és újra meg kelljen keresnetek magatokban engem, különben nem találjátok meg a kivezető utat, saját labirintusotokból. Ezt a labirintust ti építettétek magatoknak. Aztán, hogy izgalmas legyen a játék, még időbeli korlátot is állítotok magatoknak, hogy kb. 60-100 év alatt meg kell találnotok az egységet velem, vagy megint elölről kezdhetitek, egy újabb apró testben, és megint mindent elfeledtek, hogy teljesen tiszta legyen az a lap, ha már egyszer ez az egész azért van, hogy tiszta lappal indulhassatok megint a keresésnek. Így jutottatok el a karmához. Aztán, amikor végre meghaltok, kicsit többet visszaszereztek elfeledett tudatosságotokból, akkor aztán elemzitek, hogy mit rontottatok el, vagy mit csináltatok jól az elmúlt fizikai megtestesülésetek során, és még arra is vetemedtek, hogy nem elég a tiszta lap, de azért emlékeztetitek magatokat, hogy egy csomó mindent rosszul csináltatok, azt bizony ki kell javítanotok, mert gyötör titeket a bűntudat, hogy valamit nem csináltatok megfelelően. És kiderül, hogy magatokat is becsapjátok, mert nem is annyira tiszta az a lap.

A fizikai testetek egója természetesen alacsonyabb rezgésszámú, mint amikor nincs fizikai testetek, vagyis amikor épp a halálon túl vagytok, akkor fénytesteteket nem keményítitek kéreggé, tehát ahhoz kapcsolódik egy magasabb rezgésű egó. Ő az, aki értékel, akinek nem tetszik, hogy valamit rosszul csinált alacsonyabb rezgésű megtestesülése. Azért valahol bizarr, hogy ennyire szeretitek magatokat kínozni. Nem is értem miért, de biztos ez egy jó játék, ha ennyien játsszátok. Vagyis ezzel kapcsolatban az van, hogy van egy szellemetek, aki tudja, hogy velem egy és ugyanaz. Ez a szellem aztán úgy dönt, hogy kicsit alábbszáll a rezgéstartományban, mert kíváncsi, hogy ott mi található, milyen szabályok működnek. Ez a lélek, vagy a magasabb rezgésű egótok. Amikor szellemetek úgy dönt, hogy megnézi, alantabb mi van, akkor már ő is egy egó, mert valami rajtam kívüli dolog akar lenni. Megmutatja, hogy önálló, így alászáll. Így a választott alacsony rezgés és maga között létrehoz egy átmenetet, ez a lélek. Aztán innen már alá tud szállni akár egy egészen alacsony rezgésre is. Aztán azzal játszik, hogy egy alacsony rezgést hogyan lehet arra motiválni, hogy az emelkedő spirálkarra álljon. De ez egy óriási csapda, mert ilyet, mint mondtam, senkinek és semminek nincs joga megtenni.

Ezért van ez a rengeteg illúzió, mert a szellemetek próbálgatja magát, milyen a meggyőző ereje, hogyan tud magához felhúzni, hogyan tud átváltoztatni alacsony rezgést magasabbá. Igazából a lélek nem véletlenül átmenet a test és szellem között, mert már írtam, hogy ha két különböző rezgés közelíteni próbál egymáshoz, akkor létrejön egy közös nevező, na ez a lélek. Közvetít, próbálja összehangolni, egymáshoz közelíteni a két eltérő rezgésszámot. Persze mint mondtam, ez teljesen hiábavaló próbálkozás.

Viszont amikor az alacsonyabb rezgés ráeszmél, hogy egy velem, akkor egyesül a tudat, vagyis az alacsony rezgésű test, a lélek, vagyis a közös nevező, és a szellem, vagyis az elsődleges, magas rezgés, és nem csak összeadódnak, hanem valami többet hoznak létre, persze, mert én sokkal több vagyok, mint három szám összege, én végtelen vagyok, és velem egyesül olyankor az energia. Még itt is csodás utazás kezdődik, mert nem kell rögtön feloldódni bennem, az egyesülést meg lehet úgy is élni, hogy a szeretetspirál emelkedő karján haladjon felfele a részecske, így részesül végtelen tökéletességemből, mégis utazás az utazás, és megannyi élménnyel gazdagodik, miközben a magasabb és magasabb rezgésszámokat érinti. Minden egyes rezgésszám egy új világ, rengeteg aspektussal, rengeteg összefüggéssel. És mindig van valami, amiben lehet gyönyörködni.

A lényeg, hogy ha bárhol hatást akar kifejteni a részecske, akkor megszűnik megfigyelői posztja, és aktívvá válik, ezzel újabb és újabb illúziókat teremtve. Ez nem baj, sőt csodás, mert így ismerhető meg a sok különböző rezgésszám adta megannyi fantasztikus lehetőség. Amikor már a részecske kinézelődte magát, dönthet úgy, hogy megint emelkedik, akkor ismét közelebb kerül hozzám. Amit én tanácsolnék, hogy amikor aktívak vagytok, akkor is legyetek szemlélődők, így nem vesztitek el velem a kapcsolatot, egységben maradtok velem, és így lehet teljes élmény az utazás, ahol bejárjátok a nem létező távolság minden zegzugát, mindent érzékelhettek, ami van, és ami egyben nincs. Így tudtok teljes jogú társteremtőimmé válni.

Én is egyszerre vagyok aktív és passzív, a mozdulatlan mozgató, a teremtő, akit sosem teremtettek, és mégis mindig létezett. A kiterjedés nélküli pont, ami tartalmaz mindent. Én vagyok az, ami megnyilvánul és ami nem nyilvánul meg. Én vagyok a megnyilvánult megnyilvánulatlanság. Egyszerre vagyok minden, és semmi, de mégis valami, ezért a legegyszerűbb azt mondani: Vagyok aki Vagyok.

És mindannyian egyek vagyunk. Most már világos, hogy miért nem ér sokat, ha mindenféle gyógyítóhoz eljártok, mindenféle tanfolyamon részt vesztek ahelyett, hogy a velem való egységet keresnétek önmagatokban. Magatok hathattok magatokra, és senki más. És ti is csak úgy tudtok hatást gyakorolni önmagatokra, ha velem egyesültök. Csak ez az egy igazi hatás létezik, a többi illúzió.         

Forrás: www.uzenetekazeterbol.blogspot.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése