Fénykereszt és Lejegyző üzenetei 13.

 

Látók és csatornázók

Látók

Manapság divat „látónak” lenni, látóhoz járni. Akik hozzájuk járnak, úgy gondolják, hogy majd a látók megmondják, hogy oldja meg a hozzáforduló anélkül az életét, hogy bármit kelljen tennie...

Először nézzük meg a kérdezők szempontjából.

A kérdésfeltevéssel, a kérdező belső hozzáállásával eldől minden, milyen eredmény valószínű a „válaszok” után. A kérdések többsége arra irányul, hogy mi fog történni?

Miért ilyen velem a pl.: párom, munkatársam stb. Persze a következő gondolat, min kellene változtatni másoknak, hogy a kérdező jól érezze magát. Hát ez a hozzáállás mindenhová vezet, de nem a fejlődéshez. Mindenki szabadsága addig tart, ahol a másiké elkezdődik. Lefordítva ezekre a szituációkra, nincs joga senkinek a másikat megváltoztatni, csak ha segítséget kér ebben, akkor is csak segítő tanácsadással.

Amin tudunk változtatni, az a saját hozzáállásunk. A saját boldogságunk nem máson múlik, csak kizárólag rajtunk. Mit tehetünk, ha már látóhoz fordulunk? A kérdés meghatározza a továbbfejlődés irányát. Előre vagy vissza… Ha azt kérdezzük, hogy mit tehetek annak érdekében, hogy változzon a helyzet? Máris tettünk egy lépést fejlődésünk irányába. Persze ez csak az első lépés, sok-sok továbbit is meg kell tenni. Csak egy dolog a fizikai szintű tett, ha ez is szükséges hozzá. A legfontosabb a saját hozzáállásunk megváltoztatása. Ezt tovább most nem boncolgatom, most a látónál volt a kérdés.

Nézzük meg a látó szemszögéből:

Minden „látó”, már aki tényleg lát, nagyon különböző mértékig látja a felsőbb, vagy másik világokat. Látónak azt nevezik, aki már nem csak a fizikai világot érzékeli, és pl.: belső vagy auralátással rendelkezik, „lát” belőle valamennyit. A többség csak a földi szintű "látás" birtokosai. Ez körülbelül az jelenti, hogy csak az aurából, emberi energiákból, vagy jobb esetben a kollektív tudatból tudnak információt kinyerni, a nagyobb, kozmikus összefüggéseket nem értik. A „látás” szintje egyénenként eltérő.

Vannak, akik ha egy kicsit többet érzékelnek a körülöttük lévő világból, mint a többség, kikiáltják magukat „látónak”, vendégeket fogadnak stb. Főleg ha a környezetükből páran emiatt „rajongással” fordulnak felé, hogy jéé, ő már „lát”.

Mivel a „látás” részleges is lehet, például csak aurát lát valaki, és abból nyer ki információkat, vagy csak a kollektív tudatot érzékeli, de a felmerült kérdés kicsit mélyebb értelmű, vagy magasabb dimenziókat, szinteket érintő témáról, előfordul, hogy a fantáziájukkal egészítik ki, amit nem látnak, láthatnak, vagy csak felületesen érzékelnek, színes képet adva a fizető vendégnek, vagy menőzve az ismerősök előtt. Kinek nem esne jól az elismerés. De ez lehet szándékos, vagy csak kellő információ hiánya saját korlátaikról. Előfordul, hogy a „látó” nem tudja lefordítani emberi nyelvre, amit érzékel, lát. Nagyon sok mindent nem is lehet leírni emberi szavakkal, mert nincs rá kifejezésünk, a még oly gazdag gyönyörű magyar nyelvünkben sem. Hallottam olyat, hogy a kérdező az „istenek bolygólyáról” jött. Jól hangzik, de nem fedi éppen a valóságot. Egyrészt nincs külön bolygó az istenségeknek. A bolygókat, csillagokat alkotó istenségek és a velük együtt dolgozó Társteremtők a 8.-9. dimenzió lakói. Ott már nincs fizikai bolygó. Gondolom azt érzékelte a látó, hogy valamelyik felsőbb dimenzióból jött az illető, azt már nem, hogy konkrétan honnan, esetleg csak annyit, hogy nagyon magas rezgésű helyről, és így fordította le, csak hát ez félrevezető több szempontból. Villogni lehet vele, csak az illetőnek egyrészt fensőbbségérzést adhat, azt gondolja, hogy ő már nagyon fejlett, pedig itt a földön megszületéskor a fátyol, amikor leereszkedik, az kevésbé befolyásol, hogy honnan jövünk. A fejlettségért meg kell dolgozni, amennyiben valaki speciális feladattal érkezett, még azt is el kell mellé végezni. Az előfordulhat, hogy ilyenkor képességeket hamarabb tud valaki használni, ha a feladatához szükséges. Ám a fő feladata mindenkinek ugyanaz. Rátalálni a fény és szeretet útjára, megtalálni a belső harmóniát, egyensúlyt, önmagával, a természettel és környezetével.   

Amennyiben a látó olyat érzékel, lát, kap információt, és látszólag nem illik a képbe, amit a kérdező vázol, célszerű a lehető legegyszerűbben elmondani, leírni, és legtöbbször a kérdező pontosan tudja, miről beszél a látó, és adott esetben válasz lehet pár kérdésére.

A látók felelőssége nagyon nagy, ha még úgy is gondolják, hogy nem, vagy nem veszik komolyan. Aki ilyen képességekkel bír, azért nagyobb, mert meggondolatlan megnyilvánulásaival, szándékos túlzásokkal, „megszínesítéssel” hátráltathatja a többi embertársa fejlődését, beavatkozhat mások sorsába kérés és engedély nélkül. Nagyon fontos, hogy a kérdésre válaszoljon, és azt is csak megfontoltan. Itt a kérdésfeltevés számíthat segítségkérésnek. A több információ már beavatkozás. A tett és következmény a látókra is vonatkozik, és ilyen esetekben elég komoly a visszacsatolás, a következménye a beavatkozásnak, félrevezetésnek. Az sem ártana, ha minden látó tisztában lenne saját képességei korlátaival, és azon belül tevékenykednének. Ha már saját magukat nem is nézik, legalább embertársaiknak ne okozzanak kárt. Aki kellő körültekintéssel, a „be nem avatkozás” szabályának figyelembevételével teszi a dolgát, nagyot tud lendíteni mások fejlődésén, persze ha az illetők saját maguk is megteszik, amit kell. És nem tudják le a magukért tevést azzal, hogy elmentek segítségért valakihez.

A „be nem avatkozás”:

Ez sok esetben nem egyértelmű, hogy mit takar. Ok-okozat összefüggéseinél, amennyiben lehetséges, inkább vezessük rá a segítséget kérőt a válasz megtalálására, mint készen adjuk át neki. Ha önmaga jön rá, sokkal jobban elfogadja mindenki, mintha egy „kívülálló” mondja meg. A jövőről szóló információk átadása is nagy felelősség, nagyon hamar beleeshetnek a beavatkozás kategóriába. Több jóstól, látótól  hallom, hogy ez meg az fog történni, konkrétan. Leginkább előfordul, hogy balesetről, betegségről, avagy halálról szólnak. Ez nagyon durva beavatkozás. Főleg azért, mert a jövő állandóan változik, főleg a mai időkben. Nem kell önbeteljesítő, vagy rettegést, félelmet előidéző információt átadni. Már egy gondolat is megváltoztathatja a jövőt. Inkább célszerű felvázolni több utat előtte, irányt mutatva, hogy ha arra megy valószínű az fog történni, ha meg erre, akkor valószínű ez fog történni, stb lehetőleg több utat felvázolva. Azután majd ő döntse el merre akar menni. A nem döntés is egy út következményekkel.

Spirituális és természetgyógyászok előszeretettel elkövetett beavatkozása, hogy úgy „meggyógyítják” a pácienst, hogy az még nem tanulta meg a leckét, amiért az adott betegség kialakult. Ezzel kétféle következmény a valószínű. Egyrészt a „gyógyító” is viseli beavatkozása következményeit, például betegség, baleset, tönkremegy valamelyik háztartási eszköz, autó, vagy anyagi veszteség stb. Másrészt a páciens vagy visszaesik még jobban, vagy másik betegsége lesz, vagy egyéb módon szembesül a megoldandó problémával. Egész addig, amíg a problémával küzdő ember nem hajlandó tenni saját magáért, változtatni saját hozzáállásán, csak maximum tünetenyhítéssel segíthetünk rajta, és információkkal a megoldási lehetőségekről. Persze itt is a legjobb, ha inkább rávezetjük, mint elmondjuk.

Azon még azért érdemes elgondolkodni, ha a „tisztánlátó” dohányzik. A dohányzás azt tükrözi, hogy az illető nem akar szembenézni feladataival, problémáival, nem akarja azokat élesen, tisztán látni, tompítja a képet, érzékelést… Akkor hogyan fogja látni, amit mi kérdezünk tőle? Milyen példát mutat másoknak? Biztos az a követendő út, amit egy dohányos látó mond?…

Az intuíciónkon kívül, ami megtévesztő is lehet, mert vágyaink, érzelmeink befolyásolják a „belső” hangunkat, legyen mindenki körültekintő, gondolkodjon, mielőtt eldönti, hogy kihez, és milyen kérdésekkel megy…

Csatornázók:

Hát ez is egy érdekes témakör. A másik divat manapság „csatornázni” égi személyeket, földönkívülieket, angyalokat stb. és ezeknek az üzeneteknek továbbítása.

Gyakorlással lehet "erőltetni", ám ez sokszor tévútra vezet. Akinek ez sorsfeladata, annak könnyebben megy, mint másnak. Ha annyit elér valaki, hogy tud gondolati úton kommunikálni szellemi kísérőivel, belső mesterével, esetleg felsőbb énjével, az már nagyon jó, hatalmas fejlődést lehet ezzel elérni. Amikor kellően tisztán tudja venni az információkat, és rájön, mire kell figyelni, jobban el tudja fogadni felsőbb lények mondandóját is anélkül, hogy azt hinné, hogy a fantáziája játszik vele. Nagyon körültekintően kell nézni, elfogadni a "túloldalról" jövő információkat, mert ártó szándékú lények könnyen megtéveszthetnek bárkit. És a legfontosabb, hogy ebben is van teszt, vizsga, a fejlődés, a tudatosodás útján, hogy gondolkodás, kellő körültekintés nélkül teszi valaki, a legnagyobb téveszméket szinte szent iratként leírva, vagy odafigyelve, tudatosan több oldalról megvizsgálva, nehogy félrevezessen bárkit akaratlanul is. 

A neten fellelhető "csatornázók " nagy többsége nem csatornáz. Csak azt hiszik. Érzékenységüknél fogva néhány kósza információt elcsípnek, kezdődő telepatikus képességeik segítségével érzékelnek más lények gondolataiból néhányat, esetleg neveket is, és körítenek belőle egy szép mesét, súlyos tévedésekkel, félrevezetéssel, azután csodálkozik a "követő", hogy nem megy semmire a kapott tudással, adott esetben hozzásegítheti, hogy nem épp a fejlődés útján járjon, hanem visszafelé. Azután, a név tulajdonosa meg a fejét fogja, hogy mit adnak az ő szájába. Több ilyennel is találkoztunk. És szinte vallás alakul ki egy-egy csatornázó körül. Úgyhogy ez nagy felelősség is, nagyobb, mint bárki gondolná. A legtöbbel az a gond, hogy nem arra ösztönöz, hogy tegyél magadért, fejlődésedért, hanem majd jön valaki, és megment, segít a felemelkedésben, átadja a technológiát, épít gátakat stb. pl. a földönkívüliek. Előfordul, hogy felemelkedett mestereket vagy arkangyalokat „csatornáznak”.

St. Germaint például előszeretettel közvetítik, igaz ő azt mondja, hogy nem ad át üzeneteket az embereknek, és nincs is feladata a Földön az átmeneti időszakban, egyelőre későbbre sem tervezi… Mihály arkangyalt is megkérdeztük, olyanokat ő sem mondott, amit a „szájába” adnak… Salusáról azt állítják szíriuszi, pedig többször kihangsúlyozta, hogy nem az, és akik annak tartják, azoknak sosem mondott semmit, és még sorolhatnám… 

Van, aki úgy ad át néha tiszta információt, hogy egy földönkívülit jelöl meg forrásként. Ez sem épp a szeretet útja, mert hazugsággal kezdi az üzenetet. Legalább annyi fáradságot vegyen véleményem szerint az író, hogy egy fantázia, vagy „művész”-nevet találjon ki magának.

A sok, ”csatornázásokat” közvetítő blogokat létrehozók felelőssége sem kisebb, amennyiben félrevezető, hamis információkat továbbítanak, egymástól átvéve. A tettei következményeivel mindenkinek számolnia kell. A jó szándék jó kifogás lehet, de amint mondani szokták, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. A sokadik üzenetet közvetítőnek is van felelőssége, nem is kicsi, a téves, félrevezető információtovábbításban. Tapasztalat az, hogy amikor megpróbálom felvilágosítani, tájékoztatni a blog üzemeltetőjét, és az olvasókat a téves információkról, átadva a helyeset, azt írják, hogy az eredeti üzenetnek milyen jó volt az energetikája, és az enyémnek meg negatív. Persze, ha a csatornázóban a jó szándék az erősebb, csak felelőtlen, csak nem éppen körültekintő, és a forrás is beburkolja szeretettel az üzenetet, jó energiákat éreznek belőle, aki nem akar, vagy tud mélyebbre látni benne, és nem látják az esetleges ártó szándékot. A rossz érzést pedig az kelti, hogy arról tájékoztatja az olvasót az üzenet, hogy tegyél magadért, gondolkodj is, ne csak birka módon kövess bármilyen tetszetős információt. Ez persze nem tetszik azoknak, akik mástól várják a problémáik, feladataik megoldását, míg ők ölbe tett kézzel várják a megváltást. A szembesítés nem szokott kellemes érzéssel eltölteni senkit. A belső érzés elnyomja az információból áradó szeretetet. Előfordul, hogy nem lehet hozzászólásokat írni, véleményt a „csatornázott” üzenetekhez. Esetleg kitörlik, vagy fel sem engedik tölteni, a blog tulajdonosára nem éppen jó fényt vető, és a csatornázott üzenet súlyos tévedéseire figyelmet felhívó hozzászólásokat. Ezek mutatják, hogy mennyire vállalják a felelősséget tetteikért. Mert ugye érdekes, hogy aki tényleg a fény és a szeretet útján jár és tesz is valamit a fejlődéséért, nem mondja vagy írja ezt, hanem megköszöni a felvilágosítást. Ám szabad akarat van, mindenki azt fogad el és meg, amit akar. A felelősség mindenki sorsáért a saját kezében van, ha tetszik, ha nem. Azt sem „kell” elfogadni, amit írok, mondok. Mindenki nézzen körül magában, ott keresse a válaszokat, meg fogja találni a neki legidőszerűbbeket, legrászabottabbakat, ha elég mélyen keres, ahol az ego már legkevésbé tud beleszólni. Ott megtalálja a Legfelsőbb Teremtőt a legtisztább információkkal.

Az én feladatom a fény és a szeretet választásának lehetőségét biztosítani. Ennek egyik formája, a lehető legkorrektebb információ átadás. A továbbiakban mindenki szíve joga, arra megy, amerre akar, azt fogad el, amit akar, ám a felelősség saját sorsáért mindenkinek mindig él. Mindenki felelős azért, amit tett, vagy amit tenni elmulasztott.