Földanya üzenetei 4.

 

M: Kedves Földanya. Érkezett egy olyan kérdés, amire már tudom ugyan a választ, mégis arra kérlek, hogy fejtsd ki kérlek a miérteket, az okokat, amiért a dolgok így alakultak. A kérdés egyszerű, azt írják sokan, hogy amikor megérjük az átmenetet, akkor lesz három nap sötétség, amire jó felkészülni. Mesélj kérlek az átmenetről, és arról, lesz-e ez a három nap sötétség, mielőtt megpillanthatjuk új otthonunkat. Közeleg a december 21, a határidő, a váltás dátuma. Gondolom ez a kérdés nem csak egy embertársamat foglalkoztatja, hanem sokakat.

F: Kedves emberek. Rengeteget változott a helyzet, ez valóban így van. Nem lesz 3 nap sötétég, nem lesz igazi nagy váltás és átmenet, hanem minden idővel fejti majd ki hatását. Észre fogjátok venni természetesen a változásokat, de azt is tudnotok kell, hogy a 3 napos sötétség abban az esetben jött volna létre, ha az emberiség kollektíven, de legalábbis egy bizonyos százalékban az 5. dimenzióba kel át. Igen, ez volt a terv, le is írtátok megannyi helyre, de sajnos ez már a múlté. Igazából ez egy hosszú távú terv végét jelentette volna, és ez a terv megbukott, így nincs módotok arra, hogy nagyobb tömegben keljetek át az 5. dimenzióba. Akik fejlettségük okán ezt mégis megteszik, nekik valóban számolni kell a 3 napos sötétséggel. Ebben a három napban megélik eleinte a teljes magányt. Ha ekkor kétségbeesnek, akkor lelkük visszahull, de lehet, hogy már nem a saját testükbe, amit eddig birtokoltak, hanem meg kell várniuk, míg újra inkarnálódhatnak. Az, aki nem esik kétségbe, a magány érzése után megtapasztalja majd a tökéletes egységet. Ekkor visszakapja teljes teremtőerejét, sőt ki is próbálhatja magát, de ehhez hatalmas tudatosság szükségeltetik, mert a hatalmas erő bizony hatalmas felelősséggel is jár. Amikor mindezen tapasztalatokon átment, akkor lesz felkészült az 5. dimenziós létre. Ekkor megalkotja ismét fizikai testét ebben az új közegben. Már képes lesz rá, hogy ha úgy tetszik, átformálja testét igényei szerint. Ekkor már nem köti a halál, szabadon megújíthatja magát, amikor úgy érzi, régi teste nem szolgálja tovább szellemi fejlődését. Természetesen az, aki eljut az 5. dimenzióba, sem kell, hogy üldögéljen a babérjain, mert aki nem a megfelelő irányba fejlődik, innen is visszaeshet.

Most kár erre a tapasztalásra több szót fecsérelni, miután az emberiségnek nem ebben lesz része. Térjünk vissza arra a történetre, ami régi időkbe nyúlik vissza, és aminek a végén a fenti folytatás volt várható. Az egész folyamat több ezer évre nyúlik vissza, de most erre sem térnék ki. Megegyeztünk Jézussal, hogy már lassan elég lesz Jahvéból, vagy Allahból, vagy hívja ki aminek akarja, az előző Társteremtő tevékenységéből. Az utóbbi pár ezer évben az én spirituális fejlődésem felgyorsult, én tartottam magam az eredeti ütemtervhez. Ő ellenben annyira el volt varázsolva saját nagyszerűségétől, hogy folyamatosan önnön dicsőségében akart fürdeni. Nem törődött sem velem, sem azzal, amiben megegyeztünk. Gondolta, hogy majd örökké rajtam élősködhet. Mi Jézussal kiokoskodtuk, hogy szépen eltávolítjuk. Ebben kértük a Fénykereszt és a Lejegyző segítségét, akik vállalták, hogy a végső időszakban testet öltenek az emberek között, hogy lássátok, hogy ők is csak közületek valók, és így adják át a végső tanításokat, és átvezessenek titeket a változáson, jól felkészítve benneteket, hogy amikor megélitek a magányt, ne essetek kétségbe. Kitaláltuk, hogy úgy tudnánk ezt a legkönnyebben kivitelezni, hogy egyre több fényt és tudatosságot csepegtetünk fokozatosan az emberek elméjébe. Erre a legjobb módszernek az tűnt, hogy egyre magasabb tudatosságú gyermekekkel ajándékozzuk meg az embereket. Ezeknek a gyermekeknek különböző feladatuk volt. Először az indigó gyermekek jöttek, az ő dolguk, hogy lerombolják azokat a téveszméket, régi rossz szokásokat, amik az embereket az álomvilágban tartják. Nagyon intelligens, erős akaratú gyermekek jöttek a világra, nyitott elmével.

A következő lépés a kristály gyermekek születése volt, akik már azért empatikusabbak, ők összefogták volna az emberiséget, szeretetet, megértést, alázatot hozva közétek. Ők is rendkívül nyitottak, nagy tudásúak. Aztán az utolsó időkre jöttek volna a szivárvány gyermekek, akik a végtelen teremtőerőt, a fényt hozták volna közétek. És voltak még a fénygyermekek is tervben, akik az átalakulásban játszottak volna hatalmas szerepet, de igazi munkájuk csak az 5. dimenzióban kezdődött volna, ahol segítettek volna benneteket az ott maradásban, a tudatosodásban. Igazi, bölcs tanítóitok lettek volna.

Igazából ez a kísérlet már egyszer sikerült, igaz nem rajtam, hanem más bolygón, de akkor még úgy tűnt, hogy teljesen kivitelezhető lesz itt is. Csak hiba csúszott a számításainkba. Annyira kötött titeket a Társteremtőm megannyi szabálya, hogy képtelenek voltatok olyan szintre kerülni, hogy be tudjátok fogadni az új generáció tudását, hogy megértsétek, mit akarnak nektek tanítani. Kezdtünk kicsúszni az időből, végül késve, de elkezdtük a 1990-es években az indigó gyerekek lehozatalát. Abból látszott, hogy kísérletünk eleve bukásra van ítélve, ahogyan ezekhez és mellesleg az összes többi gyermekhez hozzáálltatok. Sajnos nálatok, embereknél az a helyzet, hogy aki már felnőtt, az azt gondolja, hogy mindent sokkal jobban tud, mint mások, pláne a nála fiatalabbak. A gyermekeket lenézitek, értelmi képességeiket vitatjátok. Borzasztó volt látni, hogy ott voltak ezek a kimagaslóan intelligens indigó gyermekek, akiket már nem lehetett a régi begyöpösödött szokások szerint tanítani, erre azt mondtátok rájuk, hogy hiperaktívak, meg mindenféle elmebajjal kezeltétek őket, ahelyett, hogy felismertétek volna, valamin változtatnotok kellene. Teljesen megnyomorítottátok ezt a nemzedéket. Én viszont már nem hagyhattam abba, jöttek a kristálygyermekek, akik olyan szempontból némileg szerencsésebbek, hogy sokkal szeretetteljesebbek, nincsenek akkora elvárásaik veletek szemben, mint az indigóknak voltak, de pont ettől még jobban tévútra tereltétek őket. Ők már megannyiszor előadják, hogy angyalokat látnak és egyéb más lényeket, más létsíkokról, amitől ti meg azt gondoljátok róluk, hogy nem normálisak. Eszetekbe sem jut, hogy ti vagytok annyira begyöpösödöttek, annyira az anyagba fordultak, hogy nem vagytok már képesek érzékelni semmit, csak a saját mocsaratokat. Így hát mindkét terv önmagában kudarcot vallott. Sajnos még a szivárványgyermekek közül is már leszületett néhány, szerencsére még meg tudtam állítani a folyamatot, nehogy teljesen tönkretegyetek egy tiszta és csodálatos nemzedéket. Nézzétek meg, milyen borzalmasan elmebeteggé tettétek a gyermekeiteket. Teljes káosz van bennük. Abszolút elbuktátok az esélyt, amit kaptatok.

Mit is vártam egy olyan emberiségtől, akik saját gyermekeiket ennyire elutasítják, csak nyűgnek élik meg, inkább szükséges rossznak, vagy csapásnak, hiszen hány anya öli meg saját csecsemőjét, mert véletlenül becsúszott? Ahelyett, hogy az Égiek ajándékának tartanátok őket, kis bölcseknek, akiktől megannyi csodát lehet tanulni, ahogyan régen még így is viszonyultatok hozzájuk. Ők kapuk egy tágabb világ érzékelésére. De ti, azzal, hogy az anyagba fordultatok teljesen, őket sem vagytok képesek a helyükön kezelni. Kis taknyos rosszaságoknak, ostoba, haszontalan kis kölyköknek tartjátok őket, akikkel csak a baj, a bosszúság van. Hát ilyenek is lettek, mert ezt vártátok el tőlük. Megrontottátok őket, és most a legnagyobb segítségetek a legnagyobb ellenfeletek lett. Ne gondoljátok, hogy ők majd átkelhetnek egy tudatosabb dimenzióba. Jó, ha kibírják valahogyan a negyedikben. De sokukat már annyira tönkretettetek, annyira belenyomtatok az anyagba, hogy már nem lesznek képesek egy magasabb tudatszinten működni. Akik meg még nagyon kicsik, azokra sem vár az új világ. Igazából a 4. dimenzió is keveseteknek adatik meg, állhatatlanságotok miatt.

Változtattam a tervemen is. Elengedem a kezetek, és megtapasztaljátok tetteitek következményeit. Ezért lesz lehetséges, hogy másik bolygókon inkarnálódjatok, mindenki tudatszintjének, és feladatainak megfelelően. Én viszont Jézustól, az Embertől, egy új, magasabb rezgésű csomagot kérek, amiből majd magasabb tudatszintű embereket fogunk Zilonnal, az új Társteremtőmmel, létrehozni. Ők majd képesek lesznek jobban alkalmazkodni az új tudatszinthez. És ami még jó, hogy nem fogja őket kötni az előző Társteremtőm megannyi elmebeteg szabálya, ami titeket ennyire fanatikus vallásimádókká tett. Ez a döntésem végleges, mert új tudatosságomhoz ez illik jobban.

Mindettől függetlenül higgyétek el, hogy nektek sem lesz rossz. Egyszerűen apró lépésenként tehetitek majd meg a fejlődésetek, nem lesztek rákényszerítve erre a mindent vagy semmit játékra, amibe belecsöppentetek. Lesz végre lélegezni is időtök. Nem fogjátok egyszerre megoldani mindazt a rengeteg feladatot, amit most bevállaltatok, de nem is lesz ennyire a nyakatokon a kés. Végre felszabadultok megannyi kötelezettségetek alól. Egyesével, ráérősen tudtok haladni, nem kell irdatlan tempóban rohannotok. Én teljesen elégedett vagyok veletek, a jelen helyzetben nem is csodálkozom, hogy elbuktatok. Azt csodálom, hogy vannak, akik tudtak fejlődni ebben az elmebeteg közegben, amit az előző Társteremtőm hozott létre. Szóval sokkal jobb lesz így nektek. Még erről a szintről ezt katasztrófaként élitek meg, tudom, és nagyon keménynek tűnnek szavaim. Álságosnak hangzanak vigaszaim, pedig egyáltalán nem vagyok álságos. Maximálisan tisztelem az erőfeszítéseiteket, és az életeteket. Sajnos csak kevesetek tudott annyira felfejlődni, hogy kibírja a következő dimenziót. Az is igaz, hogy ettől még ti tehettek saját sorsotokról, de akkor sem hibáztatom egyikőtöket sem. Kívánok azoknak, akik nem tudnak velem tartani, nyugodtabb, és fejlődésben gazdag új életeket.            

Forrás: www.uzenetekazeterbol.blogspot.com